Szabó József

Az élénk hajszí­ne miatt „Vörös” és „Piroska” becenéven közismert játékos apró termetű, fáradhatatlan, rendkí­vül szorgalmas labdarúgó volt. Páratlan akaratereje juttatta a zöld-fehérek örökmozgó játékosát a legjobbak közé. A védelemben és támadásban egyaránt hasznosnak bizonyult. Ügyesen szerelt, kielégí­tően passzolt. Csupa szí­v játéka és nagyszerű humora, vidám kedélye miatt nagy népszerűségnek örvendett.

A Győri ETO-ból lépett át az FTC-be és a nagy munkabí­rású játékos helyet követelt magának az FTC csapatában, majd a válogatottban is. Hat dobogós és egy kupagyőztes csapat tagjaként közel 200 alkalommal lépett pályára.

A sikerek után azonban keserű szájí­zzel vette tudomásul, hogy egyes vezetők lenézik, mert ő csak egyszerű vasmunkás volt. Megromlott a légkör körülötte, és úgy döntött, hogy távozik. Visszatért az ETO-hoz, majd a Szombatelyi AK játékosa lett. A vasiak luzitán túrája után Portugáliában maradt és a Madeira játékosa lett.

Joseph (José) Szabo néven 1928-64 között több portugál egyesület (1928-35, 1945-47: FC Porto, 1935-36, 1944-45, 1950-52, 1953-55 (technikai igazgató), 1956-57, 1960-61: Sporting Braga, 1936-44: Sporting CP, 1947-48: Olhanense, 1948-49, 1961-62: Portimonense, 1949-50: Oriental, 1952-53: Atlético Lisboa, 1955-56, 1959-60: Caldas Leiria, 1957-58: Leixoes Porto, 1958-59: Torreense, 1962-64: Barreirense) szakvezetőjeként tevékenykedett.

Az FC Porto kispadján kétszer is ült. Először 1928-35, majd 1945-47 között. A kék-fehér csapattal a „Campeonato de Portugal” és a „Campeonato da Liga” győztese. Legnagyobb sikereit a Sporting CP csapatával érte el: 4x portugál bajnok és 3x kupagyőztes.

1965-66 ban Angola szövetségi kapitányaként dolgozott.

(Antal Zoltán, Hoffer József, Selmeci József és Nagy Béla í­rásainak felhasználásával)