V. Tempó Fradi Író-Olvasó találkozó – Múltunk tisztelete

A jelenben élünk, de a múltból táplálkozunk – apám örökké belém ivódó bölcseletét több mint 40 éve hordozom magamban. Gyerekkoromból elég kevés emlékem maradt, ami nem abból adódik, hogy eseménytelen lett volna, sajnos a hippocampuszom nem úgy tevékenykedik ahogy kéne, amit bár megszoktam az évek során, tegnap délután ezért is hallgattam ámulattal azokat akik a múlt szinte minden rezdülésére emlékeznek. Apám bölcselete mégis sugárzó emlék, benne a vasárnapi ebédek, amikor a nagypapámmal órákig tudtak történeteket mesélni a családi ősökről és a régmúlt Fradi mérkőzéseiről, játékosairól. Volt egy pillanat, amikor már nagyon fel akartam állni az asztaltól és játszani imádott gombfoci csapatommal, apámhoz fordultam: miért kell mindig a múltról beszélni? Akkor fordult hozzám egy kissé ingerülten (akkoriban még nem nagyon szerették ha belekotnyeleskedünk a felnőttek beszélgetésébe) és mondta az elején idézett mondatot. Tegnap délután is hasonlóan éreztem magam szerkesztőségünk ötödik baráti találkozóján. A bölcselet sem juthatott véletlenül az eszembe, egyrészt azért, mert amióta tagja lehetek a Tempó, Fradi! csapatának a múlt tisztelete naponta érint meg, másrészt akik megtisztelték a találkozót, olyan zöld-fehér emléktablóval ajándékoztak meg, melynek érdemes lenne egy sarkot kialakí­tani a Fradi Múzeumban.

Öt év nem nagy idő, nekünk mégis egy örökkévalóság. Több mint 15 ezer bejegyzés, közel 30 ezer kép, ezer videó, 3335 klubmérkőzés, közel 800 válogatott találkozó, 1269 játékos – mindezek együtt a Ferencváros 115 éves története. Ezen munkálkodunk, de nem csak ez merí­ti ki az összes munkánkat. Idén februárjában rendeztük meg az I. Novák Dezső Utánpótlás Emléktornát és novemberben is lesz még egy esemény melyre hetek óta készülünk, de mivel még nem sikerült minden akadályt leküzdenünk, egyenlőre maradjon „titok” (a találkozó résztvevői már tudják – ezért annyira már nem is titok…). Mindezt saját erőből, a Fradi iránt érzett szeretetünkből finanszí­rozva, de támogatóink is vannak, hiszen nélkülük egyik rendezvényünket sem tudtuk volna magas szí­nvonalon megrendezni. Köszönet érte!

Köszönet a baráti találkozó résztvevőinek is, akik idén igazán „kitettek” magukért. Többen jöttek mint vártuk, ráadásul az eddigi találkahelyünk meg is szűnt, de szerencsére találtunk egy igazi „Fradi-helyet”, a Time Out Corner Éttermet, ahol bár szűkebben voltunk, de köszönve a remek kiszolgálásnak és a kedves fogadtatásnak, barátként váltunk el a házigazdától. Jövőre, veletek, ugyanitt!

A hat órányi anekdota és emlékdömping úgy zúdult ránk, mint a Niagara ví­zesés, annyi különbséggel, hogy mí­g a ví­zesés elválasztja Kanadát és Amerikát, minket összehozott a múlt szeretete és tisztelete. Történész, í­ró, újságí­ró, filmes, ügyész, médiaszakember, egyetemista, magyar bajnok, BL csoportkört megélt játékos, idősebb és fiatalabb szurkoló – szombat délután összekapcsolt minket a múlt tisztelete. Nem csak zöld-fehérben láttuk a világot, felidéztük a múlt nemes ellenfeleit, Mészölytől Benéig. A sok emlékkép közül kiemelném Kubala Lászlót, akiről kevesen tudják, hogy a világon egyedüliként három ország válogatottjában is pályára lépett és bár 56 mérkőzésen a Fradiban is játszott, legnagyobb sikereit a Barcelonában érte el, ahol 2009-ben szobrot is állí­tottak az emlékének. A Barcelona legendás magyarjairól (Kubala, Kocsis, Czibor) film is készült „Magyarok a Barcáért” cí­mmel.

Olyan gyorsan repült el a hat óra, hogy a végén már sietnünk kellett az Arénába, ahol már mint szurkoló volt jelenésünk. Amikor a kezem rápasszí­roztam a szkennerre és beléptem a zöldben pompázó stadionba furcsa érzés kerí­tett hatalmába. Néhány órával előtte a jelenben voltam a múltban, ott meg a jelenben voltam a jövő í­géretével.

Apám örök bölcselete akkor rémlett fel először. Többször éreztem már, hogy sokkal több van ebben a mondatban, mint amit addig éreztem. Szombaton déltől éjfélig közelebb kerültem a megértéshez.

Köszönet érte mindenkinek akik megtisztelték a Tempó, Fradi! V. Író-Olvasó találkozóját.