A Fradi naptára, május 18. – A 16. bajnoki cím

Közzétéve: 2024. május 18. szombat | Szerző: Szerkesztőség

Évfordulók:

24 éve született Frederiksen, Nikolai Baden
38 éve született Kemenes Szabolcs
30 éve született Kónya Benjamin
25 éve született Kundrák Norbert

Mérkőzéseink ezen a napon:

1924. Szentlőrinci AC – FTC 3:1, Edzőmérkőzés
1927. Sabaria – Ferencváros 2-3, NB1
1930. Kispest – Ferencváros 1-9, NB1
1941. Ferencváros – Újpest 5-2, NB1
1944. Ferencváros – DVSC 5-2, MK
1947. Testvériség – Ferencváros 2-5, NB1
1952. Pécsi Lokomotiv – Bp. Kinizsi-Bp. Postás vegyes 3:1, Edzőmérkőzés
1960. Ferencváros – Kiskunhalasi Dózsa 10:0, Edzőmérkőzés
1966. Csepel – Ferencváros 1:1, NB1
1969. Ferencváros – Egyetértés 6:2, Edzőmérkőzés
1983. Ferencváros – PMSC 5-2, NB1
1985. Újpesti Dózsa – Ferencváros 0-1, NB1
1986. SC Wieselburg – Ferencváros 2-9, nemzetközi barátságos
1991. Ferencváros – Győri Rába ETO 1-2, NB1
2002. Újpest – Ferencváros 3-2, NB1
2008. Jászberény – Ferencváros 0-3, NB2
2010. Ferencváros – Pápa 2-0, NB1
2013. Ferencváros – MTK 2-0, NB1
2014. Haladás – Ferencváros 0-1, NB1

Összes díjmérkőzés: 15 mérkőzés, 12 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség, 54-19 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

2008. Kamate, Dramane

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

2010. Shaw, Paul
2013. Orosz Márk
2014. Diallo, Ulysse

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1994. Kovács József

“A ferencvárosi együttesnek ezúttal is a fedezetsorában volt a főereje — A csatársor gyengébb teljesítményét Kohut lesántulása magyarázza — A Sabaria csatársora technikai szempontból kifogástalan volt, de a halfsorával együtt a II. félidőben kifogyott az erejéből — Bravúros védések mellett nagy hibák a kapusok részéről ” (1927 – Sabaria)

“Az ismét komplett Ferencváros rég látott ragyogó játékkal örvendeztette mg híveit. | A Kispest jó médiumnak látszik a Fradi tudásának bizonyítására. | Hullanak a Fradi-gólok, az egyetlen kispesti gólt is ferencvárosi játékos rúgja. | Bukovai és társai elemükben voltak. | A Ferencváros játéka a legjobb idejére emlékeztett, Bukovinak és Berkessynek újra csatasorba állásával és Turaynak a centerbe kerülésével szinte újjászületett a zöld-fehér együttes. Nem csak a nagy lendülettel és remek akciókkal dolgozó csatársora, hanem különösen a halfsor szenzációs teljesítménye és precíz összjátéka a csatársorral emlékeztetett a régi legjobb időkre. A csatársorban Toldi volt a legjobb ember, de kitünő volt ezúttal Kohut is. Turay okos játékával, Takács II. góljaival, Táncos gyorsaságával hívta fel a figyelmet.” (1930 – Kispest)

“Az ég nem volt kegyes a futballhoz ma délután, szürke, ólmos felhők borították be az eget, állandóan szemerkélt az eső, de ez nem akadályozta meg a futball–ínyenceket, hogy a tavaszi idény legérdekesebb mérkőzésére, a Ferencváros-Újpest összecsapásra ki ne vándoroljanak az Üllői-útra…A játék megkezdésekor mintegy 15.000 néző vette körül a játékteret, az állóhelyeken, mint megannyi sok ezer gomba, fénylettek az esernyők, a tribünökön pedig feltűnően sok és csinos hölgy pompázott nyár eleji, nem, tavaszi toalettjében. Feldübörgő taps jelzi a zöldinges a lila-fehér mezes fiúk érkezését. Lázár és Zsengellér, a két csapatkapitány. Ők haladnak elől. Az ernyők mintegy vezényszóra egyszerre eltűnnek, a hulldogáló esőcseppek dacára is…Izgalmas mérkőzés volt. Kár, hogy az izgalmat nem mindig sportbeli izgalmak jelentették. Az Újpest nagy becsvággyal, a Ferencváros kissé elbizakodottan ment bele a küzdelembe. Az első félidőben a lelkes újpestiek, akiket a visszavágás vágya fűtött, jól használták ki a fölényeskedő ferencvárosi védelem hibáit. Rúghatott volna a Ferencváros is még gólt az első félidőben – Kiszely kapufája -, de az Újpestnek is állt az egyenlítés. Egyszóval az első félidő után úgy ment ki a két csapat a pályára, hogy még bármi lehetséges. Kiszely szerencsétlen balesete (egy szabálytalan szerelés után, egy felszabadító lövés a földön fekvő csatár fejét találta el, mely után rövid ideig el is vesztette az eszméletét) felkorbácsolta az izgalmakat, ennek volt tulajdonítható Ádám kiállítása is. Két tízes csapat küzdött ekkor egymással s így jutott el az eredmény 4:2-ig. A Ferencváros fölénye akkor domborodott ki, amikor Kiszely újra beállt. A Ferencváros végeredményben megérdemelte győzelmét, bebizonyította, hogy nagyon klasszist tud felvonultatni. Valószínű, hogy a botrány nélkül is biztosan győzött volna a Ferencváros…A ferencvárosi játékosok nyugodtan vonultak az öltözőbe, a vezetőség mindenkinek gratulál a szép játékhoz és az újabb bajnoki címhez. A győzelmet nagyobb gólarányban is megérdemelte volna a zöld-fehér gárda. Stílus, tudás volt a Ferencvárosban, pillanatig sem voltak durvák, nem tettek mást, mint futballoztak.” (1941 – Újpest)

“A Ferencváros-DVSC kupamérkőzést, mint ahogyan az előrelátható volt, a ragyogó formában lévő ferencvárosi gárda minden különösebb erőbedobás nélkül fölényesen nyerte meg. Amikor a második félidőben Gyetvai, majd utána Sárosi Béla megsérült, tartani tudta a fölényét s egy pillanatig sem volt kétes, hogy fölényes győzelmét kivívja.” (1944 – DVSC)

1947

“A mérkőzés előtt a Ferencváros vezetősége vidám műsorral kedveskedett a szurkolóknak. Aztán elkezdődött a játék, és úgy nézett ki, hogy a hazai együttes lerohanja ellenfelét. Végül ahogy teltek a percek, úgy hagyott alább a ferencvárosiak játékkedve…A második félidőben egyenlített a pécsi csapat és bizony a ferencvárosi szurkolók hellyel-közzel ki is fütyülték kedvenceiket. A hajrára aztán megrázta magát a Fradi, gyors gólokkal elhúzott, s tulajdonképpen megérdemelten nyerte meg a találkozót.” (1983 – PMSC)

“A mérkőzés már csak nevében emlékeztetett a rangadóra, azokra az időkre amikor Albert, Rákosi, Mátrai, Fenyvesi az egyik oldalon, a másikon pedig Göröcs, Bene, Budai és Zámbó bűvölte a labda varázslatával a szurkolókat…A 90 percből az újpestiek valamivel többet használtak támadásra, de gyámoltalan próbálkozások visszaveréséhez nem volt szükségük. A sokkal fegyelmezettebben és zártan védekező Ferencváros annak köszönheti győzelmét, hogy felfedezte a széleket.” (1985 – Újpesti Dózsa)