Varga Zoli – Megállt egy Fradi szív
Varga Zoltán
Még úton voltam, amikor este kilenc órakor jelzett a telefonon: új sms érkezett.
Mivel az autóban ültem és vezettem, egyből nem olvastam el a hírt, de azt láttam, hogy a Fraditól érkezett az üzenet. Nem tudom miért, de rossz érzésem támadt. Mentem még néhány kilométert és megálltam az első megállónál. Közben éreztem, hogy hevesen ver a szívem és kezem sem akart a mobilhoz közelíteni. Már nem is emlékszem arra, hogyan néztem meg az üzenetet, csak azt tudom, hogy nem akartam elhinni, amit olvasok.
Varga Zoli elment. Örökre itt hagyott minket. Bénán ültem az autóban, úgy szorítottam a mobilt, hogy már fájt tőle a kezem. Az üzenet végét már nem láttam jól, mert a könnycseppek befedték a szemem. Hirtelen összefolyt mindent, a könnyek találkoztak az emlékekkel. Képek villantak fel. Néhány hónappal ezelőtt, a 65. születésnapjára még videót készítettem neki és köszöntőt írtam.
„Akik látták játszani, azt mondják, istenáldotta tehetség volt. Akik ismerték, azt mondják, a szíve zöld-fehér és méltó utóda volt Deáknak és Sárosinak. Amikor elhagyta az országot, sokan hátat fordítottak neki és azt mondták, cserbenhagyta a hazáját. Akik ismerték, azok tudták, hogy nem erről volt szó. Beszűkült számára a tér, úgy érzete, kevés a levegő, a tehetsége fennakadt az emberi kapcsolatok hálóján. Akik szerették, folyamatosan figyelemmel kísérték a külhoni pályafutását és reménykedtek abban, hogy egyszer hazatér.” – az akkori mondatok úgy jöttek elő, mintha tegnap írtam volna.
2010. április 9.-én Varga Zoltán végleg hazatért. Nem oda, ahová a zöld-fehér közösség várta. Oda érkezett, ahol olyan társakkal lehet együtt, mint Deák, Sárosi, Mészáros, Lakat, Dalnoki. Sorolhatnám még az égbeli játszótársakat, de ez most nem jelent vigaszt a családnak, a barátoknak, a szurkolóknak. A fájdalmat nem enyhítheti semmi, az elmúlás utáni ürességet nem lehet pótolni.
Megállt egy Fradi szív. Játék közben, a focipályán érte a halál. Ott, ahová született, ahol a legjobb tudott lenni, ahol ki tudott teljesedni, ahol góljaival, varázslatos cseleivel mosolyt tudott varázsolni az arcokra. Mintha az égiek is tudták volna, hogy ha már el kell mennie, akkor ott érje az elmúlás, ahová igazán tartozott. Most mégis haragszom arra az égi jelre, mely örökre elszólította, pedig tudom, ott fent nem döntenek, csak helyet biztosítana a megfáradt lelkeknek.
Valahol azt olvastam: nem az a fontos, hogyan hal meg az ember, hanem az, hogy hogyan élt és mit alkotott. Mindannyian ismerjük Varga Zoli pályafutását. Szerencsések azok, akik látták játszani, de szerencsések vagyunk mi is, akik olvastunk róla, akik hallhatták őt beszélni a fociról, a nagy szerelemről. Szenvedélyesen élt, és mindig ki is mondta, amit gondolt, ami a szívét nyomta. Féltette a Fradit, segíteni akart, de mikor lehetőséget kapott, csak akadályokba ütközött.
Örökre elment egy Fradi szív. Bekopogott az égi birodalom kapuján. Kinyílt az ajtó és rá jellemző hamiskás mosollyal belépett rajta. Visszanézett és meglátta a sok ezer könnyező Fradi szemet. Szólni akart, hogy a könnyek már nem segítenek, de az ajtó végleg becsukódott. Örökre elment Varga Zoli.
Fradista szíved nyugodjon békében.
„Nincs jobb világ a másvilágnál,
mely halkan létlen létre bont,
mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál,
s hol semmi érzés, semmi gond.
Mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál,
és jobb a száraz, puszta csont
ez ideges, húsos világnál,
mely oly keserves és bolond.”
(Babits Mihály)
10 hozzászólás a(z) Varga Zoli – Megállt egy Fradi szív bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Köszönöm Zoli, az Isten nyugosztaljon….
Kedves lalolib
Ôszint részvételemet küldöm Varga Zoltí n ùr hamar halí la miatt.
Haza vitte érdemeit és azokat mí r ott nem veszi el tôle senki. Az örök focimezôn nem bìrí skodik rajta sem itélkedik felette valamilyen bìròcska, hanem az igazi. Az érdemei nincsenek elvesztve, ott virí goznak, ahol mí r nincs megalí zí s.
Egy tiszta lélek a mellôzés, megví gí s, a eltí volìtí sok í lltal gyorsan megkeseredik. Lehet, hogy ez Varga ùrral is ìgy történt. Pedig az ilyen emberek mindig mindenkinek a legjobbat akarjí k. Nem értik, milyért is büntetik meg ôket. A mellôzés egy nagyon is nagy büntetés.
Azonban ahol sok a fény, ott sok az í rnyék is. Egy elkeseredett ember bìrí lkodik (mit tehet mí st) és lehet, hogy nem gyakorolja ùgy az önbìrí latot, mint egy ember, aki megalkuvòbb, és akinek a vilí ga se fehér, se fekete, hanem szürke. Sajnos nem ismerhettem Varga Zoltí n urat. Még meg nem is lí thattam focizni. Ha ismertem volna akkor bisztossan nem szí lltam volna vití ban vele. Bí r lehet véleménye az embernek, azonban az istenadta tehetsége elôtt csak meg lehetett hajolni, mert az ilyen dolgokat mí shol (és mí sképp) rendezik, és fôleg mí s mércével mérnek és adomí nyoznak.
Mit is kezdjen egy ilyen nagy tehetség a tehetségivel, mikor még rí dadí sul egy érzékeny és jò lélek ? Amit olvastam ròla az, hogy keményen dolgozott mindig. Aki magí tol mindig 100 %-ékot elví r, és teljesìti is azt, annak sok ìrìgyei vannak. Gyarapodik a tí bor még azokkal is, akik szemrehí nyí snak érzik, hogy ha valaki nem csak magí tòl, henem ôtôlük is azt követeli. A vilí g sajnos ilyen. Egy tehetséget nem lehet elvenni, azt legfeljebb ìrìgyelni, vagy òcsmí rolni, piszkolni lehet, de nem lehet tönkretenni. Szerintem Varga Zoltí n ùr egy jò példa erre. Az osztrí kokní l talí n még Dr. Gerhard Hanappi volt ilyen természetû. (Véletlen, hogy éppen a Rapid-ban jí tzsott ?)
A vége sajnos sokszor a mellôzés, vagy az üldözés. Egy tiszta, érzékeny léleknek csak ez kell !
Bìzom benne, hogy Varga Zoltí n ùr, megtalí lta a békét.
Requiem aeternam dona ei Domine.
A földi 90 perc ott fent talí n még csak 45 percnek szí mìt. Fent végig kell még jí tszania a maradò félidôt. Bìzom benne, hogy egy irgalmas és igazsí gos bìro elôtt jí tzsa a jí tszmí t, mind azokkal együtt, akik mí r elôtte oda érkeztek. Ott mí r nincs olyan, aki csak magí nak akarní a babért. A legjobb passzokat és labdí kat fog majd kapni.
Kedves lalolib
Ott viszont fogjuk lí tni
Nagy Lí szlò
Döbbenet. Más értelmes dolog nem jut az eszembe. A kép először nekem sem jött be, az egyik ismerős szólt, hogy az oldal beolvasása után nyomjak egy firssítést.
Szép gesztus töletek.
ÉN nem láttam játszani, de mikor idős apámnak megtelefonáltam a hírt, néhány pillanatig “néma” maradt a telefon. Biztos könnyezett is, mert nagyon szerette.
Nyugodj békében Zoli.
Jézusom, én csak ebben a pillanatban értesültem -- nem vagyok képes….megszólalni….. megrendültségnemben ISTEN NYUGOSZTALJON DRÁGA ZOLIKA.
Laci
Kedves Freka,
Már ott van Sárosi dr. és Lakat Karcsi bácsi között.
Kedves es ltalam nagyrabecsult ftcbk. !
Nagyon megerdemelne Varga Zoli, hogy felkeruljon a kepe Flori, a masik extraklasszis melle !
Odavalo es milyen joszivvel nyitnank ki a honlapot …!
“Tudom, de meg is üzenték, ezerszer jelét adták, hogy egy “kedves vargazolit”, egy kenyérre kenhető “jópofa zolikát” szeretettel dajkálna a “szakma”, ha besimulna a csapatba(családba!), meg is fizetnék a kenyéradók, csakhogy erre a szerepre alkalmatlan vagyok. Ami itt ma van, ami ma uralkodik a magyar köz- és szellemi életben, az utcán és minden “előkelőnek” mondott helyen, és persze a futballban is, romlottabb, mint ami miatt valamikor “csaknem 40 éve” elmentem.
Demokráciának mondják, csakhogy ez a gazemberek privilégiuma, a csalók és rablók szabadsága.
Ismerem a demokráciát és szeretem, ezért ezzel, amiben a tisztaság esélytelen és védtelen, nem köthetek még pillanatnyi alkut sem, nem hogy békét.
Ezt a szisztémát a magam arcával, a nevemmel, a kézfogásommal, az odasimulásommal nem legalizálhatom!
Nem tehetem! Ez a lényeg. Ez az én személyes felismerésem. Meg az,hogy tudomásul veszem, hogy ez a világ teljesen érthetően, engem, mint magával összeférhetetlent, kivet magából”
jellemzo volt, ahogy este a Duna TV-n Knezy hangja elcsuklott a tragikus hir elmondasakor, s nem erdekelte ot az Ujpest-meccs osszefoglaloja, lekevertette az adast .
Tudta o az apjatol, -- olyan nevelese volt- hogy ki is volt Varga Zoli !
Akik lattuk ot futballozni, soha nem felejtjuk el az igazi fradistat, a JATEKOS-t !
Fájdalmas hír. A döbbenet lett úrrá rajtam is. Elment egy nagy-nagy Fradi szív. Csodálatos megemlékezés. Szívből és könnyekből jön.
Gyerek fejel ugyan azon a grundon játszottam mint Zoli ,csak pár evvel késöbb.Mindig büszke voltam erre.Sirtam amikor 68-ban elment.Örömöm határtalan volt mikor visszatért.Nekem Ő volt az általam látott utobbi 50 év legjobb labdarugója,a külföldieket is beleértve.Egy labdarugó zseni volt,akire nem volt szüksége a mai Magyar labdarugás vezetésének,sem a Fradinak.Nyugodjon békében