1937.VII.4. KK, Ferencváros – Vienna 2:1

„Fölényeskedve és rosszul játszott a Ferencváros” – ha í­gy kezdődik egy újság beszámolója, akkor azt alapból nem hiszem el. Egyrészt mert a Fradiról van szó, másrészt az 1937-es KK sorozat második fordulójának első mérkőzésén még nyertünk is 2:1-ra a Vienna ellen. Tudom, ettől még lehet valóságalapja a cí­mnek, sőt ismerve azon időszakok tudósí­tásait, a fenti megállapí­tás inkább a realitás és az aggódás kategóriájába tartozik. Még sem esett jól, de ez már a Fradista mivoltom hozadéka. Azt persze nem tudhatom, hogy 1937-ben a zöld-fehér szí­nekért rajongó szurkolók, ha kezükbe vették az újságot vajon dühöngtek vagy igazat adtak a tudósí­tónak.

Mivel magáról a mérkőzésről én is csak a korabeli újság megsárgult lapjain keresztül tudok véleményt formálni, í­gy természetesen elfogadom a kemény kritikát, mely az egész beszámolót áthatja. Vajon miért fogalmazott ilyen keményen az újságí­ró? Tán mindenki biztos győzelmet várt és mivel ez elmaradt, ráadásul Háda kivételével senki sem játszott elfogadhatóan, az újságí­ró ezért mártotta „vitriolba” a tollát? Számomra még az is a csodálat határát súrolja, hogy 1937-ben milyen lelkiállapotban léptek pályára a játékosok, hiszen a közelgő világégés fuvallata már nagyon belengte egész Európát.

Az osztrák Vienna FC sem volt könnyű ellenfél. Az 1894-ben alapí­tott bécsi klub, mely a főváros Döbling kerületét képviseli. Nevükhöz fűződik Európa első nemzetközi sorozatának, a Mitropa kupának a megnyerése 1931-ben. Ebben az évben szerezték meg az első bajnoki cí­müket is, amit még öt követett (az utolsót 1955-ben nyerték). Ezen felül még háromszor nyerték meg az osztrák kupát, és a történelemnek „köszönhetően”, 1943-ben a német kupát is begyűjtötték (1938-ban Ausztria német lerohanása után, a Hitleri Harmadik Birodalom része lett).

A Fradi Máriabesnyőn, nyugodt és békés körülmények között készült a mérkőzésre. A csapatvezetők mindent elkövettek annak érdekében, hogy a játékosok csak az előttük álló feladatra tudjanak koncentrálni. Az öltözőben is minden rendben volt, Lázár felépült a sérüléséből és Gyetvai Lászlón sem látszott az idegesség, pedig nála még érhető is lett volna. Ezen a mérkőzésen játszott először a Ferencvárosban. 19 évesen, egy KK mérkőzésen bemutatkozni, szép számú közönség előtt, nem könnyű feladat. A fiatal és nagyon tehetséges balszélsőnk remekül mutatkozott be, számos elfutással, jó beadással és lövéssel tette le a védjegyét. Gyetvai László 1948-ig szolgálta a zöld-fehér szí­neket, 229 alkalommal lépett a pályára és 85 gólt szerzett. Újoncként, az 1937/38-ban bajnoki cí­met is szerzett (utána még a 1939/40-ben és az 1940/41-ben is tagja volt a bajnokcsapatnak).

A kor beszámolóihoz méltóan, a Nemzeti Sport bő terjedelemmel foglalkozik a 2:1-re megnyert mérkőzéssel, í­gy arról bővebben nem is í­rnék. Persze ehhez a „kritikai” hangvétel is hozzájárul, amit ha a szí­vemre hallgatnék, még ki húznék az újságból, bár tudom, hogy a csapat nem játszott jól azon a mérkőzésen. Ettől függetlenül nyertünk és előnnyel várhattuk a bécsi visszavágót, bár a csapat vezetése eléggé szkeptikusan nyilatkozott az esélyeket illetően. Vajon volt alapja az óvatosságnak?

Annak ellenére sem árulom el, hogy a Fradi történelmét ismerők tudják a „végkifejletet”, de az odáig vezető út bővelkedett még izgalmakban. Főleg a Vienna elleni összecsapás hozott igazi fordulatokat.

– lalolib –

1937.07.04., Üllői út: Ferencváros- Vienna: 2-1, KK 2. forduló 1. mérkőzés

Nemzeti Sport & Sporthí­rlap