Takács Géza
Takács I. Géza, Takács II. József bátyja. Hungler II.-vel a Ferencváros történetének egyik legkiválóbb hátvédpárját alkották.
Hasonlóan öccséhez Ő is a Vasasban (1915-1919) rúgta a labdát, tagja volt a piros-kékek első élvonalba jutott csapatának. A Fradiban 1919-ben mutatkozott be.
„Mari néni” (becenevét akkor kapta, amikor a dél-amerikai túrára utazó csapat új szerelést kapott. Takács a térdig érő, bőnadrágban úgy festett mintha szoknya lett volna rajta. Amikor a bemelegítéshez kifutott a pályára, az egyik szurkoló felkiáltott: – Úgy néz ki, mint egy Mari néni!) a roppant lelkiismeretes, szorgalmas játékosok közé tartozott. Hatalmas fizikuma, erőteljes rúgásai és határozott közbelépései segítették a válogatott csapatba. Gyorsasága és technikai képzettsége azonban elmaradt a legjobbak színvonalától. A csatárok lesre állításának – Hungler II., később Papp társaságában – hazai úttörője, szinte „nagymestere”.
Volt egy legendás mérkőzése. Takács I. az 1929-es Ferencváros — Újpest rangadón súlyos sérülése ellenére visszament a küzdőtérre.
„Boldog lehet az, aki látta az alig ténfergő Takács briliáns, Orth-szerű rézsút kiadását, melyre teljes rössel kellett startolni Kohutnak, hogy azt góllá értékesítse. Mari néni újból való megjelenése óriási erőt öntött a Ferencvárosba. Szinte újjáéledt, lelkesedett és tüzelt. S így lett az eredmény 3-1!
– Az öltözőben a fiúk körülfogtak, csókoltak, öleltek. Bukovi sírva fakadt a boldogságtól. A lábam veszettül sajgott és lüktetett, de így is gyönyörű volt.”
Takács Géza csontrepedéssel játszotta végig ezt a mérkőzést.
Az öreg csont hamar összeforrott, s a kapitány hamarosan elfoglalta helyét a csapatban. A Sporthírlapban ezeket olvastuk róla:
„Kemény játékos hírében áll. Mestere a csatárok ofszájdra állításának, s széles mosollyal fordul gyakran a közönség felé, ha sikerül a beugratása és az ellenfél csatárai meglepődve és bosszankodva vesznek tudomást a bíró fütyüléséből arról, hogy a vén róka túljárt az eszükön.
– Játszom addig, amíg érzem, hogy még tudok s azután egy napon odateszem a futballcsukát Tóth-Potya elé, köszönöm a jóságát, elmegyek nyugdíjba, talán megnősülök.”
Lelkes, megbízható játékával az FTC-publikum egyik kedvence volt. Közel ötszázszor szerepelt a Fradi meccsein, mindig lelkesen, keményen, nagy ambícióval.
A búcsú ezután még éveket váratott magára. Takács Géza a 100 százalékos ferencvárosi bajnokcsapatnak is egyik legjobbja volt. Evésben is! A Fradi vendéglő legjobb fogyasztójának titulálták …
Edzőként az Újpest és az UMTE csapatainál dolgozott.
Egy veseműtét utáni komplikációk következtében hunyt el Budapesten 65. évében.
(Nagy Béla, Antal Zoltán, Hoffer József és Hegyi Tamás írásainak felhasználásával)
Legendás idők legendás hátvédje, emlékezetünkben mindörökre megőrizve, utólag is múlhatatlan hálával és köszönettel.