Tököli tüskéi

(Fotó: 100% FRADI)

Mész vagy maradsz?
– Hogy maradok -e a Fradiban? Soha, egyetlen szóval sem mondtam azt, hogy nem maradok, Még az angliai kiutazásom előtt is azt mondtam, hogy mindenképpen szeretném kitölteni a szerződésemet.

– Az nyárig szól. Szinte mindenki biztosra veszi, hogy utána távozol.
– Nem nagyon érdekel, hogy ki, mit vesz biztosra. Velem kapcsolatban mindig, mindenki úgy vesz biztosra mindent, hogy közben meg sem kérdez. Néha biztosra veszik, hogy Debrecenben tárgyalok, néha biztosra veszik, hogy nem akarok nyerni, néha biztosra veszik, hogy soha nem szerződök külföldre, mert félek a megmérettetéstől. Komolyan mondom, hogy annyira nem érdekel, hogy ki, mit vesz biztosra, hogy azt el sem tudom mondani.

– Haragban vagy a világgal?
– Nem a világgal, csak bizonyos dolgokkal, bizonyos embertí­pussal.

– Ezt, hogy kell érteni?
– Eléggé megváltoztam az elmúlt egy évben, és nem tudom, hogy mi a legjobb szó erre a változásra. Keményebb lettem lelkileg, vagy inkább kérgesebb. Régebben sokkal jobban és bátrabban hittem emberekben, szavakban, érzésekben, és ma ez már nincs í­gy.

– Miért? Május 30.-a az ok?
– Csak részben. Nem elsősorban az aznap történtek, és még csak nem is az utána következő hetek hónapok, amikor egy idő után már mindenki elfelejtette, hogy mi történt és gond nélkül törölte belém a lábát televí­zió műsorban, újságban, vagy a lelátón. Ettől még nem növesztettem volna tüskéket és nem kérgesedtem volna meg. Más, sokkal nyomósabb oka is van ennek, de erről nem akarok beszélni, végképp nem tartozik a nyilvánosságra.

– A szurkolót, az edződet, a vezetőidet nyilván elsősorban az érdekli, hogy ettől a kérgesedéstől jobb játékos lettél -e vagy sem? Jobb teljesí­tményre leszel -e képes, vagy nem?
– Ezt nem lehet megmondani. Az biztos, hogyha az emberből kiölik az érzelmeket, akkor már nem lesz soha játékos. Akkor csak egy érzelem nélküli mesterember lesz. Én nem azt tanultam, hogy a futball érzelem nélküli játék, és soha nem tudtam érzelmek nélkül játszani. Ezért remélem, hogy még egy ideig játékos leszek. Lehet, hogy ez a fajta lelki keményedés, amin átmentem jót tesz a játékomnak, de biztos vagyok abban, hogyha tovább folytatódik, akkor tönkre is tesz. Engem is, a teljesí­tményemet is.

– Példákat tudsz mondani?
– Igen. Például nem érdekel, hogy kinek, mi a véleménye rólam. Régen érdekelt, ma nem. Egyre kevesebb emberben bí­zok meg, egyre kevesebb embernek mondok el dolgokat, és sajnos egyre többször veszem észre a rosszat másokban. Azt látom, hogyha őszinte vagyok, kinyitom a számat, elmondom a véleményemet, akkor az rossz nekem. Lehetne erre az a reakcióm, hogy csöndben vagyok, de én úgy döntöttem, hogy csakazértis. Lehet, hogy fejjel megyek a falnak, de olyan dolgok történtek velem, olyan dolgokon vagyok túl – és itt nem május 30.-ra gondolok – ami után nem fogom befogni a számat, nem fogom elviselni a hazugságot, és azt, hogy érdemtelenül bántsanak.

– Érdekes, hogy miközben ilyen lelki tusákat ví­vsz, a játékodon ez nem látszik, az edzőmeccseken bombaformában vagy.
– Majd kiderül, hogy ez mire lesz elég a bajnokságban. Engem soha nem érdekeltek az edzőmeccsek. Amikor idekerültem a Fradiban azt hiszem egy edzőmeccsen se léptem pályára, aztán ősszel mégis rúgtam elég sok gólt. Persze jó érzés, hogy megy a játék, az meg egészen furcsa, hogy lecserélnek a második félidőben és miközben jövök le felcsattan a taps. Először az egyik oldalon, aztán a másikon. Egy edzőmeccsen. Na ilyenkor tudom lemérni, hogy az a kérgesedés nem végleges, mert az a taps ilyenkor nagyon mélyre hatol bennem. Csak azért nem mondom, hogy elszorul a torkom, mert az nyálasan hangzana, de az a taps megérint, érdekel, örömöt tud okozni.

– Az öltözőben észrevették a változást rajtad a többiek?
– Biztosan. Ha egy ember régen sokat beszélt, és aztán egyik pillanatról a másikra elkezd kevesebbet szólni, kevésbé lesz nyí­lt, az biztos feltűnik másoknak is. Az öltöző azonban nem az egyes játékosok lelki életéről kell szóljon, hanem a csapatról. Engem mindig arra taní­tottak, hogy a futball csapatjáték, ahol örülni kell a másik sikerének, és meg kell próbálni korrigálni a másik hibáját. Gyűlölöm az oktalan veszekedést és a felesleges egymásra mutogatást az öltözőben.

– Jól érzed magad a Fradiban?
– Én most nem érzem túl jól magam a világon. Vannak olyan napok, amikor minden tökéletes, akkor nagyon jól érzem magam a Fradiban is, és vannak olyan napok, amikor bánom, hogy megszülettem. Olyankor sehol nem érzem jól magam, de erről nem a Fradi tehet. Ma Magyarországon egy labdarúgó nem lehet jobb helyen, mint a Ferencvárosban. Az alatt a kevés idő alatt, amit ennél a klubnál eltöltöttem már rájöttem arra, hogy a Fradi nem attól jó, nem attól nagy, ami most van, hanem attól, ami volt. Az a labdarúgó csapat, amelyik több mint száz éve létezik, és majdnem mindig csúcson volt, ahol a lépcsőfordulóban legendás kupák, szobrok, és néha legendás emberek jönnek veled szembe, az más mint a többi. Ezt éreztem a két napos angliai utam alatt is. Más ott egy edzés. Ott a futball olyan, mint egy vallás, és amikor kimész edzeni, mintha templomba mennél. Benne van egy kis edzőpálya levegőjében is a százéves legenda, benne van a masszőr mozdulataiban, az újságí­ró kérdéseiben, és persze a játékosok viselkedésében is. Ott természetes, hogy a 38 éves világsztár, és csapatkapitány fogadja az újonnan érkezőt, és ő karolja fel, ő vállalja, hogy a párja lesz az edzéseken. Csak tátottam a számat, és nem értettem. Ki voltam én neki? Egy senki, aki a semmiből jött, de mégis úgy viselkedett velem, ahogy én még soha nem viselkedtem ide érkező légióssal. Szóval van mit tanulnunk, tanulnom. De visszatérve az évszázados legendára, a Fradi is ilyen. Más itt kifutni egy meccsre, mint más magyar stadionban, és más megnyerni vagy elveszí­teni egy meccset Fradi mezben, mint más csapatéban. Erről szól a Fradi, és ez nem a jelen, hanem a múlt. Szóval Magyarországon biztos, hogy itt érdemes futballistának lenni.

– Azt mondod, hogy a Fradi nem attól jó, ami most van, hanem ami volt. A jelen viszont nemsokára múlt lesz. Elmondják azt majd tí­z, húsz év múlva is játékosok a mára gondolva, hogy a Fradi attól nagy, ami régebben történt?
– Jó lenne… Nem tudom. Azt tudom, hogy nekem itt még van elintézni való dolgom, és ha hagyják, akkor el is fogom intézni.

100% FRADI
2004. február 11.