Szünetmentes gondolatok

Válogatottunk mérkőzései miatt újabb bajnoki szünet következett, és hasonlóan a szeptember eleji helyzethez, csapatunk szakmai vezetése négy napos pihenőt í­rt elő, ami csütörtökön járt le. Az első ilyen szünidő alkalmából többen (köztük én is) kétségbe vonták, sőt még élcelődtek is az iskolákra jellemző pihenő adásának, de végül az MTK elleni győzelem igazolta, akkor helyes döntés volt.

Bár soha nem voltam babonás, de ha hinni lehet a vetőkártyában, akkor a győri csapatnak talán fölösleges is felutazni a Szentélybe, mert úgyis vereség lesz a vége, hiszen az akkori szituáció kí­sértetiesen hasonlí­t a mostanihoz. Jóslásba igazából nem bocsátkoznék, és azt sem gondolom, hogy a szakmai stábot is ez vezérelte, de azért jó eljátszani a gondolattal, hogy október 16.-án érvénybe léphet az események körforgásáról vallott nem éppen tudományos elmélet, és a Győr ellen ismét győzelemnek örülhetünk.

Csak nehogy Murphy törvénykönyvének egyik folyománya érvényesüljön, mely szerint „ha másnap is azért esünk hanyatt a szomszéd lány előtt, hogy az ránk mosolyogjon, akkor készüljünk fel arra, hogy másodszor már azon fog nevetni, hogy a kiskutyája egy kidőlt fának nézett, ezért lepisilt.”

Ezért inkább maradjunk a realitásoknál és felejtsük el a kuruzslás világát. Ettől még győznünk kell. Történjen bármi, olyan helyzetbe kerültünk, mikor csak előre menekülhetünk. Nincs több lehetőség, nincs több esély. Csak a győzelem.

Jó lenne a folyó ügyeinket is lezárni. Jó lenne a jövő héten már tiszta lappal kezdeni a felkészülést. Jó lenne, ha nem lehetne többet találgatni, elméleteket gyártani vagy összeesküvés elméleteke kreálni. A szurkoló hajlamos rá, főleg akkor, ha éppenséggel még rosszul is mennek a dolgok. Ilyenkor gyorsan képesek vagyunk átlépni a józan ész küszöbét és olyan szobába tévedni, ahol esetleg még kárt is okozhatunk szeretett klubunknak. Főleg akkor, ha éppen adásszünet van és nem a következő mérkőzéssel foglalkozunk, hanem önmagunk nyavalyáival.

Mert abból most van éppen elég. Gyógyszerész is akad bőven, akik ingyen tanácsokat adnak, de vannak méregkeverők is, akik minden áron a vesztünket akarják. Ez azonban nem fog sikerülni. Vagyunk még olyan erősek, hogy bárkivel fel tudjuk venni a küzdelmet. A Ferencváros szurkolóiban van egy közös gén, amit a tudomány még nem mutatott ki, de mi tudjuk, hogy bennünk van és sokan még arról is meg vannak győződve, hogy öröklődik. Ez a közös gén meg, közös cselekvésre is ösztönöz minket. Mert ha baj van, képesek vagyunk mindent félretenni és egy emberként a csapat mellé állni.

Most is erre van szükség. Van még néhány napunk a Győr elleni mérkőzésig. Bí­zzunk abban, hogy mindenki meg fogja tenni azt, amit a Fradi szellemisége megkí­ván. Lezárjuk a problémás ügyeket, kukába dobunk minden összeesküvés elméletet, és közösen megpróbálunk kikecmeregni a gödörből. Ehhez azonban nem csak a szurkolókra van szükség. Nekünk is rendezni kell a sorainkat, nekünk is mindent meg kell tenni azért, hogy a klub ne szenvedjen több kárt miattunk, de másoknak is hasonlóan kell cselekednie. Meg kell találnunk a közös hangot, mert a Ferencváros 110 éves múltja mindenkit erre kötelez. Itt nincs kibúvó, itt nincs magyarázkodás.

Itt csak rá kell nézni a honlap bannerjére, ahonnan Dr. Springer Ferenc, Sárosi György, Bródy Sándor, Dalnoki Jenő, Albert Flórián, Nyilasi Tibor és Lipcsei Peti vigyázza közös ügyünket, a Ferencvárost. Minket sokkal több köt össze, mint bármelyik más csapatot a világban. Mert a Fradizmusunk nem csak azt jelenti, hogy a mérkőzés napján zöld-fehérbe öltözünk, veszünk egy zacskó szotyolát, és leülünk a Szentélyben a törzshelyünkre. Ha felcsendül a „Hajrá, Fradi!” himnuszunk, szí­vünk és lelkünk egy teljesen más dimenzióba költözik és egy olyan időutazáson vesz részt, melyben eggyé tudunk válni a több százezer Fradistával.

Szünetmentesen.

– lalolib –