Takács Géza

Takács I. Géza, Takács II. József bátyja. Hungler II.-vel a Ferencváros történetének egyik legkiválóbb hátvédpárját alkották.

Hasonlóan öccséhez Ő is a Vasasban (1915-1919) rúgta a labdát, tagja volt a piros-kékek első élvonalba jutott csapatának. A Fradiban 1919-ben mutatkozott be.

„Mari néni” (becenevét akkor kapta, amikor a dél-amerikai túrára utazó csapat új szerelést kapott. Takács a térdig érő, bőnadrágban úgy festett mintha szoknya lett volna rajta. Amikor a bemelegí­téshez kifutott a pályára, az egyik szurkoló felkiáltott: – Úgy néz ki, mint egy Mari néni!) a roppant lelkiismeretes, szorgalmas játékosok közé tartozott. Hatalmas fizikuma, erőteljes rúgásai és határozott közbelépései segí­tették a válogatott csapatba. Gyorsasága és technikai képzettsége azonban elmaradt a legjobbak szí­nvonalától. A csatárok lesre állí­tásának – Hungler II., később Papp társaságában – hazai úttörője, szinte „nagymestere”.

Volt egy legendás mérkőzése. Takács I. az 1929-es Ferencváros — Újpest rangadón súlyos sérülése ellenére visszament a küzdőtérre.

„Boldog lehet az, aki látta az alig ténfergő Takács briliáns, Orth-szerű rézsút kiadását, melyre teljes rössel kellett startolni Kohutnak, hogy azt góllá értékesí­tse. Mari néni újból való megjelenése óriási erőt öntött a Ferencvárosba. Szinte újjáéledt, lelkesedett és tüzelt. S í­gy lett az eredmény 3-1!

– Az öltözőben a fiúk körülfogtak, csókoltak, öleltek. Bukovi sí­rva fakadt a boldogságtól. A lábam veszettül sajgott és lüktetett, de í­gy is gyönyörű volt.”

Takács Géza csontrepedéssel játszotta végig ezt a mérkőzést.

Az öreg csont hamar összeforrott, s a kapitány hamarosan elfoglalta helyét a csapatban. A Sporthí­rlapban ezeket olvastuk róla:

„Kemény játékos hí­rében áll. Mestere a csatárok ofszájdra állí­tásának, s széles mosollyal fordul gyakran a közönség felé, ha sikerül a beugratása és az ellenfél csatárai meglepődve és bosszankodva vesznek tudomást a bí­ró fütyüléséből arról, hogy a vén róka túljárt az eszükön.

– Játszom addig, amí­g érzem, hogy még tudok s azután egy napon odateszem a futballcsukát Tóth-Potya elé, köszönöm a jóságát, elmegyek nyugdí­jba, talán megnősülök.”

Lelkes, megbí­zható játékával az FTC-publikum egyik kedvence volt. Közel ötszázszor szerepelt a Fradi meccsein, mindig lelkesen, keményen, nagy ambí­cióval.

A búcsú ezután még éveket váratott magára. Takács Géza a 100 százalékos ferencvárosi bajnokcsapatnak is egyik legjobbja volt. Evésben is! A Fradi vendéglő legjobb fogyasztójának titulálták …

Edzőként az Újpest és az UMTE  csapatainál dolgozott.

Egy veseműtét utáni komplikációk következtében hunyt el Budapesten 65. évében.

(Nagy Béla, Antal Zoltán, Hoffer József és Hegyi Tamás í­rásainak felhasználásával)