Vargazoliról

Varga Zoltán

Sokszor keveredtünk vitába, hogy milyen edző, ember is Ő valójában. Voltak akik nem szerették, és voltunk akik szerettük, odafigyeltünk szavaira, mondataira. Egy őszinte, egyenes és tisztességes ember mondataira, akinek a Fradi az élete volt. Tenni akart érte, amióta csak hazajött. Nem hagyták. Halála mérhetetlen űrt hagy maga után, talán Ő volt az utolsó, aki megpróbált épí­tő kritikáival segí­teni. Nem tudott, pedig megtett mindent, talán az életét is odaadta érte.

Szurkolók, játszótársak és barátok  szavait idézzük:

atkoka: Életem egyik nagy ajándéka, hogy személyes barátságban lehettem Varga Zolival! Sosem felejtem a sok közös vacsorát, a sok beszélgetést (nem csak a fociról!), a sok meccset, amelyet Ő edzőként vezényelt, mi pedig, hűséges és kitartó hí­vei követtük Őt Dunaújvárosba, Diósgyőrbe, Győrbe is! Közvetlen, barátságos, melegszí­vű ember volt, kérlelhetetlen következetességgel, nyí­lt szókimondással, őszinteséggel, és önmaga felé is magas mércével! Pótolhatatlan veszteség a halála! Barátaink nevében is köszönök Neked mindent, Zoli!!! ISTEN VELED! K.A.

thorpe: Nagy szerencsém volt többször beszélgetni vele. Tiszteltem őt a futballról alkotott hitvallása, a Fradi iránti szeretete, a szókimondása, az elszántsága és a tenni akarása miatt. Sajnos (köszönhető a mai közegnek) nem értették meg őt…Zseniális futballista volt és mint a Fradi edzője, olyan dolgokat szeretett volna megvalósí­tani, amelyben a mi „fradikánkban” nem talált partnerekre. Amikor edzőkérdés volt a Fradiban, mindig fürkésztem a hí­reket, hátha ő lesz megint…Sajnos, ez a vágyam már soha nem fog beteljesülni… Nyugodj békében Varga Zoli!!!

foster: Elment a meg nem értett zseni, én megértettelek, s vannak még jó néhányan akik ezt ugyaní­gy gondolják. Amikor Novák Dezső lemondott bevallom én is Nyilasi Tibi visszatérésére vártam, és nem értettem, hogy egy általam akkor még nem ismert ember, a messziből jőve miként lehet a Fradi edzője. Igen, az én korosztályom sem hallott róla (köszönhetően az akkori rendszernek is) és értetlenül álltunk a döntés előtt. Ekkor apám azt mondta, fiam te nem tudod, hogy ki Ő, honnan is tudhatnád, de hidd el Zoli az egyik legnagyobb ferencvárosi játékos volt abban az időben. S jött az első meccse edzőként a Fradiban, a habitusa, a játékhoz fűződő szenvedélye már ezen a meccsen átragadt rám. Végig állta a kilencven percet, érezhető volt, hogy teljesen együtt él a játékkal, úgy élte át a mérkőzést, mintha a pályán lett volna. Az oldal vonal mellől szinte Ő volt az igazi karmestere a csapatnak, s ezt akkor még a játékosokra is feltétel nélkül átragadt. Én pedig kezdtem megérteni miről is beszélt édesapám, s az idősebb szurkolók nosztalgiáztak róla, amit én tátott szájjal hallgattam. Édes érzés volt ezt megélni és nagyon sajnálom mind a mai napig, hogy ennek az élménynek nem lehettem részese. Rendet akart a Fradinál, azt tette, amit egy profi klubnál tesznek. Az öltöző a játékosé, a busz a csapaté a pálya ezen felül max. a játéké, ott szurkolónak helye nincs. Véget akart vetni a kiváltságos szurkolók sajátos jogainak, úgy ahogy azt a profi világban látta, a drukker helye a lelátón van. Ezt a mentalitást viszont sokan (tisztelet a kivételnek)nem akarták látni a Ferencváros háza táján és sajnos Ő lett a vesztes. Akik igazán tehettek volna ez ellen nem értették meg, vagy nem akarták megérteni és elfogadni, jobb volt a „langyos ví­z” effektus, amely megint győzedelmeskedett. Szégyenben érezze ezért magát az, aki ebben szerepet vállalt. Ide helyezem a ferencvárosi labdarúgás mélyrepülésének kezdetét. Zoli, Te akinek az élete volt a Ferencváros és a labdarúgás egy nyitva hagyott fejezetet hagytál magad után. Én vártam, hogy egyszer visszatérj……. Nyugodj Békében.

fior: Az Aranycsapat óta a legnagyobb tehetség és legenda volt. Mikor kinn maradt Mexikóban nagyon sajnáltuk, de drukkoltunk is neki, hogy sikerüljön megmutatni nyugaton, hogy mekkora játékos. Néztük a hí­reket, Aberdeen, Ajax, Hertha, közben a gombfocicsapatban mindig kezdő volt.Mikor hazajött, biztosak voltunk benne, hogy fontos szerep vár rá a magyar fociban. Nem úgy lett, de Ő hű maradt az elveihez az itthoni körülmények között is. Még sokat adhatott volna a magyar focinak.Ebben a szaros politikai viszályban egy igazi nagy veszteség a korai halála. Gyászoljon méltón a Fradi és az egész magyar labdarúgás! Isten veled Zoli! Egy régi győri szurkolód.

A.Senna D.S. 60-94: Sajnos az utolsó nyí­lt, őszinte ember ment el aki tényleg tenni akart valamit a magyar futball fejlődéséért. Nyugodjék békében…

tomtattoo: A szókimondó emberek sosem közkedveltek. Ő ilyen volt, talán több ellensége volt emiatt, mint támogatója, de becsülendő, hogy sosem próbált megváltozni csak azért, hogy másoknak megfeleljen. Mindig is Varga Zoltán maradt. Bár nem ismertem, számomra is meglepő mértékben rendí­tett meg a halálhí­re. Nyugodjék békében.

Józsi bá: Láttam játszani, személyesen ismertem. Nála kivételesebb tudású játékost és embert nem ismertem. Könnyekkel a szememben ülök a gép előtt és arra gondolok, mennyi igaztalan támadás érte és hányan fogják a „bí­rálók” közül az égig magasztalni! Egyetértve egy korábbi hozzászólóval, nagyon szeretném, ha nem S.G. í­rna nekrológot.Zolikám! Legyen NEKED könnyű a föld. R.I.P.

bencsics34: Sajnos megint beigazolódott,hogy senki nem lehet próféta saját hazájában! Meg kellett halnia,hogy majd szép nekrológokban ismerjék el a tudását,hozzáértését!Csak addig volt idol a vezetés előtt, amí­g rá nem mutatott, hogy fejétől bűzlik a hal! Remélem a Fradi tábor összezár s legalább ők méltón emlékeznek meg róla!Sok kétségem nincs a klub felől!

elemer50: Világéletemben MTK drukker voltam, vagyok és nekem is megadatott az a szerencse, hogy élőben láttam Őt focizni, mivel kortársak vagyunk ! Higgyétek el Ő a világ legjobb focistái közé tartozott és tartozni fog örökké ! Teljesen le vagyok sújtva, őszinte részvétem a családjának, a Fradinak ! Szerettünk Téged Zoli! In Memoriam Varga Zoli !Nyugodj békében !

tyupek: A nagy megmondóember. Kevesen vették komolyan, pedig ha lenne belőle még 20 az országban, akkor rend lenne a fociban. Szinte az egyetlen, aki külföldi tudást hozott haza és hihetetlen mennyi támadás érte az irigyeitől. Szó szerint megfojtották. Most boldogok lehetnek. Felfoghatatlan, hogy mit veszí­t nélküle a sportág. 3 szí­vinfarktust hordott ki lábon. Az egyetlen egyenes ember. A magyar foci legnagyobb ellenségeként a sportújságí­rást azonosí­totta és ebben tökéletesen egyet lehet érteni. Hihetetlen.

w.kutya törp: Meghalt Varga Zoli: oda az igazság, az őszinteség, a nyí­ltság, a megalkuvást nem tűrés, a függetlenség, a szakértelem! Talán ő volt az egyetlen a magyar fociban, a magyar sportsajtóban. Fradista vagyok, de személyes élmények nem fűznek hozzá. Viszont személyisége már 12 évesen is annyira magával ragadott, hogy a Newcastle elleni győzelem után, a csapat mellett az Ő képét vágtam ki az akkori Nemzeti Sportból, és ragasztottam a falamra. Nem gondoltam volna, hogy ennyire le fog sújtani halála. Nem csak bennem, hanem a magyar fociban is hatalmas űrt hagyott maga után!

kazi: Emlékszem, egyszer egymás ellen játszott edzés végén a keret. Zoli már elmúlt 50, s beszállt focizni a 20 éves „profik” közé, mert nem csak dirigálni szeretett, hanem játszani is, MEGMUTATNI mit is kellene csinálni. Nos, a futás már nem ment annyira, de HAJSZÁLPONTOSAN ODA RÚGTA A LABDÁT AHOVÁ BEMONDTA… 50 fölött is jobban látott, jobb rúgótechnikája volt, mint a játékosainak… apám mindig azt mesélte, Ő VOLT A LEGNAGYOBB, JOBB, MINT ALBERT! … most már az égi pályán hülyí­ti az ellenfél védőit…

ForRed: Úr Isten, el sem hiszem 🙁 Szerdán még a Manchester – Bayern meccsen volt bent a stúdióban, ha jól emlékszem 🙁 Nyugodjék békében. Az egyik olyan Fradista kötődésű ember, akit tiszteltem UTE szurkoló létemre 🙁

feratti: Amikor Varga Zoli hazajött Magyarországra, nem sokkal később megjelent a „Varga Zoli disszidál” cí­mű könyv. Ezt a könyvet elolvastam, és akkor azt mondtam magamban:
– Úristen! Ez az ember a labdarúgásnak egy olyan dimenzióját tudja (nemcsak lábbal), amit mi földi halandók fel sem fogunk.

Bevallom, akkor még nem esett le nekem gondolatainak lényege. Később, amikor feldolgoztam a magyar tradí­ció szellemi örökségét, és publikáltam A TRADICIONÁLIS MAGYAR LABDARÚGÁS ALAPELVEI cí­mű könyvemben, akkor értettem meg taní­tásait.
Ebben a könyvbe beleszerkesztettem Varga Zoli leglényegesebb alapvetéseit. És itt szeretnék leszámolni azzal a legendával, miszerint Varga Zoli megosztó személyiség volt. Mert ez NEM IGAZ! Varga Zoli művész volt. És olyan művész, aki hétköznapi nyelven (nem elvontan) fogalmazta meg a labdarúgás művészi lényegét. Az egy másik dolog, hogy a hatalmon lévő favágók, a művészi megállapí­tásokra úgy reagáltak, hogy Varga Zoli összeférhetetlen. Holott csak arról volt szó, hogy a magyar demokrácia a középszer hatalma, és nem tud mit kezdeni a ZSENIKKEL. Így nem tudtak mit kezdeni Varga Zoli gondolataival sem, mert fel sem ismerték annak zsenialitását.
Pedig ha a foci azon az úton indult volna el (pl. 1968 Marseille, 1974-1978 követelményrendszer, 1997 UEFA rendszerű edzőképzés), ami az ő gondolkodását meghatározta, akkor ma nem itt tartanánk. És sajnos Varga Zoli halálakor kell szembesülnünk azzal is, a magyar zsenik, úgy halnak meg, hogy a sí­rba viszik a tudásukat. Tehát sokkal inkább volt, a magyar szakma a művészi tudás befogadására nem érett, mint Varga Zoli megosztó. A talpnyalók, a karrieristák, a favágók, a hatalmon lévők azok, akik terjesztik, hogy Varga Zoli megosztó volt. Varga Zoli integráló személyiség volt, aki génjeiben hordozta a magyar tradí­ció szellemi örökségét, csak nem voltunk érettek befogadni gondolatait, és ezért bántottuk. Így sok, jelenleg hatalmon lévő, most elszámolhat a lelkiismeretével, hogy minimum egy szöget ő is bevert Varga Zoli koporsójába, és rajta keresztül a magyar fociba is. Varga Zolinak emléket állí­tva, legfontosabb taní­tásait közzé teszem a www.footballtrainer.hu weblapomon.

Hrutka János: Csak köszönettel tartozom Varga Zoltánnak. Bár az élet az utóbbi időben másfelé sodort bennünket, a kapcsolatunk sem volt szoros, de amikor edzőként a Ferencvároshoz került, rendkí­vül közvetlen viszony volt közöttünk, de ez igaz volt az akkori csapat többi fiatal játékosára is. Az edzések után rendszeresen kint maradt a pályán, és különfoglalkozásokat tartott, többek között nekem is. Büszkén vállalom, hogy a technikai tudást Varga Zoltántól tanultam, és a szabadrúgásoknál a tanácsai is segí­tettek.

Bánki Dodó: Senki előtt nem titok, hogy a Ferencvárost és a hazáját mindennél jobban szerette. Korábban is rengeteg időt töltöttünk együtt, de szerdánként a katolikus csapatban is együtt futballoztunk. Hatvanöt évesként is oda rúgta a labdát, ahova akarta, és edzőként remek érzéke volt a tehetségek kiválasztásához. Számomra megtiszteltetés, hogy ismerhettem, és együtt játszhattam vele. A haláláról csak annyit, hogy barátja, Harsányi József próbálta újraéleszteni, de nem járt sikerrel.

punki: Vasas-szurkolóként is Ő volt, akire mindig felnéztem. Élőben sajna nem láttam focizni, de apukám szerint messze ő volt az egyik legjobb! Hazajövetele után tiszta vizet szeretett volna önteni a magyar futball poharába, de a tisztaság és a tudás nem kellett senkinek. Mindenkinek jobb volt a zavarosban. Ott eltűnhet a nemtudás, eltűnhet a pénz, és nem tűnik fel a csalás a bunda sem. Varga Zolit megölte a nemtörődömség, a lagymatagság, az állóví­z, a zavarosság. De mi-sportszeretők köszönjük, hogy legalább megpróbáltad. Legyen az álmod szép!

bodazoli: Az utolsó volt, aki próbálta rávilágí­tani az elkényeztetett, túlsztárolt magyar játékosokat, edzőket, futball vezetőket, tulajdonosokat, hogy ami itt folyik Magyarországon profi futball néven az egy NAGY LÓ****! Köze nincs az európai focihoz, sem a játék minőségében, sem szakmai munkában, sem a nézők kiszolgálásában, sem a tulajdonosi viszonyokban! Az utolsó volt, aki megpróbálta, most már nincs senki… Halott az egész magyar foci!!! Nyugodj Békében!

mondjuk ez: Óriási veszteség a magyar focinak, és a Fradinak is!Mindig tiszteltem a megalkuvás nélküli véleményét a honi helyzetről! Loki szurkolóként is azt mondom, hiányozni fog! Őszinte részvétem a szeretteinek!

peno: Isten veled Varga Zoli! Te jelentetted számomra a futballt Mexikó előtt és után is. 1997-ben azt mondtam, akkor megyek ki legközelebb Fradi foci meccsre, ha majd újra Te leszel a Ferencváros vezető edzője! Azóta nem mentem ki mérkőzésre, és úgy látszik már nem is fogok… Albert Flóri és Nyí­l is nagy focista volt, de nekem Te voltál az első. Emlékszem Mexikó után kamasz fejjel sí­rva kérdeztem otthon, hogy lesz-e még nélküled Ferencváros??? Most pedig már csak búcsúzni tudok Zoli… Nyugodj békében!

Zilahy István: Én világ életemben honvédos voltam,vagyok,s még talán leszek is.Pártatlan a vitában,de amit valamelyik előttem szóló í­rt,azt igaznak tartom.Egy zseniális játékos volt,aki nélkül nem lett volna nagy a Flóri sem.Amit tudott,az félelmetes. A Zoli kétlábas játékos volt.Tele voltunk izgalommal ha játszott.Sok nagy kapust keserí­tett el a rúgótechnikájával.És nem volt aljas mint egyesek-nem szí­nészkedett.Sajnos,hogy nem tudta átadni a tudását, tapasztalatát mert ahhoz alanyok is kellettek volna.Isten vele,s a nagyok közt is beválasztják. Ne feledjétek Fradi szurkolók!!!!

Szűcs Mihály: Korábban egyáltalán nem ismertük őt, persze tudtuk, hogy igazi legenda, akik látták játszani, mindig arról vitatkoztak, hogy Zoli vagy Albert Flórián volt a jobb csatár. Teljesen váratlanul hozták oda a Fradi élére, mindenki arra számí­tott, hogy Nyilasi lesz az edző. Gyorsan kiderült, hogy nagyon jó szeme van a focihoz, különösen a támadójátékhoz. Ugyanakkor tény, rengeteg súrlódás volt közte és a környezete között, a maximalizmusa miatt gyakran falakba ütközött, állandó harcban állt mindenkivel. Én azok közé a játékosok közé tartoztam, akiket kedvelt, de nekem is volt vele egy kisebb konfliktusom, ami egyetlen másik edzőmmel sem fordult elő a pályafutásom során. Tényleg igazi megosztó személyiség volt, vagy imádták, vagy nem szerették.

Szeiler József: Sokat teniszeztünk együtt az utóbbi időben, szüksége volt a mozgásra, mert volt két, lábon kihordott infarktusa. Egy sérülésem miatt az utóbbi három-négy hónapban elmaradtak a meccsek, ám voltunk olyan viszonyban, hogy egyszer csak felhí­vott, és sértődés nélkül megbeszéltünk egy találkozót. Mi bármikor fordulhattunk egymáshoz, remélem, ő is a barátai közt tartott számon. Nagyon nehéz most Zoliról beszélni, csak a legjobbakat tudom mondani róla. Lelkifurdalásom van, mert keveset foglalkoztunk vele. Nem kereste a társaságot, az embernek erőszakoskodnia kellett vele, hogy jöjjön ő is, találkozzunk. Olyan ember volt, akivel éreztetni kellett, hogy szeretik. Rengeteg konfliktust vállalt fel, mert volt egy határozott elképzelése, amit minden áron meg akart valósí­tani. Nem csak a rosszabb játékosokat akarta jobbá tenni, a jókból klasszist akart faragni, mindenkiből igyekezett a maga maximumát kihozni. Ezt a mentalitást annyira át akarta adni, hogy ha erre valaki nem volt vevő, azt nem tudta kezelni, és magára is haragudott ilyenkor. Mikor nem ment jól a Fradinak, egy újságí­ró azt mondta nekem: az a baj a csapatotokkal, hogy a Varga Zoli szeret a legjobban focizni. Ha lett volna tizenöt olyan hozzáállású játékosa, mint Zavadszky Gábor, végigverte volna Európát. Sajnálom, hogy nem tudatosult az életében, milyen fontos egyéniség, talán legalább a halála után az őt megillető helyre kerül. Nagyon remélem, hogy úgy fog hiányozni sok embernek, ahogy most nekem hiányzik.

Dunai Antal: Megannyi kettős rangadón léptünk fel a Népstadionban egymás ellenfeleként, de í­gy is jutott időm arra, hogy csodáljam kivételes technikai tudását, elementáris lövőerejét, zsenialitását. Akkora futballista volt, hogy még az ellenfél szurkolói is miatta mentek ki a Fradi meccseire. Amit ő születésétől fogva tudott, azt mások hosszú évek keserves edzéseivel próbálták meg elsajátí­tani. Hirtelen lefordulásainak, cseleinek, egyhelyben, parányi területen bemutatott trükkjeinek csodájára jártak, ahogy megfordult a labdával, az követhetetlen volt. Mindkét lábbal zseniálisan nyeste a labdát, csavarta, tekerte, és mindig hatalmas erővel. Nem is találkoztam olyan lövőtechnikával megáldott labdarúgóval, mint Varga Zoli, pedig megfordultam egy-két stadionban. És ahogy ollózott! A maiak közül talán Xavit, Iniestát, és főleg Messit tudnám hozzá hasonlí­tani. Zoli negyven évvel megelőzte Lionel Messit. Sokan próbálták Albert Flóriánhoz hasonlí­tani, de fölösleges, mert egészen más stí­lusú játékos volt. Egy biztos, jobban lőtt, mint a Flóri, ebben nem volt neki párja. Amikor mi az úttest jobb oldalán mentünk a járdán, ő mindig átment a baloldalra. Magányos farkas volt, sohasem tudtam, mi jár a fejében. Az is fura volt, ahogy Mexikóban lelépett a csapattól. Legalább megvárta volna, amí­g megnyerjük az olimpiát, és akkor immár kétszeres aranyérmesként távozhatott volna. Egyik délután nem jött el velünk a sétára, azt mondta, nem érzi jól magát, otthon marad. Aztán a következő hí­rünk az volt róla, amikor Lakat Karcsi bácsit, az edzőnket felhí­vta New Yorkból, hogy nem volt más választása, neki el kellett mennie. Neki tényleg el kellett mennie. Megjegyzem, engem is megkerestek a Bene Ferivel, méghozzá a Barcelonától, de mi maradtunk. Abban az időben egyetlen út volt a profi karrier felé: a disszidálás. Zoli ezt választotta. Sajnos, mégsem tudta kifutni magát – valahogy az egész életére ez volt jellemző.

Novák Dezső: Ahogy gondolom mindenkit, engem is váratlanul élt a szörnyű hí­r. Nem tűnt úgy, hogy beteg lenne, fiatalos volt, mindenképpen fiatalabbat mutatott a koránál. Az az igazság, személyesen már elég régen nem találkoztunk, de a nyilvános megjelenéseiből úgy tetszett, nincs semmi baja. És most tí­zpercnyi játék után összeesett a futballpályán, és meghalt. Egyre többen távoznak el a mi korosztályunkból, bár Zoli pár évvel fiatalabb volt nálam. Egyre sűrűbben csapkodnak körülöttünk a villámok, egyre többünket találják el.

Fenyvesi Máté: Nem is tudok mit mondani, le vagyok sújtva, össze vagyok törve. Nem egészen egy hónapja találkoztam Zolival, amikor az 1965-os Vásárvárosok Kupája-győztes együttesünk még életben lévő tagjairól készí­tettek csapatképet. Nagyon jó barátságban voltunk, annak ellenére, hogy tizenkét évvel fiatalabb volt nálam. Ezért is olyan tragikus a halála, hiszen voltaképpen még fiatalember volt. Bár nagyon jól tartotta magát, s még mindig futballozott, olyan hí­reket hallottam róla, hogy mostanában kétszer is infarktust kapott. Sajnos, egy vérrög bármikor keletkezhet, és akkor ez történik.

goorftc: 1991-ben, Albert Flórián 50. szülinapján jött a Vargazoli és Mi úgy 25ezren felállva tapsoltunk Neki. A játéka látán meg hüledeztünk: jobbra fordult,balra passzolt és kötényt adott a földre huppanó Ebedli Zolinak,aki nevetve segí­ttette fel magát Vele.
Mikor megtudtuk,hogy Ő lett a Fradi edzője a barátaimmal tomboltunk örömünkben és jártunk a meccsekre,szinte csak miatta. Amikor leváltották,éreztük,elszállt az FTC esélye,hogy újra NAGYcsapat legyen. Azóta egyenes í­vű a zuhanás.Zolira még nem érett meg ez a langyos futballszakma. Nem volt könnyű ember,de egyenes volt és őszinte. Talán kevesen tudják,de a szülői házban szinte semmi szeretetet nem kapott. Ezért vágyott duplán a szeretetre és az elismerésre. Mikor megtudtam,hogy elment,hangosan zokogtam…In Memoriam Vargazoli,ismét elment a Fradi szelleméből VALAKI, óriási űrt hagyva maga után.

sancho: Anno, amikor a Fradi edzője volt kimentem egy edzésre. Zoli letette a labdát a szögletzászlónál az alapvonalon kí­vül kb. 1 méterrel, hátralépett néhányat, nekifutott és külsővel betekerte az üres kapuba úgy, hogy addig nem is esett le a labda. A játékosok persze kiabálták nevetve:”Ez mázli volt!” Zoli csendben elkérte a labdát, letette pontosan oda, ahonnan az előbb lőtt és ugyanúgy betekerte… A játékosok némán – kissé ledöbbenve – folytatták az edzést… Kár, hogy nem láttam focizni 🙁
Önfejű, de nagyon jó szakember volt! Ha valaki, akkor Ő talán felkavarhatta volna az állóvizet, de sajnos a jelenlegi „szakmai” vezetésnek ez nem állt érdekében … Nyugodj békében Zoli!

mbemba: Egyszer találkoztam vele. Egy barátom édesapja hí­vott annak idején focizni egy öregfiúk csapatba… Az öltözőben egy nagy gyermeket láttam. Egy olyan gyermeket, aki őszinte, szerény, véleménye pedig szentí­rás a társaknak. Ő volt Boka. Mikor levetette a pólóját, egy kisportolt, egy deka plusz nélküli testet láttam, miközben mellette emberek ültek, akiken plusz kilók lötyögtek, kisebb-nagyobb pocakok feszültek, én (a legfiatalabb) szintén pluszokkal küszködtem, lévén, hogy keresztszalag műtét után lábadoztam. Azóta is ezt teszem. Ezt azért í­rom le, mert úgy érzem, hogy szimbolizálta a megalkuvót és a nem megalkuvót.