Ha nehezen is, de beváltotta a csapathoz fűzött reményeket a Ferencváros, így aztán mindenképpen lesz magyar résztvevője az európai kupák második fordulójának. A zöld-fehérek 90 percen keresztül erőlködtek, aztán a hosszabbításban végre azt a játékot nyújtották, amit a kezdőrúgástól reméltek tőlük szurkolóik. S mivel a gólokkal sem maradtak adósak, a végén volt ok az örömre, az ünneplésre, az összesítés is az volt, ami a szerda esti összecsapás eredménye: 3:1.
Nagy taktikai csatát, de csak közepes színvonalú játékot hozott a rangadó, amely e címnek kevéssé felelt meg. Szünet előtt kiegyenlített volt a játék, a második játékrészben viszont inkább a Ferencváros szőtte ügyesebben a támadásokat, és végül büntetőkkel megérdemelten szerzett két pontot. A Videoton továbbra is hullámvölgyben van. Ezúttal az ötödik lehetőséget nem használta ki arra, hogy győzelemmel jelentős előnyt szerezzen ellenlábasaival szemben.
Alig érthető, hogy a két szombathelyi támadóra miért ügyelt mindvégig négy hazai védő. Pedig a ferencvárosi szakvezetésnek illett volna észrevennie, hogy Limperger igen jó formában van, többnyire pontosan indít, ennek ellenére a hórihorgas védőt „lekötötték” embervédelemre. Ez a passzív ferencvárosi taktikai felfogás volt az oka annak, hogy a Haladás a középpályán többnyire szabadon ellenőrizhette a labdákat, és ezzel levette a terhet közvetlen védelme válláról. A Haladás szilárd taktikai fegyelemmel eljutott a 11-es rúgások jogáig.
A látottak alapján aligha lehet megtippelni, hogy a téli felkészülés során mivel töltötték az időt a csapatok, hiszen még a közepest sem elérő színvonalú 90 perccel mutatkoztak be. A bajnoki címre törő Ferencváros álmos együttes benyomását keltette. A siófokiak szemmel láthatóan a döntetlenért jöttek, arra hajtottak, hogy kiharcolják a büntetők jogát. Nemcsak sikerült ezt elérniük, de pontosabban is lőtték a tizenegyeseket, összességében rá is szolgáltak a két pontra.