1904.XI.6. Fővárosi TC – FTC 2:5

Mai mérkőzések. A Lehel-úti pályán a Föv. TC.—FTC. mérkőzés lesz. A tavaszszal a FTC. 13:0 arányban győzött, mely eredmény azonban nem bizonyult reálisnak. Azóta a Föv.TC. kétségbevonhatatlanul javult, ugy hogy a FTC. csak erős küzdelem után fog csak győzni.

(Nemzeti Sport, 1904. november 6.)

Mai mérkőzések. A mai bajnoki mérkőzések eredményei aligha lesznek befolyással a bajnokság kimenetelére nézve, ha csak szenzáczióval nem végződnek A Ferenczvárosi Torna-Club I. csapata a Fővárosi Torna-Club ellen játszik a Lehel-utczai pályán; tavaszszal a F. T. C. óriási fölénynyel (13:0) győzött ellenfelén, mely győzelmet azonban most — mikor csapata némiképen meggyöngült s ellenfele határozottan megerősödött, semmi körülmények mellett sem fogja megismételni, sőt kemény munkájába kerül a jó formában levő Fővárosiakat legyőzni. A II-ik csapatok matchenél a F. T. C. győzelme kétséget nem szenved.

(Sport-Világ, 1904. november 6.)

Most vasárnap délután fél 3 órakor a Lehel-utcai pályán áll szemben a Fővárosi Torna-Klubbal, melynek rohamos javulásától remélik a sportkörök, hogy a F. T. K. csapatát levervén, a bajnokságban leszorí­tja ismét a M. T. K. mögé. Délelőtt 9 órakor ugyanott a második csapatok mérkőznek a Szövetségi-dijért, melyben szintén a F. T. K. áll eddig az első helyen.

(Pesti Napló, 1904. november 6.)

1904. november 6., 14:30, Lehel u., Fővárosi TC – FTC 2:5 (2:2)
vezette: Stobbe Ferenc (szöv. kap.)
Fővárosi TC: Bogács — Gulyás, Bucsek — Rauch, Gerő, Rusz — Schönfeld, Mandl, Roóz, Takács, Weisz
FTC: Fritz — Berán, Manglitz — Deutsch, Weisz, Lissauer — Scheibel, Pákay, Pokorny, Braun, Kovács
Gól: ? illetve Scheibel (7.), Pokorny (?.), ?, ?, ?
Kiállí­tva: Bucsek, Bogács illetve Braun

Minél jobban közeledünk a szezon végéhez, annál izgalmasabbak lesznek a bajnoki mérkőzések, annál több szabálytalanság történik azokon. Alig múlik el egy hét anélkül, hogy valamely ujabb botrány ne kerekednék. Ilyen botrányos volt a mult vasárnap a Lehel-uti pályán lejátszott Ferencvárosi TC.—Fővárosi TC.-mérkőzés lefolyása, ahol a műveletlen közönség oly botrányt rendezett, aminő még a kültelki pályákon is ritkaság. Elvárjuk a szövetségtől, hogy szigorú vizsgálatot fog ez ügyben inditani. A Lehel-uti pályát minden bajnoki mérkőzéstől el kell tiltani, mert itt semmi sem történik a mérkőző csapatoknak a közönségtől való megoltalmazására. Felelősségre kell vonni a mérkőzést rendező egyletet s a pályatulajdonost, mert mit sem tettek a rend fentartására s a pálya szabályszerű rendbehozására; meg kell büntetni azokat a játékosokat, akik oly durván inzultálták egymást és a birót ; de komoly felelősségre kell vonni a mérkőzésen szerepelt birót is, aki annyira exponált helyet foglal el a szövetségben s a bí­rói karban is különösen, hogy miért nem szerzett mindenben szigorú érvényt a szabályok rendelkezésének. Midön látta, hogy a közönség rendkí­vül botrányos magatartása a mérkőzés nyugodt és reális lefolyását lehetetlenné teszi s a biró személye is valósággal becsmérlés tárgya, akkor kötelessége lett volna a mérkőzést félbeszakí­tani s a szövetségnek jelentést tenni. Semmiképpen sem volt indokolt a mérkőzés végigerőszakolása.

F. T. C. — FŐV. TC. 5:2. Miként a tavaszi fordulóban, úgy most őszszel is szenzáció számba menő eredménynyel végződött e két csapat találkozása. Miként tavasszal, úgy most is aránylag igen nagy gólaránynyal győzött a FTC. Nem bizonyult reálisnak a tavaszi eredmény sem, ennek pedig a pályán történt botrányok veszik el a sportbéli értékét. Az esettel bevezető sorainkban foglalkozunk, alább pedig leirjuk azt. Ami magát a játékot illeti, arról természetesen kevés jót í­rhatunk. Addig, amí­g a szenvedélyek lángra nem lobbantak, a mérkőzés érdekes és élvezetes volt; mindkét csapat jól játszott; különösen jók voltak a Fővárosi csatárok, kik egyénileg ugyan, de jól dolgoztak. Ha higgadt, komoly és öntudatos vezetés irányí­totta volna a csapatot, a mérkőzést könnyen meg is nyerhette volna, hisz a második félidő elején nagyobb esélye volt a győzelemre, mint a FTC.-nak. A két csapat a következő összeállí­tásban játszott:

FTC. (zöld-fehér): Fritz — Berán, Manglitz — Deutsch, Weisz, Lissauer — Scheibel, Pákay, Pokorny, Braun, Kovács.
Fővárosi TC. (lila-zöld): Bogács — Gulyás, Bucsek — Rauch, Gerő, Rusz — Schönfeld, Mandl, Roóz, Takács, Weisz.

A mérkőzést mindkét csapat 10 emberrel kezdi s a játék rögtön a FTC. kapuja elé terelődik, ahol korner is esik. A 7-ik percben lefut Pokorny, messziről lő, Bogács oldalt kiüti a labdát, amelyet azonban Scheibel belő. Erős, heves játék következik erre, miközben Deutsch megsérül, elhagyja a pályát, hova többé vissza se tér. Főv. TC. kornert, FTC. ellenben Pokorny révén ujabb gólt ér el. Scheibel a gólvonalról adja vissza a labdát, Pokorny belövi; a közönség ebben off-sidet lát s óriási ordí­tozást visz véghez, miközben a sértések özöne zudul a biró fejére. Majd heves és változatos játék következik erre, amelynek következtében a Fővárosi TC. két szép gólt ér el. Esett ugyan még két gól, de szabálytalanul, mert a labda mindkét í­zben a pályán kivül volt már, csak a sürün ott álló nézőközönségről pattant vissza: a biró azonban fütyült s csak ezután esett gól. A két meg nem adott gól miatt óriási izgalomba jön a közönség, mely szakadatlanul tombol. Így végződik 2:2 arányban a félidő.

A második félidőben általában a Főv. TC. fölénybe jutása volt várható. Nem igy történt. A játékosok a nagy izgalomban fejüket vesztik. A FTC eközben újból két gólt lő, ami még jobban növeli az izgalmat. Egy korner alkalmával Fritz, a kapus, kézzel véd, a közönség azonban Manglitznak nézi őt és izgatottan követeli a hands in goal megadását. Mikor a biró nem enged, alig lehet a játékot folytatni az orditozástól, amely átragad a Főv. TC. játékosaira is. Scheibel is harcképtelen lesz, Braunt pedig kiállí­tja a biró, valamint Bucseket is. Egy kornernél Pokorny fejjel készül elfogni a labdát; mielőtt azonban hozzáért volna, Bogács kapus ököllel arcul csapja ugy, hogy Pokorny elesik. Biró Bogácsot kiállí­totta. A közönség és a Főv. TC. tiltakoznak a kapus kiállí­tása ellen. A biró azonban nem enged, hanem Bucseket visszahí­vta. A közönség a pályára tódul a birót szidalmazva, ki a mérkőzést felfüggeszti. Majd folytatták a játékot, midőn a FTC. még egy gólt lő. A Főv. TC. nem állí­tott uj kapust.

A mérkőzésről a napilapok igen hiányos és ferde tudósí­tásokat hoztak, amit — jellemző a tudósí­tók megbí­zhatóságára — másnap mind helyreigazí­tottak. A tényállás a következő: A Lehel-uti pálya teljesen elzárva nincs; a körülötte levő házak udvaráról is be lehet oda menni. Magánál a főbejárónál hivatalos ellenőrzés csak a mérkőzés előtt és elején van, úgy hogy később szabadon beszökdöshetik az utcai gyerkőcökből álló publikum, ugy hogy az összes pályák között talán ennek van legmüveletlenebb közönsége, amelynek a sportszerű viselkedésről s a játékszabályokról fogalma sincs. A játéktér — egy homokbuckás terület— sem elkerí­tve, nem eléggé felfestve nincs, a jelzések egészen elmosódottak A közönség teljesen a határvonalakon áll, ahonnét örökösen inzultálja a birót és a játékosokat. Ha az í­télet a FTC.-ra volt kedvező, akkor „Vén betyár, vén gazember … Lesz estére pezsgő”, ha pedig a Fővárosi TC.-ra, akkor : ,,Ezt nem lehetett letagadni, ugye ? … ” hallatszott s a reprodukálhatatlan kifejezések özöne zudult a pályára. Az izgalom átragadt a játékosokra is; azok durváskodtak, egymást és a birót becsmérelték, sőt Bucsek még a birót meg is rúgta.

Biró: Stobbe Ferenc szövetségi kapitány volt.

Szövetségi dí­j. FTC. II. — Fővárosi TC. II. 3:2 . A Lehel-uti pályán erős küzdelem után tudott csak győzni a FTC. kitűnő második csapata.

(Nemzeti Sport, 1904. november 13.)

A Ferenczvárosi T. C.—Főv. T. C. mérkőzés könnyen szenzáczióval végződhetett volna, ha a Főv. T. C. mindvégig kibí­rja az első félidőben produkált erős tempót és nem érvényesí­ti a tőle megszokott erőszakos játékát. Ennek köszönhette főleg azt, hogy a biró két legjobb játékosát, közte a kapuvédet is, kénytelen volt kiállí­tani. Minthogy pedig két jó kapuvéd egy csapatban ritkán fordul elő, a kiállí­tott goalkeepert helyettesí­tő játékos azt pótolni nem tudta, a F. T. C. csapata könnyen jutott a győzelemhez. A bajnokjelölt F. T. C. ezúttal különben is nagyon gyöngén játszott. Védelme Gorszky, Bródy hiányzásával nagyon meggyengült, csatársora sem a régi; összjátékot alig láttunk. A Főv. T. C nem annyira együttes működésével, mint lelkes játékával és erélyével, sokszor durvaságával érvényesült.

F. T. C. I. — Főv. T. C. I. 5:2. A mérkőzés a 10 emberrel játszó Fővárosiak támadásával kezdődik. A meglepett F. T. C. eleinte védelemre szorul és a goaltól csak korner árán menekül. A hatodik perczben a F. T. C. gyors iramú támadása meghozza az első goalt. Felállás után a zöld-fehérek ismét kornert vétnek, mit azonban a Fővárosiak értékesí­teni nem tudnak. F. T. C. csakhamar megszerzi a második goalt Pokornyi révén. Ezek után a Fővárosiak kerülnek fölénybe s ügyes lerohanások után éles lövéssel az első, majd kis idő múlva a második goalt lövi. A második goal után sem lankad a „Fővárosi“ csatársor és erélyesen ostrom alá veszik a zöld-fehérek kapuját. Egy í­zben a labda látszólag a kapufélfáról a mezőnybe pattan, honnét a Főv. T. C. középcsatára a goalba továbbí­totta A biró azonban a goalt nem adja meg, mert nem a kapufáról pattant vissza, hanem a goal mellett állók közül rúgta valaki a mezőnybe. A zöld-fehérek erős védelemre szorulnak; kornerre ismét korner következik. A F. T. C. elszántan védekezik s rövid ideig csatárai veszik át a támadó szerepét. A félidő végéig azonban egyik csapat sem képes goalhoz jutni.

A második félidőben a F. T. C. óriási iramban kezdi a mérkőzést és elszántan küzd a döntő goalért. A résen álló Főv. T. C. azonban minden igyekezetüket meghiúsí­tja. Ettől kezdve a játék elfajul. Mindkét csapat nagy erőkifejtéssel dolgozik s durvasággal igyekeznek ellenfelüket legyűrni. A biró csakhamar kiállí­t a F. T. C. részéről egy, a Fővárosiak részéről két játékost, közte a kapuvédet is, mert a feléje rohanó Pokornyt — állí­tólag véletlenségből — védelem közben fejbevágta. A Főv. T. C. 9 emberrel képtelen védekezni a ferenczvárosiak támadása ellen, mely három goalt eredményezett.

A match egyébként egyike volt a legí­zléstelenebb matcheknek, melyet valaha láttunk. A Főv. T. C. erőszakosságban önmagát múlta felül s a F. T. C. pedig hasonlóval felelt. Stobbe biró nem volt, de talán nem is lehetett elég erélyes a durvaságok özöne ellen, mely szomorú világot vet a bajnoki küzdelmek mai ní­vójára. Megjegyezzük még, hogy — a Lehel-utczai pályaviszonyokat jellemzően — a publikum teljesen a határvonal mentén állott s folytonos közbeszólásaival a játékosokat és a bí­rót izgatta.

Szövetségi dij. A Ferenczvárosi T. C II. a Fővárosi T. C. II-őt csak nagy küzdelem árán tudta megverni 3:2 arányban.

(Sport-Világ, 1904. november 13.)

MLSZ: FTC.—Föv. TC. nov. 6-iki mérkőzéseken elkövetett szabálytalanságok miatt november 14-től hétfőtől kezdve a Lehel-utcai pályát mindaddig mig a pályatulajdonos nem jelenti, hogy a játéktér a nézőtértől el van választva, ugy, hogy oda a közönség be nem tódulhat, mindenféle nyilvános mérkőzéstől eltiltja.

(Nemzeti Sport, 1904. november 20.)