1902.IX.4. Budapesti Ramblerek – Bonner FV 2:1

A bonni egyetemi football-csapat tagjai a szerda déli gyorsvonattal érkeztek Budapestre Prágából, hol vasárnap a nálunk előnyösen ismert Deutscher Football Club ellen szép sikerrel szerepel tek. A hí­rneves egyetemi város football-csapatának minden tagja szépen fejlett, izmos játékos, kik a football-sport intencióját, a korrekt és fair játékot szem előtt tartva s mindig az önzetlen együttműködésre fektetik a fősulyt. A jeles német csapat első szereplése a Budapesti Ramblerek csapatával lesz csütörtökön délután pontban 5 órakor, a csömöri-uti versenypálya gyepén, rendes helyárak mellett.

A Ramblerek végleges csapatösszeállí­tása a következő: Bádonyi — Wagner, Wachuda — Pozsonyi, Ordódy, Berán — Steiner, Buda, Pokorny, Borbás, Minder.

(Pesti Hí­rlap, 1903. szeptember 4.)

1902. szeptember 4., 17:00, Millenáris, Budapesti Ramblerek — Bonner FV 2:1 (2:1)
vezette: Herzogh Ede
Budapest: Bádonyi (BTC) – Wagner (BTC), Wachuda (WAC) – Pozsonyi (MTK), Ordódy (BTC), Berán (FTC) – Steiner (Postás), Buda (BTC), Pokorny (FTC), Borbás (FTC), Minder (Postás)
Bonner FV:
Gól: Minder (18.), ? illetve ?

A Budapesti Ramblerek idei sikerdús szerepléseinek méltó folytatása volt a Bonner F. V. ellen kiküzdött mérkőzése s a bécsi Germania felett aratott fölényes győzelme. Előbbi győzelméről már múlt számunkban megemlékeztünk s ezúttal főleg a mérkőzés lefolyását s a játék méltatását igyekszünk olvasóinkkal közölni.

A Budapesti Ramblerek összeállí­tása a bécsiek ellen szerepelténél sokkal szerencsésebb volt, különösen a védelem ereje és ellenállása osztatlan elismerésben részesült. Ordódy a nyári pihenő után ezúttal először állott sorompóba s lelkes játékával egyaránt segí­tette csatársorát a támadásban s vált a védelemnek főerősségévé. Wagner— Wachuda backek gyönyörűen védtek, mí­g a támadásban Buda, Pokorny és Borbás állották meg legjobban helyüket.

A magyar csapatok szokásos balsorsa folytán a helyválasztás joga ismét a vendégeké lön, kik nappal hátban kezdvén a játékot, gyenge támadást intéznek a magyar csapat pozicziója felé. De csakhamar visszaveretnek s a játék szí­nhelye állandóan a bonniak térfelében van, hol a magyarok a kaput szakadatlan ostrom alá fogják. Goalt azonban csak a 18-ik perczben tudnak szerezni, még pedig Minder révén, ki egy jobbról középre adott labdát szép rúgással rendeltetési helyére küld. A bonniak lassanként hozzászoknak a talajhoz s kezdik a támadó szerepét átvenni. Egy sikerült lerohanásuk meghozza számukra az első goalt; alig egy perczczel később a labda ismét fennakad a bonni kapu hálójában. A lassan előregurí­tott labdát a kapus elhibázza s a magyar csapat ezen réven könnyű 2-ik goalhoz jutott.

Második félidőben a magyar csapat már többször volt kénytelen védelemre szorí­tkozni, bár sokszor támadott, de törekvései sikertelenek maradtak a jobboldali támadás ügyetlensége miatt. A játék meglehetős változatos képet nyer a felváltva támadó két csapat gyors mozdulatai folytán, mely hol az egyik, hol a másik kapu elé helyezi a küzdelem szí­nterét. A bonni kapus egynémely kritikus pillanatban gyönyörűen véd, jóvá téve mindazon hibákat, melyet az első félidőben mutatott tétovázása előidézett. A magyarok kapuvédjének, Bádonyinak is akad dolga, bár munkájában a két kitűnő hátvéd játéka nagy támogatást nyújt. A magyar forwardsok ismételt támadásai visszaveretnek s a második félidő elmúlik a nélkül, hogy eredményt akár melyik csapat el tudott volna érni.

A magyar csapat összjátéka — tekintve a különböző egyletekhez tartozó játékosokat — aránylag elég jó volt. Leginkább azonban gyorsaságuknak és szí­vósságuknak köszönhették győzelmüket. A védelem oly erős volt, hogy egy magyar válogatott csapat nem tudott volna jobbat kiállí­tani.

Biró Herzogh Ede volt.

(Sport-Világ, 1902. szeptember 7.)