Weisz Ferenc
Vérbeli csatárnak tartották, de a kapustól a balszélsőig, valamennyi poszton megfordult. Igazán a jobbszélső, jobbösszekötő, balösszekötő posztján érezte jól magát, talán azért, mert szeretett és tudott is futni. Mindkét lábával egyformán jól bánt a labdával, beadásai mérnöki pontosságúak voltak és remekül lőtt távolról, akár 30-40 méterről is képes volt az ellenfelek kapuját bevenni.
Az FTC (h)őskorában valamennyi bajnokságnak és kupagyőzelemnek a kivívásában a pályán küzdő csapat tagja volt! Nyolc bajnoki aranyérem és további hét bajnoki érem birtokosa! Ötször nyerte el az Ezüstlabdát valamint Magyar Kupa és Challenge Cup győztes is. Mindezt 18 év alatt közel négyszáz mérkőzésen érte el! Ha 1915-ben nincs kétmeccses kitérője az MTK-ban, Ő játszhatott volna megszakítás nélkül a legtovább az FTC-ben, egy hónap híján 18 esztendőt töltött el zöld-fehérben, így ez a rekord talán mindörökre Blum Zoltáné marad.
A Sporthírlapban így írtak róla 1917-ben:
30 éves gyógyszerész. Tizenöt éve futballozik. Az FTC-ben kapusként kezdte szereplését, aztán játszott a csapat minden posztján! Hatalmas technikája és az a körülmény, hogy minden helyen jól állta meg a sarat, rendkívül értékes volt a csapatának. Ma már futball karrierje alkonyán áll. Mindamellett nagy lövőképességéből mit sem veszített, s a beadásai ma is mintaszerűek. A régi FTC-gárdából ő az egyedül rendszeresen játszó a háború folyamán. Fiatalos lelkesedése, ambíciója lelket tudott önteni az ifjú legényekbe, s nagy része van abban, hogy a zöld-fehérek jól szerepelnek.
Weisz természetesen nagyon népszerű volt a maga korában. Az 1903-as örökrangadó után a szurkolók berohantak a Millenáris pályára és a két gólt is szerző Weisz Ferencet vállaikra emelve vitték az öltözőbe!
Weisz a magyar válogatottban 17 alkalommal szerepelt és három gólt szerzett, mely közül az egyik az ellenfél őszinte ámulatát is kiváltotta az első magyar-olasz meccsen 1910-ben:
– Az első félidőben olyan dolgot láttam, amit képzelni sem hittem. A kapu előtt, oldalról az egyik magyar játékos 30-35 méternyi távolságról lőtt kapura és a labda a gólfa mellett sivítva a kapu oldalában állott meg. Ilyen szép gólt életemben nem láttam!
Aktív pályafutása után bíráskodott, majd az UTE amatőrjeit edzette. Polgári foglalkozása gyógyszerész volt. Az FTC örökös bajnoka címet 1925-ben kapta meg.
1944/45 telén munkaszolgálatosként hunyt el.
Csapatkép a családi archívumból
(Nagy Béla, Antal Zoltán, Hoffer József és Hegyi Tamás írásainak felhasználásával)
19 hozzászólás a(z) Weisz Ferenc bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Halála éve tudomásom szerint 1945. Unokája
Köszönjük.
Köszönöm én is … Ön az unokája? És tudja, hogy micsoda nagyszerű futballista volt a nagyapja? Hölgyem, LEGYEN RÁ NAGYON BÜSZKE!!! A világ egyik legnagyobb futballklubjának egyik legnagyobb ikonja volt Weisz Ferenc!Mások nevében kérek bocsánatot, és a saját nevemben küldöm – ismeretlenül- kézcsókomat!
Micsoda nagyszerű játékos lehetett, és micsoda nagyszerű ember volt! RIP, Weisz Ferenc … és bocsásd meg, hogy olyanok küldtek a halálba, akiknek annyi örömöt és dicsőséget szereztél!
Pályafutásának első öt évét sikerült eddig áttanulmányozni. Ez alapján -ha ismert kifejezés lett volna a Fradi-szív- lehet, hogy őt tartanánk az első Fradi-szívű legendának. Nem voltak sokan, akik ne mentek volna el a klubtól (rövidebb-hosszabb időre), ő volt az egyikük. Nem mellesleg pedig Borbást ő szorította ki az eredeti posztjáról.
Elhunyt: 1943. február 4., Auschwitz
http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/567/weisz_ferenc
Bocs, magyar állampolgárként ’43-ban nem halhatott meg Auschwitzban … még ’44. februárjában sem … innen ’44. májusában indultak azok a gyalázatos vonatok …
Kösz, bár -akár Bródyval kapcsolatban is- forognak a neten különféle dátumok, de megbízhatónak tűnő forrást még sosem találtam hozzá.
Bocsi, a jó szándékodat és a fantasztikus munkádat ismeretlenül is mélységesen elismerem a magyarfutball.hu-ról (2. kedvenc weblapom a tempófradi.hu után, nagyon jó, nagyon lelkiismeretes, csak lassú a hibajavítás!) NOS: újra mondom: MAGYAR állampolgár 1943. február 4-én nem halhatott meg Auschwitzban (Auschwitzban nem halhatott meg), mert EZ történelmileg nonszensz … 1943. februárjában – egy évvel a német megszállás előtt!- hogy a bánatba került volna egy -mellesleg sokszoros bajnok, tehát nagy valószínűséggel kormányzói merntességet élvező-élsportoló Oswiecimbe? Nem vagyok történész, de akármibe fogadok, hogy EZ dátum és EZ hely is EGYÜTT óriási nagy tévedés! A lényegen, sajnos nem változtat! De, ha már „zsorzsinju” polgártárs annyira pedánsan vigyáz a Vietnam – Mongólia VB-selejtező góllövőinek helyes sorrendjére (félreértés elkerülése végett: LE A KALAPPAL! MINDEN ELISMERÉSEM!!!), nos, még ha nem is történész vki, de ekkora orbitális baromságot ne tegyen már közzé … Bocs, de 1/2 év után már kezd idegesítő lenni … szándékos provokációnak tűnik … mintha „szlovákia” vagy „románia” lennénk, ahonnan azokat, akiket nem intéztek el s.k., már 41-42-43-ban németr kézre adtak … csak, hogy lássunk tisztán, mert ebben a mai „média-világban” 5 perc alatt bármekkora tévedést / hazugságot / valótlanságot / aljasságot el lehet adni, el lehet ültetni … CSAK ezért próbálok sokadjkára is korrekciót javasolni, zsorzsinju munkássága ergyébként elsmerésre méltó … Uff ..
RIP, Weisz Ferenc …
Mi eddig erről nem értesültünk. Ha hozzászólásként beteszitek a kapcsolódó oldalra vagy emailben szóltok, akkor elég hamar utána tudunk nézni és javítani, ha szükséges.
Tisztelettel hozzá szólnék.
Próbálom könyvekből, újságokból, egyéb elérhető helyekről pontosítani, keresni a jó adatokat.
A NELA oldalt én nem szerkesztem, az ott szereplő adatokat nem én írtam.
Tudomásul veszem, hogy vannak pontatlanságok.
lacimadárnak igaza van, de amit én hozzá írtam az oldalhoz, ott meg adtam a forrását is.
Nem saját hasráütésből született. Elnézést kérek, ha az általam talált adat hibás.
További tisztelettel: Márkus György
Kösz minden kiegészítést.
Ez így együtt biztos nem igaz. Mert VAGY 1943 – de akkor munkaszolgálatos a fronton; VAGY Auschwitz – de akkor 1944 áprilisa után. Egyébként – mint fent olvasható – a család is 1945-ről tud.
Ami ugyan a lényegen nem változtat, de az ilyen „apró” pontatlanságok teszik hiteltelenné a tényeket.
Senkivel sem vitatkozva, mert a GYALÁZAT az GYALÁZAT … azt hiszem, megint Imre bácsi mondta ki a frankót! A LÉNYEGEN nem változtat, sajnos, de a világ 2 legjobb szurkolói honlapja LEGYEN TÖKÉLETES!!! Kedves „zsorzsinju”, itt csak azon megy a „vita”, hogy 1943-ban még egyetlen magyar (magyar állampolgár) sem került a kemencékbe ….. bár már vagy 20-25 európai ország zsidó/zsidónak minősített polgárai égtek, Mo. akkor még épp csak hadviselő volt … Nem mentve, nem (fel)mentve bárkit is … de 43-ban egy MAGYAR ÁLLAMPOLGÁR NEM HALHATOTT MEG AUSCHWITZBAN!!! Bocsánat, nem szeretnék senkivel sem konfrontálódni, SEMMIT SEM VITATOK ABBÓL, AMI MEGTÖRTÉNT … csak pontosítsunk már, az ég szerelmére!!! Ha Oswiecimben halt meg, akkor az inkább 1945 … ha 1943, akkor az inkább Ukrajna, a végtelen hómezők, és a keretlegények végtelen gonoszsága … Bárhogy is volt, mindenképpen siratom WEISZ FERENCET, dicső történelmünk egyik legnagyobb bajnokát!!! RIP, WEISZ FERENC!!! Feri bácsi, bocsáss meg, ha tudsz azoknak, akik a MAGYAR ÁLLAM nevében művelték azt, amit …. olyanok, akiknek egyébként rengeteg örömöt és boldogságot szereztél … 🙁
Született: 1885. február 23., Solt
Elhunyt: 1943.
http://www.nela.hu/nb_jatekos.php?id=8445
AZ FTC TÖRTÉNELEM ALAPEMBERE.NYOLC BAJNOKI CíM,MEGDÖNTHETETLEN REKORD SAJNOS.A MAGYAR TÖRTÉNELEM SZÉGYENFOLTJA AMIT A ZSIDÓSÁGGAL TETTEK.TELJES SZíVEMBŐL BOCSÁNATOT KÉREK.
Csatlakozom! A magyar történelem leggyalázatosabb éve volt 1944 … megbocsáthatatlan! Annyit tegyünk hozzá, hogy a „keresztény” Fradinak legalább annyi zsidó játékosa, vezetője, edzője, szurkolója, alkalmazottja volt, mint a „zsidó” -egyébként nevében is hangsúlyozottan magyar- MTK-nak!
Rengeteg volt.
Illyés Gyula oly csodálatosan fogalmazta meg egyszer: Magyar az, aki annak érzi magát! Ugyanez érvényes „FRADISZTÁNRA” (:-D) is: Fradista az, aki annak érzi magát! Jó néhány átjárás volt a 30-as évekig a 2 nagy klub között: Mándi, Feldmann, Turay! Később pl. Bukovi Marci bácsi (edzőként), aki haláláig viselte zakóján a világ 2 legnagyobb klubjának a jelvényét! Salamon Béla bácsi állítólag azt mondta: „Ha nem lenne MTK, Fradi-drukker lennék!” Nos, ha nem lenne Fradi -hál’Istennek volt, van és lesz!-, MTK-s lennék! De azért örülök, hogy van Fradi! :-)))