1902.IX.7. Budapesti Ramblerek – Germania Wien 7:3

Ma délután 4 1/2 órakor mérkőznek a Budapesti Ramblerek a bécsi Germaniával, a Ramblerekhez hasonló alapon működő csapattal, mely Bécs legjobbjait tagjai sorába számí­tja. Ha a magyar csapat a csütörtökihez hasonló összeállí­tásban fog szerepelni, úgy mai szereplésével gyarapí­tani fogja eddigi nemzetközi sikereinek sorozatát.

(Sport-Világ, 1902. szeptember 7.)

1902. szeptember 7., 16:30, Millenáris, Budapesti Ramblerek — Germania Wien 7:3 (4:0)
vezette: Horváth Ferencz
Budapest: Rapos (B. T. C.) — Berán (F. T. C.), Skrobák (B. T. C.) — Hoffmann (M. U. E.), Pozsonyi (M. T. K.), Bródy (F. T. C.) — Braun (F. T. C.), Buda (B. T. C.), Pokorny (F. T. C.), Steiner (Postás), Oláh (B. S. C.)
Germania Wien: Fieisig (Vorwärts) — Linschefsky (I. V. F. C.), Tar (Rapid) — Koller (W. A. C.), Grünbaum (I. V. F. C.), Schwarz (F. Cl. 1898) — Grünbaum II. (I. V. F. C.), Hoffmann (W. A. C.), W. Berg (Union), Wiesner (F. C. 1898), Grotte (Vw.)
Gól: Steiner, Buda, Pokorny, Oláh, ?

Vasárnapon, szeptember 7-én [a csömöri-úti versenypályán] a bécsi Germaniával szemben állottak a Budapesti Ramblerek, kik a vendégcsapatot 7:3 arányban győzték le. A bécsi Germania a Ramblerekhez hasonló alapon működő csapat s játékosai közt vannak olyanok is, ki a bécsi The Ramblers-nek tagjai. De mí­g az utóbbi egylet a legjobb játékosok csoportját képezi, addig a Germania csapata főleg a másodrangú egyletek tagjaiból verődött össze. A forwardsok kivételével alig akadt jobbfajta játékos, kapuvédjük pedig oly kritikán alul játszott, hogy nálunk akármelyik másodrangú csapatnak különb kapuvédje van, A játék lefolyása alatt sokszor akadt alkalma a birónak az elharapódzó durvaságokat lefütyülni, a melyeknek leginkább a bécsi védelem képviselői idéztek elő, gáncs, orozva támadás stb. szabályellenességeknek szakadatlan használata által. Sajnos, a magyar csapatnak néhány tagja nem tudta eléggé magát mérsékelni s a bécsiek durvaságait durvasággal viszonozták s nem elégedtek meg azzal az elégtétellel, a melyet a biró szolgáltatott nekik az ellenfél hibáinak büntetése által.

A játék lefolyását a következőkben foglalhatjuk össze: Sorshúzás folytán a magyaroké lett a helyválasztás joga, kik a nappal és széllel hátban levő kedvező oldalt választják. A bécsiektől csakhamar elkaparintják a labdát s állandó ostrom alá fogják a bécsi kaput; ennek védője sokszor adta jelét ügyetlenségének s több í­zben kifutva, védtelenül hagyta a kaput s csak nagy szerencséje óvta meg attól, hogy a labda nem a hálóba repült, hanem a kapuléczbe ütközött vagy pedig alig egy arasznyival mellette haladt el. 15 percz múlva siker koronázza a magyarok munkáját. Steiner, ki múlt csütörtökön gyöngélkedése miatt nagyon sokat ügyetlenkedett, ezúttal kitünően állta meg helyét s egy védhetetlen lövésével a magyarok első goalját szerezte meg. A második goalt is beadják csakhamar a magyarok Buda révén, ki a balszélről centerezett labdát ügyesen rendeltetési helyére juttat. Pokornyé lett a harmadik goal elérésének érdeme, mí­g a negyedik pontot a Budapesti Sport-Club jeles balszélső csatára Oláh szerezte meg a csapatának. Az egész félidő alatt a magyar csapat offensivában volt s a sikeres ostromot nagyban elősegí­tette a csatárok és halfok gyors játéka. A bécsiek a védelemre fektették a fősúlyt, s bár több í­zben sikerült a legveszedelmesebb támadásokat elhárí­tani, a magyarok erélyes ostroma minden ellenálló képességöket megtörte. I. félidő eredménye 4:0 B. R. javára.

A második félidőben a bécsiek többször támadnak, melyet a magyar védelem nem utasí­t elég erélyesen vissza, minek következtében csakhamar két goalt érnek el a bécsiek. A magyar csatársor sem rest s csakhamar visszaadja a két goalt s a bécsiek harmadik goaljára ők egy hetedik goallal feleltek, úgy hogy a végeredmény 7:3 volt a budapestiek javára. A goalok mennyisége bizonyí­tja, hogy a játék rendkí­vül változatos volt, különösen a második félidőben, midőn a bécsiek mégis félig meddig méltó ellenfélként mutatkoztak.

A magyar csatársor minden játékosa egyénileg jó volt s alkalmunk volt ezúttal oly lövéseket látni, a milyent alig tapasztalhattunk eddig magyar csatárok részéről. Buda, Pokorny és Steiner a középen nagyon jók voltak; a két szélen Oláh gyors lerohanásaival, Braun pedig szép centerezéseivel tűnt ki leginkább. Pozsonyi többet ártott, mint használt azzal, hogy a bécsiek durvaságaira hasonló módon felelt. Hoffmann-Bródy sikeresen támogatták a csatársort, mí­g a védelem erejét képviselő backek és a kapuvéd minden lehetőt megtettek az ellenfél támadásainak elhárí­tására.

Biró Horváth Ferencz volt, ki a játékszabályok paragrafusainak pontos betartásával mindkét csapat megelégedését érdemelte ki.

A két csapat összeállí­tása a következő volt: Fieisig (Vorwärts) — Linschefsky (I. V. F. C.), Tar (Rapid) — Koller (W. A. C.), Grünbaum (I. V. F. C.), Schwarz (F. Cl. 1898) — Grünbaum II. (I. V. F. C.), Hoffmann (W. A. C.), W. Berg (Union), Wiesner (F. C. 1898), Grotte (Vw.).

Rapos (B. T. C.) — Berán (F. T. C.), Skrobák (B. T. C.) — Hoffmann (M. U. E.), Pozsonyi (M. T. K.), Bródy (F. T. C.) — Braun (F. T. C.), Buda (B. T. C.), Pokorny (F. T. C.), Steiner (Postás), Oláh (B. S. C.)

(Sport-Világ, 1902. szeptember 14. & Budapesti Hí­rlap, 1902. szeptember 9.)