Mezőkövesd
Feljegyzések a fotelból – Győzelem komoly áldozatokkal
Ránézve a tabellára és felidézve a Mezőkövesd elleni őszi mérkőzésünket, elég felemás érzésekkel ültem le a fotelomba. Nem mintha az előző öt győztes mérkőzés után bármennyire is kellett volna idegeskednem, de belül akaratlanul is mocorogni kezdtek az idegszálak. Pedig a tabella nagyon is egyértelmű üzenetet küldött: a Fradi csak gólaránnyal szorul a negyedik helyre, a Mezőkövesd számára meg főleg a tegnap esti paksi győzelem után egy újabb vereség már több mint vészhelyzetet jelenthetett. Aztán az őszi hazai szenvedés is mély nyomokat hagyott bennünk, hiszen egyike volt Moniz azon meccseinek, amikor a csapat gólhelyzetek sokaságát puskázta el, büntetőt is kihagyott, mégis egy soványka döntetlenre futotta. Pedig most nagyon is hiányzik az a két pont, amit odaajándékoztunk Véber György csapatának. Húsvét elmúlt, karácsony meg messze van, így joggal reméltem, hogy több ajándékkal már nem akarunk kedveskedni a borsodi csapatnak. A kiesés réme legyen az ő gondjuk, nekünk a három pont kell, hiszen a dobogós reményeink a remek győzelmi sorozatunk következtében újra elérhetővé váltak. A Videoton nem hibázott, igaz ehhez kellett az öt akadémistával felálló Honvéd, akik bár lelkesen kergették a labdát, de túl nagy veszélyt nem okoztak. A mérkőzés nézése közben (nálunk déltől szakadt az eső, így kényszerültem a tévé elé) egy bizonyos téli női ruhadarab jutott az eszembe, olyan érzésem volt, hogy a hazai csapat az edzőváltás után nem nagyon akarja a győzelmet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2014.V.3. Mezőkövesd – Ferencváros: 0-1
Ismét kibabrált Véberékkel a Ferencváros
Fontos három ponttal lepte meg önmagát 115. születésnapja alkalmából a Fradi, nagy bajban a Mezőkövesd.
A labdarúgó NB I huszonhetedik fordulójában a Ferencváros Busai Attila találatával nyerni tudott a Mezőkövesd otthonában. A hazaiaktól George Menougong, a vendégektől Mateo Pavlovic kapott pirosat a mérkőzés hajrájában, Véber György edzőként továbbra is nyeretlen az élvonalban a zöld-fehérek ellen.
Mezőkövesd-Zsóry – Már van bajnoki múltunk
Nem gondoltam volna, hogy rá leszek „fanyalodva” arra, hogy egyszer is megemlítsem a 2007/08-s bajnoki szezont. Még a gondolatától is irtózom az NB2-ben eltöltött éveknek. És nem csak a jogtalan kizárásunk miatt, de 2007 tavasza miatt is, amikor olyan játékosokkal felállva nem tudtunk egyből visszajutni a felső osztályba, mint Dragóner, Balog Z., Lipcsei, Laczkó, Lazic és Tököli. A fel nem jutás ráadásul a teljes bomlást is elhozta, játékosok, edzők, klubvezetők jöttek-mentek, egy omladozó átjáróház volt az Üllői út 129. Jött Csank János, aki több fiatalt bevetve (Nagy testvérek, Rédei, Brettschneider, Horváth, Bartha) próbált visszajutni az NB1-be. Néhány „öreg” még maradt, visszatért Mátyus és Vincze Ottó is, sőt a távozó Tököli helyére még igazolni is tudtunk Ndjodo). Ezek után jogos elvárás volt a feljutás, melyről 2008 elején kiderült, hogy csak álom. Április 19-én már Bobby Davison ült a kispadon, de csodát ő sem tudott tenni, a végén 13 pont előnnyel a Kecskemét jutott fel az NB1-be. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Amikor semmi sem sikerül
Rosszul aludtam az éjjel. Ahelyett, hogy kihasználtam volna a visszakapott egy órát, csak forgolódtam az ágyban. Most persze könnyű lenne ráfogni a tegnapi mérkőzés okozta stresszre, de a hazaút közel két órás ideje alatt volt időnk Laudetur barátommal kibeszélni a fájdalmunkat. Ráadásul az útfelügyelet is rá tett egy lapáttal, amikor úgy zárta le több száz akadállyal az M0 lehajtó sávját, hogy semmilyen tájékoztatást nem adott arról, hogy ezek után vajon melyik úton is találunk haza. Végül is egy kis barangolás után ráleltünk az 51-s útra, de ez közel félórával meghosszabbította a hazautat. Talán még köszönet is jár érte, hiszen egyrészt jó társaságban nem gond az idő múlása, másrészt mire este hazaértünk, már nem volt kedvem nekifogni semmilyen jegyzetírásnak. Annyira azért ismerem magam, ha győzünk, biztos éjfélig is verem a billentyűket, mert az öröm biztosan kikényszerítené belőlem az írást. De itt tegnap este nem volt öröm, de még bizakodás sem. Gyászjelentést sem készülök írni, hiszen bármennyire is fáj a elmaradt győzelem, a mérkőzésnek voltak biztató jelei is, amit jelen helyzetünkben nagyon meg kell becsülni. Ráadásul elég sok időt töltöttem már el eddig is a foci környékén, hogy tudjam, van olyan mérkőzés, amikor semmi sem sikerül. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.X.26. Ferencváros – Mezőkövesd: 1-1
Jön az újonc, akivel már bajnoki múltunk is van
Nem gondoltam volna, hogy rá leszek „fanyalodva” arra, hogy egyszer is megemlítsem a 2007/08-s bajnoki szezont. Még a gondolatától is irtózom az NB II-ben eltöltött éveknek. És nem csak a jogtalan kizárásunk miatt, de 2007 tavasza miatt is, amikor olyan játékosokkal felállva nem tudtunk egyből visszajutni a felső osztályba, mint Dragóner, Balog Z., Lipcsei, Laczkó, Lazic és Tököli. A fel nem jutás ráadásul a teljes bomlást is elhozta. Játékosok, edzők, klubvezetők jöttek-mentek, egy omladozó átjáróház volt az Üllői út 129. Jött Csank János, aki több fiatalt bevetve (Nagy testvérek, Rédei, Brettschneider, Horváth, Bartha) próbált visszajutni az NB I-be. Néhány „öreg” még maradt, visszatért Mátyus és Vincze Ottó is, sőt a távozó Tököli helyére még igazolni is tudtuk Ndjodo-t). Ezek után jogos elvárás volt a feljutás, melyről nagyon hamar kiderült, hogy naiv álom csupán. 8 forduló után csak 2 győzelmet arattunk, mellette 5 döntetlen és 1 vereség (Szolnok) mutatta a csapat „valódi” erejét (vagy talán mást, de ebbe most ne menjünk bele). Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.VI.1. NB II, Ferencváros II. – Mezőkövesd: 1-4
A labdarúgó NB II Keleti csoport 29. (záró)fordulójában második csapatunk 4-1-es vereséget szenvedett a bajnoktól.
2012.XI.17. NB II, Mezőkövesd – Ferencváros II.: 3-2
A Keleti csoport 14. játéknapján 3-2-es vereséget szenvedett második csapatunk Mezőkövesden. Lipcsei Péter csapata a 10. helyre csúszott vissza a bajnoki tabellán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....