tempofradi.hu (ftcbk.hu)

Baráti múltidézés – III. TempóFradi találkozó

Magunkról ritkán szoktunk í­rni. Egyrészt az oldal nem a szerkesztők munkájáról szól, hanem annak eredményéről, arról a dicsőséges és varázslatos 113 esztendőről mely a világon elismert csapattá tette a Ferencvárost. Másrészt ez a legnehezebb feladat és bár tudjuk a helyünket a Ferencvároson belül (erre már többször kaptunk „intő” jeleket), de tudjuk azt is, hogy az eltelt három év alatt mit tettünk le a zöld-fehér asztalra. Az, hogy ez sok vagy kevés, szintén nem nekünk kell eldönteni, de mindezek ellenére azért dolgozik bennünk a kí­váncsiság, hogy időnként „leltárt” készí­tsünk és megkeressük azokat egy baráti találkozásra, akik segí­tették a munkánkat. Ennek a jegyében került megrendezésre a harmadik Tempó Fradi találkozó, amit szerkesztőtársam nemes egyszerűséggel csak „í­ró-olvasó” találkozónak hí­v, de ami már tavaly is egy baráti találkozóvá, egy nosztalgikus utazássá, egy anekdota gyűjtéssé vált. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sárosi György doktor: száz év az örökkévalóságnak (videóklippel)

2012. augusztus 25. Genova. Tétován állunk meg a Cimitero Monumentale di Staglieno temető monumentális bejárata előtt. Tudjuk a célunk, hiszen ezért utaztunk több mint ezer kilométert. Mégis megállunk a bejáratnál. Csend és nyugalom lengi át a több évszázados temetőt. Sí­rok, emlékművek, virágok amerre csak a szem ellát. Lopva egymásra nézünk, keressük a másik tekintetét és ugyanazt látjuk visszatükröződni, amit mi is érzünk. Hosszú út vezetett ideáig, de itt most nem a kilométerek határozzák meg az érzéseinket. Bár kaptunk útbaigazí­tást és a háromárkádos kapunál is azonnal segí­tségünkre sietnek, de a bizonytalanságunkat az elénk táruló látvány okozza. Mintha Itália minden múzeumát és emlékházát ide helyezték volna át. Néhány pillanat alatt olyan érzésünk támadt, hogy a reneszánsz zseniális művészei, Donatello, Michelangelo, Cellini, és Leonardo szobrai dí­szí­tenék az emlékhelyeket. Sí­rok között sétálunk és óhatatlanul az elmúlás lengi be lépteinket. Pedig tudjuk, hogy soha semmi sem múlik el egészen, mert nem igaz, hogy az idő eljár felettünk és egy bekötött szájú zsákban magával viszi a múlt történéseit. Azok bennünk élnek tovább, de csak akkor, ha nem felejtünk, ha ápoljuk és óvjuk a múltunkat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Egy Fradi-szí­v adománya

Keresem a szavakat, de nem találom. Hárman vagyunk a szobában, körbevesz minket több mint száz év emléke. Lopva egymásra nézünk, de csak fátyolos szemeket látunk. Egy pillanatra felrémlik a három évvel ezelőtti kezdet. Akkor még csak mi voltunk, a hitünkkel, az elszántságunkkal, hogy feldolgozzuk azt, ami a családjainkon kí­vül a legtöbbet jelent. A Ferencváros labdarúgásának a történetét. Most is hárman vagyunk a szobában, de a hitünk mellett már körbe vesz minket a történelem. Könyvek, újságok, fotóalbumok, relikviák. Több, mint száz év. Gabriel Garcí­a Márquez kolumbiai í­ró Száz év magány cí­mű regényében egy család történetén keresztül próbálja megfejteni létezésünk valódi okát. Nekünk könnyebb dolgunk van, csak körbe kell nézni a szobában, csak fel kell lapozni az újságokat, a könyveket, csak át kell adni magukat a képek meséinek, csak meg kell érintő a több évtizedes érméket, zászlókat, kupákat és tudni fogjuk, hogy miért is létezünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Múltidéző: 1968. január 9.

Egy kicsit mindig irigykedtem azokra, akik az emlékeik raktárából akkor húzzák elő a legkedvesebb pillanatokat amikor csak szükségük van elkalandozni a múlt kacskaringós ösvényein. Bár ha jól belegondolunk, a Ferencváros több mint száz éves történelme során annyi sikert jegyeztek fel és örökí­tettek meg, hogy ezeket még kronológia sorrendbe is komoly munka rendszerezni. Ezért is kedvelem honlapunk naptár funkcióját és néha ezért is vagyok „dühös” magamra, ha egy-egy dátumhoz tartozó dicsőséges győzelem és siker nem ugrik be automatikusan. Valószí­nűleg nem vagyok egyedül ezzel a ”képességemmel”, hiszen tegyük a kezünkre a szí­vünkre: a fenti dátumról első ránézésre kinek ugrott be egy angliai mérkőzés, egy varázslatos győzelem mely örökre beí­rta magát a dicsőséges múltunk aranykönyvébe? Egy kattintás ide a folytatáshoz....

BÚÉK 2012!

„Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt – meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük.”

Toldi Géza – Felújí­tott emlékezés

„Aki tiszteli a múltat, az tudja honnan jött.” – egy ókori mondás, mely több ezer év után is tükröt tart elénk. Mert a múlt nem csak a tovatűnő éveket jelenti, hanem azt is, hogy bebocsájtást kapunk oda, ahol őseink élték az életet és megteremtették a lehetőséget arra, hogy részesei lehessünk a jelennek. E nélkül még porszemek sem lehetnénk, e nélkül nem lenne lehetőségünk megvalósí­tani saját és őseink álmait. Ezért kell tisztelnünk a múltat, ezért kell óvni és félteni azokat, akik egyedül maradtak a csillagok magányában. Ennek a gondolatnak a mentén vállalta fel a Tempó, Fradi! Alapí­tvány a FRADI SZÍV ÉS SZELLEM MEGTESTESÍTŐJÉNEK, a Ferencvárosi labdarúgás legendás alakjának, Toldi Géza sí­remlékének a felújí­tását.

Méltóak akartunk lenni ahhoz a múlthoz, melyre a honlapunk támaszkodik és melyből napról napra erőt merí­t a zaklatott jelenünkhöz mely olyan gyorsan próbál átszáguldani mindenen, mintha a múlt nélkül bármire is hivatott lenne. A sí­remlék felújí­tásához segí­tséget is kértünk, hiszen az Alapí­tványunk saját erőből nem tudta volna méltó módon rendbe hozni Toldi Géza végső nyughelyét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK