Vannak listák, melyek első ránézésre csak adatokat közölnek, és hosszabb keresgélés kell ahhoz, hogy a számok között megtaláljuk az összefüggéseket. De vannak olyanok is, melyek már a cí­mükben hordozzák a különlegességet, és nagyon sok mindenről tudnak mesélni.

Ma egy ilyen listát közlünk. Ha most játszanánk egyet, és a cí­met letakarva néznénk át a névsort, nem lenne könnyű feladat meghatározni azt, hogy Géczi István vajon melyik „toplistát” vezeti. Bár a Fradi legendás kapusát mindenki ismeri (hatalmas tenyeréről rettegtek is a csatárok!), de azt talán kevesen gondolták, hogy egyszer az ő nevével fog kezdődni egy nagyon fontos statisztikai összeállí­tás, ami nem a kapusokkal kapcsolatos. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Amikor először találkoztam a statisztikák során a dí­jmérkőzések kifejezéssel, először akaratlanul is a különböző küzdősportok ugrottak be, és nem tudtam egyből párosí­tani azt a focival. Megrögzött internetező révén egyből a „guglihoz” fordultam, kí­váncsi voltam vajon milyen találatokat hoz fel nekem a dí­jmérkőzés szóra. Meglepődtem, amikor az első tí­z találat kizárólag Fradi hivatkozással volt kitöltve, ráadásul a legtöbb link éppen a mi oldalunkra mutatott.

Ezek után nem volt más választásom, mint oldalunk statisztikusához fordulni, aki pillanatok alatt nem csak magyarázatot adott, de néhány érdekességgel is kiegészí­tette az alábbiakban közölt listát. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Kupát nyerni nagyon jó dolog. Van valami varázsa, a néha giccses serlegeknek, de talán a csillogásuk, a tapintásuk, vagy csak az, hogy magasba lehet emelni, és az öltözőben néhány üveg pezsgővel fel lehet dobni a tartalmát is, az adja meg az igazi értékét. Főleg akkor, ha a kupához egy értékes sorozat is párosul, és egy több mérkőzés, kieséses rendszerben zajló párharcok végén dől csak el, hogy végül is ki emelheti magasba a serleget.

Folytatva statisztikai sorozatunkat, ezúttal a Magyar Kupa mérkőzések számát valamint a góllövőket vesszük számba. A magyar kupa, mely száz éves múltra tekint vissza, a végső sikeren túl azért is értékes, mert a győztes a „dicsőség” mellé, a nemzetközi kupában való szereplést is elnyeri. Ennek meg főleg régebben volt jelentősége, amikor még kupagyőztesek kupájáért is játszottak az európai győztesek (1975-ben KEK döntőt is játszottunk, ahol vereséget szenvedtünk a Dinamo Kijevtől, de történelmünk egyik legjelentősebb eredményét értük el). Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Amikor megjelentettük az első statisztikánkat, még mi sem gondoltuk, hogy ennek ilyen sikere lesz, és ilyen sokan fogják átböngészni a rangsort, hogy ilyen sokan keresik meg kedvencüket a listán. A „Kik játszották a legtöbb bajnoki mérkőzést a Fradiban?” lista után többen „reklamáltak”, hogy a sorrendet nagymértékben befolyásolják az NB2-ben eltöltött évek mérkőzései.

Természetesen mi is gondoltunk rá, de nem dughattuk homokba a fejünket és nem tehettünk úgy, hogy azon évekről nem veszünk tudomást. Jogtalan volt a kizárás, méltatlan volt, hogy három évet pazaroltunk el, de mivel hivatalos bajnoki mérkőzések voltak azok is, í­gy a teljes listában figyelembe kellett vennünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Amikor gyerekek voltunk és a grundon fociztunk, az számí­tott igazi császárnak, aki lőtte a gólokat. Az mindegy volt, hogy Horváth Robi és én csúsztunk-másztunk annak érdekében, hogy megakasszuk az ellenfél támadásait, de mivel Kalapács Pali lőtte a gólokat, bizony ő volt a grund királya.

A „grundok szelleme” idővel finomodik (bár manapság már nincsenek is grundok), de mivel a labdarúgást gólja játsszák, í­gy azok szerzőit mindig nagyobb fénysugár éri, mint a szürke, robotoló munkásokat. Persze a játék lényegéből ez adódik és az igazi gólvágók tudásukkal és szellemiségükkel is hozzájárultak a magasabb elismeréshez. A gólkirályok, a gólvágók jelzők is mutatják a kivételes elbánást, mert bár favágókról hallottunk már, de „emberfogó királyokról” még nem nagyon. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Sokan nem szeretik a statisztikát, mert nagyon elvontnak és a valóságtól néha elrugaszkodónak tartják. Pedig az igazán jó statisztika éppenséggel az ellenkezőjét jelenti, hiszen a „valóság számszerű információinak megfigyelésére, összegzésére, elemzésére és modellezésére irányuló gyakorlati tevékenység” hivatott arra, hogy minél jobban megértsük a jelenünket és a múltunkat. De arra is hivatott, hogy az adatokból olyan listák készüljenek, melyek nem csak a száraz tényekre világí­tanak rá, hanem egy olyan rangsort állí­tanak fel, ahol nem igazán a „győzelem” számí­t, hanem az emlékezés.

A statisztikával foglalkozók ezért is kényesek a pontosságra, ezért is ragaszkodnak ahhoz, hogy ha valamit megjelentetnek, az tételesen bizonyí­tani is tudják. Ezért is van az, hogy egy-egy lista összeállí­tása nem csak abból áll, hogy összeadjuk a számokat, hanem abból is, hogy azokat bizonyí­tani is tudjuk. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Amikor 1900. december 3.-án hivatalosan is megalakult a Ferencváros labdarúgó szakosztálya, talán még az alapí­tók sem gondolták, milyen jelentős és a jövőt meghatározó okiratot í­rtak alá.

Dr. Springer Ferenc

A klub, dr. Springer Ferenc vezetésével már egy éve létezett, az erő, az egyetértés és az erkölcs jegyében, de hazánkban csak a következő évben jutott el a labdarúgás.

Ennek immáron 109 esztendeje. A világon nem sok klub büszkélkedhet vele, azzal meg bizonyosan nagyon kevesen, hogy a Ferencváros, a történelem során a labdarúgás és a három „E” betűn kí­vül, a XX. század viharaiban sokkal többet jelentett, mint a játék szeretete. Nekünk, Fradistáknak, a háborúk és az elnyomás éveiben is a magyarságunkat, a szabadságunkat és a boldogulásunkat is jelképezte. Voltak idők, amikor a hatalom minden eszközével azon volt, hogy elvegyen mindent, nevet, cí­mert és zászlót, de nem számolt azzal az összetartó erővel, mely minden holtponton átlendí­tette ezt a csodálatos közösséget.

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →