1964.IX.16. VVK, ZJS Brno – Ferencváros 1:0

VVK 1965-2015: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig

Amikor 1964. szeptember 16-án a román Komsa bí­ró hármas sí­pjelével végett ért a VVK 1. fordulójának visszavágó mérkőzése, a pályán tizenegy zöld-fehér játékos kimerülten, fáradtan, de örömittasan ölelkezett össze. Továbbjutottunk, de vártnál egy kissé nehezebben. Voltak pillanatok amikor nagyon is rezgett a léc, bár nekünk is voltak helyzeteink (köztük két Albert kapufa), de mivel a csehek az első félidő 23. percétől vezettek, í­gy annak a bizonyos lécnek közel 70 percig kellett a tartón maradnia. A mérkőzés után a csapat trénere, Mészáros József több okot is felsorolt „mentségül” a vereségre, most mi is ezeket vesszük górcső alá, hiszen a győzelmet soha nem kell magyarázni, de most egy továbbjutást érő vereségről kell beszámolnunk, ami a jegyzetí­rónak sem könnyű feladat, főleg annak fényében, hogy korabeli újságok sem szenteltek túl sok „betűt” a brno-i kalandnak.

Már egy héttel ezelőtt, a budapesti első mérkőzésen látszott, hogy remek kis együttes a ZJS Brno. A Népstadionban is sokáig „ellenálltak” a Fradi-csatárok rohamainak és a győzelemhez kellett Varga és Albert zsenialitása is. A két parádés gólt szerző csatárunkra emiatt Brno-ban dupla őrizet várt, amit a csehek keménységgel is megspékeltek. Varga Zoli már a mérkőzés elején a lábához kapott, de őt kemény fából faragták és ha sérülten is, de folytatta a játékot. Zoli mellett Rákosit is „megjelölték” a cseh védők és ezekhez még adjuk hozzá azt is, hogy Mátrai játéka már a kezdéskor kérdéses volt és csak a bemelegí­tés közben dőlt el, hogy pályára tud lépni.

A sérülések mellett a másik ok amit Mészáros József is megemlí­tett, hogy a csapat fáradtnak tűnt. Az átszervezések miatt, a tavasz/ősz lebonyolí­tású bajnokság 1964 március 15-én indult. A bajnoki sorozat mellett pályára léptünk még a Húsvéti tornán, majd a rövid nyári szünetben nemzetközi mérkőzéseket játszottunk, helyt kellett állni a magyar kupában is és szeptember elején indult a VVK. Addig több mint 30(!) klubmérkőzésen voltak túl Alberték úgy, hogy augusztusban és szeptemberben 3-4 naponta kellett a bajnokság hajrájában pályára lépni.

1964.09.06. Tatabánya-Ferencváros 0:1 („bajnok a Ferencváros!”), 1964.09.09. Ferencváros-Brno (VVK 1. mérkőzés), 1964.09.13. Ferencváros-Győr 0:0 (bajnoki ünneplés), 1964.09.16. Brno-Ferencváros (VVK visszavágó) – szép kis sorozat, mely végül is meghozta a 19. bajnoki cí­münket és a továbbjutást a VVK-ban.

Mindezeket figyelembe véve Brno-ban tényleg csak a továbbjutás számí­tott, a vereség ténye csak apró kis szépségtapasznak számí­tott. A bajnokság befejeződött, Varga és Novák készülhetett a tokiói olimpiára, de előtte még hátra volt egy forduló a VVK-ban, ahol az osztrák Wiener SC várt a Fradira. Fordulatos, zsúfolt, fárasztó és eredményes volt 1964.

Ahhoz, hogy minden álom teljesüljön, először az olimpián kellett bizonyí­tani, majd évzárásként túljutni az osztrák csapaton, mely nem í­gérkezett könnyű feladatnak – és nem is lett az.

(lalolib)

1964.09.16., Brno: ZJS Brno – Ferencváros: 1-0, VVK 1. forduló visszavágó

Népsport, 1964. szeptember 17.