1910.V.1. Ausztria – Magyarország 2:1

XV. magyar-osztrák mérkőzés.

Osztrákok győznek 2:1.

Az MLSz válogató bizottsága péntek este a következő játékosokat jelölte a május 1-iki, bécsi mérkőzésre kiállí­tandó csapatba: Bihari Btc, Biró Mtk, dr. Borbás Ftc, Bosnyákovics 33Fc, Bródy Ftc, Hauswald Törekvés, Károly Mtk, Késmárky Btc, Korody Ftc, Maly Ttc, Mészáros Btc, Rákóczy Btc, Reich Nsc, Révész Mtk, Rumbold Ftc. Sebestyén Mtk, Schlosser Ftc, Szeidler Ftc, Szendrő Btc, Takács Törekvés és Weisz Ftc.

Training csütörtökön d u. 5 órakor lesz.

(Sport-Világ, 1910. április 18.)

Magyar-osztrák mérkőzés. A vasárnap eldöntésre kerülő magyar-osztrák szövetségi mérkőzés tartja most izgalomban a kedélyeket. Mindenfelé találgatásokat hall az ember s a legtöbbje természetesen a magyar győzelemről beszél. Hogy is ne! Hiszen már megtört a jég. Az embernek önként eszébe jut a tavalyi győzelem, az első, melyet fiaink a császárvárosban az osztrák XI. ellen kiví­vtak.

Latolgatva az esélyeket, jól megfontolva mindazokat a körülményeket, melyek a football mérkőzések eredményére befolyással lehetnek, a magyar csapatnak elsőrangú kilátásai vannak a győzelemre. A válogató bizottság kiváló munkát végzett, mellyel az egész sportközvélemény meg lehet elégedve s ha egy-két hely betöltésére nézve megoszolnak is a nézetek, a differencia oly csekély, hogy szót sem érdemel. De vegyük sorba a csapat egyes részeit.

Védelem: Domonkos (MTK)—Rumbold (FTC), Révész (MTK). Bátran állí­thatjuk, hogy ilyen kiváló védelem még nem képviselte a magyar szí­neket. A kapus rutinos, biztosan fogja a labdát és jól helyezkedik, a két hátvéd abszolút megbí­zható. Azt hisszük, hogy ez a védelem a hí­res Domonkos-Rumbold-Csüdör triásznál is nagyobb tudásu s az osztrák csatársor nagyon nehezen fog tudni velük boldogulni.
Fedezetek: Bí­ró (MTK), Károly (MTK), Gorszky (FTC). Mind a három régi, kipróbált erő, akik mind a védelemben, mind a támadásban kiválóak. Legföljebb Gorszky fizikuma lehet gyönge Hussákkal szemben, bár bí­zunk benne, hogy rutinja és technikája ezúttal is érvényesülni fog.
Csatárok: Sebestyén (MTK), Dobó (BTC), Korody (FTC), Schlosser (FTC), Mészáros (BTC). Mindenkit talán legjobban érdekel a csatársor. Hiszen ő rájuk vár a legfontosabb feladat, a gólok rúgása. Schlossert az osztrákok előre láthatólag erősen le fogják fogni és éppen ezért szí­vesebben láttuk volna a középcsatár helyén Kézsmárkyt, aki összehasonlí­thatatlanul jobb jövő Korodynál, bár Korody ellen sem lehet komoly kifogás. Így most a gólrugás feladata első sorban az újonc Dobóra hárul. Őszintén szólva, a csatársor játékában bí­zunk legkevésbbé. Nem mintha az egyes játékosok nem képviselnének kiváló classist, hanem azért, mert az egymás mellé állí­tott játékosok stí­lusa annyira elütő, hogy aligha fognak tudni összhangban működni, már pedig ez az eredményes munka első feltétele. No de reméljük a legjobbakat.
*Tartalék: Takács (Törekvés).

Az osztrák csapat a következő összeállí­tású: Védelem: Prager (Cricketter)—Flor (Rudolfshügel), Tekusch I. (WAC). A két hátvédet már volt alkalmunk az idén Budapesten látni és bár kiváló képességű játékosok, a magyar védelmet többre tartjuk és épen ez a körülmény az, ami a magyar csapatnak győzelmi esélyt ad.
Fedezetek. Bielohlawek (Rudolfsh.), Tekusch II. (WAC), Fischl (DFC). A német kritikusok szerint ilyen hatalmas fedezetsor még nem állott a reprezentatí­v csatársor mögött. Ha azt mondjuk, hogy a múlt héten nálunk járt Bielohlawek a leggyöngébb közöttük — azt hisszük — elég találóan jellemeztük kiválóságukat.
Csatárok. Hussák (Cricketter), Andress (WAC), Cohn (WAC), Neubauer (WSC), Fischera (WAC). A csatársor jellemzésére elegendőnek tartunk annyit megemlí­teni, hogy abból olyan kiváló erők maradtak ki, mint Schmieger, Marz és Schedivy.

Az osztrák csapat leggyöngébb része a jobb oldali védelem (Flor, Bielohlawek.) Ha ezt a körülményt a magyar csapat ügyesen kihasználja és a védelem megfelel a hozzá fűzött reményeknek, úgy a magyar győzelem nem maradhat el.

(Nemzeti Sport, 1910. április 30. & *Sport-Világ, 1910. április 29.)

1910. május 1., 16:15, Bécs, Hohe Warte, Ausztria — Magyarország 2:1 (2:1)
*vezette: Max Brandt (német)
nézőszám: 5 000
***Ausztria: Prager (Cricketer) — Flor (Rudolfshügel), Tekusch I. (WAC) — Belohlawek (Rudolfshügel), Fischl (DFC), Tekusch II. (WAC) — Hussak (Cricketer), Little (WAC), Neubauer (WSC), Fischera (WAC), Andres (WAC)
Magyarország: Domonkos (MTK) — Rumbold (FTC), Révész (MTK) — Bí­ró (MTK), Károly (MTK), Gorszky (FTC) — Sebestyén (MTK), Dobó (BTC), Késmárky (BTC), Schlosser (FTC), Mészáros (BTC)
Gól: Fischera (2.), Hussak (34.) illetve Dobó (8.)
A válogató bizottság összetétele: Iszer Károly, Kiss Gyula, Löwenrosen Charley, Malaky Mihály, Szüsz Hugó.
Szövetségi kapitány: Minder Frigyes

XV. magyar-osztrák mérkőzés.

Osztrákok győznek 2:1.

A két ország válogatottjainak XV. találkozása kellemetlen csalódást keltett. Az egész magyar sporttársadalom a magyar csapat győzelmét várta, nem csoda tehát, hogy a bekövetkezett vereség annál lesujtóbb volt. Nem is a vereség fájt anynyira, hiszen az egy gól differenciás eredmények a küzdő csapatok egyenrangúságát mutatják, hanem az a nagy főlény, amellyel az osztrák csapat dolgozott s amelynek az elért eredmény nem épen hü kifejezője. Az a sok lelkes magyar sportember, akik a tavalyi győzelem csábitó hatása alatt a csapatot elkí­sérték, csalódottan távozott a Hohe Warte-ról s aligha lesz egyhamar kedvük a császárvárosba utazni, hogy a magyar-osztrák mérkőzést megtekintsék.

A mérkőzés előtt. A wieni közönség rég nem tapasztalt érdeklődést tanúsí­tott a mérkőzés iránt. A zsúfolt villamosokon kí­vül bérkocsik és automobilok tömege tódult a pálya felé s a wieni sajtó egyhangúlag mintegy 5000-re becsüli a megjelent nézők számát, ami a császárvárosban a Tottenham-Everton mérkőzés óta nem fordult elő.

A játék lefolyása. 4 óra 16 perckor kezdik szél ellen az osztrákok a játékot, a magyarok kapják a lejtős, de napellenes oldalt. A felázott talajon (egész délelőtt esett az eső) nagyon bizonytalanul mozognak a magyar játékosok, az osztrákok ellenben azonnal támadnak és Cohn átadásából Fischera már a második percben gólt lő. Az osztrákok öröme azonban nem sokáig tart, mert a magyar csatársor nemsokára kiszabadul és Dobó centerezésnek szánt labdája a bal sarokba pottyan. (8 p.) A kiegyenlí­tő gól után a magyarok lelkes játékba fognak, sürü támadásaik azonban nem járnak eredménynyel, legfeljebb nehány szabad rúgást érnek el, melyeket az osztrák védelem idejekorán ártalmatlanná tesz. Ezután újból az osztrákok kerekednek felül, Neubauer lövését Domi corner árán menti, majd Hussak Gorszky hibájából megszökik és egészen közelről gólt lő. (34 p.) Révész handse miatt tizenegyes veszélyezteti a magyar hálót, Neubauer azonban a kapu mellé lő. Továbbra is az osztrák csapat támad, majd Sebestyén lerohanása cornert eredményez, mire a félidő végett ér. Félidő: 2: 1.

A második félidő a tizenegyeseké. Két tizenegyest diktált a biró, egyet javunkra, egyet ellenünk. Egyikből sem lett gól. Az egyiket Schlosser a kapu mellé rúgta, a másikat Fischl lőtte, de Domi nagyszerűen védte. Itt tűnt ki csak igazán az osztrák csapat fölénye, könnyű szerrel rúghattak volna még 2—3 gólt. Az is igaz, hogy a magyarok szintén elszalasztottak két kedvező alkalmat. Kezdés után Hussak mindjárt igen kedvező helyzetbe jut, de sokáig késik a lövéssel. A magyarok eredménytelen tizenegyese után Neubauer igen kedvező helyzetből a kapu fölé lő, Fischer fejesét pedig Domi védi. Ismét a magyarokat látjuk frontban, Mészáros centerét Prager kiejti, Kézsmárky azonban közvetlen közelből a kapu mellé lövi a labdát. Most már teljesen az osztrákok uralják a helyzetet. Két nem szándékos handsért ugyanannyi szabadrúgást í­tél a biró (az egyik tizenegyes volt) a magyarok ellen, az osztrákok újabb gólja azonban — mely a folytonos támadások között elkerülhetetlennek látszik — nem akar megszületni. Andress átadásából Neubauer óriási erővel lő, úgy, hogy sokan gólt kiabálnak, Domonkos azonban mesésen véd. Ezután a játék — az osztrákok állandó támadásai közben — nemsokára véget ért.

A játékról és a játékosokról. A válogatott csapatok rendszerinti hibája, az összeszokottság hiánya, jellemezte mind a két csapat játékát, főkép a magyarokét. Mig ugyanis az osztrákok a rusch szisztéma (szöktető paszjáték szerint dolgoztak és inkább egyéni játékra törekedtek, a kapu elé érve pedig sokat lőttek; addig a magyarok mindent tultrombináltak, a belső csatárok nem követték a szélsőket, a góllövéssel pedig a legtöbb esetben adósok maradtak. Nem csoda, hogy ilyképpen az osztrákok könnyű szerrel érték el a győzelmet, melynek reális voltához kétség nem férhet.

A magyar csapat játékosai közül Domonkost kell dicsérnünk elsősorban, akinek nagyszerű védései még a legsovénebbb wienieket is bámulatra ragadták. Két biztos gólt védett. A hátvédek ellen nem igen lehet kifogás, bár nem játszottak azzal a biztonsággal, ahogyan tőlük vártuk, az is igaz, hogy munkájukat nagyon befolyásolta a csúszós talaj, ami az összes játékosokat hátráltatta képességük kifejtésében. A fedezetsor és egyúttal az egész csapat legjobb embere Károly volt, de annyira belefeküdt a játékba, hogy a második félidő végén kifulladt. Biró nem játszott kedvvel, mert a „biró ” minden szabályos beugrását lefütyölte. Gorszky helyett könnyű lett volna jobbat találni. A csatársor felelt meg legkevésbé a várakozásnak. Szembetűnő volt Schlosser gyöngye játéka akinek mostani szereplése alighanem megdöntötte azt a föltevést, hogy a válogatott csapatot nélküle elképzelni lehetetlen. Sokat rontott Kézsmárky, a többiek, Dobó, Sebestyén és Mészáros megtettek minden lehetőt.

Az osztrák csapat legjobb emberei Fischera, Fischl, Tekusch II. és Hussak voltak. Egyáltalában rég nem játszottak az osztrákok ilyen szerencsés csapatösszeállí­tásban, mert még a leggyöngébb emberük, Fischer hátvéd is kiválót nyújtott. Helyezkedés, technika és lövőképesség dolgában messze túlszárnyalták a magyarokat, de legjobban feltűnt gyorsaságuk, ami az osztrák csapatoknál szokatlan tulajdonság.

(A biró.) Már hozzá lehetünk szokva, hogy a magyar-osztrák matcheket olyan bí­rók vezetik, akiknek tudása egy cseppet sem áll arányban a mérkőzés fontosságával. A mostani biró, Brandt (Preussen) is ilyen fajtából való. Reméljük, hogy legközelebb angol bí­rót fognak hozatni, akinek elhozatala ha több költséget is igényel, de legalább a közönség nyugodtan nézhet a mérkőzés lefolyása elé.

* * *

Kikaptunk. De azért csüggednünk nem kell, hiszen a vereség nyomában járó, fájdalmas érzést ellensúlyozza a revanche utáni vágy. Majd ősszel honi pályán, hazai közönség édes biztatása mellett, talán jobban fog menni a dolog. Addig pedig reméljünk, hisz okosabbat úgy sem cselekedhetünk.

*

Tömeges lemondások történtek az elmúlt héten a MLSz.-ben. Iszer Károly a válogató bizottság, (…) továbbá Szüsz Hugó a válogató bizottság tagja állásaikról leköszöntek.

(Nemzeti Sport, 1910. május 7.)

A XV. magyar-osztrák mérkőzés.

— Osztrákok 2:1 győznek. (Félidő 2:1) —

A tegnapi 15-ik találkozás meghozta az osztrákok kiegyenlitő győzelmét. Eszerint 6-6 győzelem és 3 eldöntetlen match az eredménye a 8 eves versengésnek. Gólarány 36:33 az osztrákok javára.

A tegnapi match valami sok örömöt nem hozott a jelen volt magyaroknak, mert mig az I. félidőben sokat támadott, sőt néha határozott fölénybe került a magyar csapat, addig a II. felidőben lélek nélkül, bosszantóan könnyelműen játszott. Késmárky játéka éppen nem illet a csapatba, erélytelensége sokat ártott. Kitűnőek voltak Biró, Rumbold, Károly; nagyon fogták Schlossert. Az osztrák csapat főereje Fischera és a két Tekusch volt. A prágai Fischl szintén jó, de nagyon durva volt. — Jellemzi a magyar támadás lanyhaságát, hogy a bécsi kapus csak egyetlen veszélyes lövést fogott. A berlini Brandt gyengén bí­ráskodott.

Nagyszámú közönség előtt negyed 5 órakor a magyarok nappal hátba kezdenek, mégis az első veszélyes támadást az osztrákok intézik, mit csakhamar Sebestyén viszonoz. A 3 p-ben a szabadon hagyott Hussak lefut, Cohnhoz, ez meg Fischerához passol és a fényesen játszó balösszekötő szép cseljáték után védhetetlen gólt lő. Fischera újabb lövésé a kapu fölé jut. Majd a magyarok támadasa után a 9-ik p-ben Dobó 30 méterről a kapura lő. A váratlan lövést Práger nem is kí­sérli meg védeni es az a kapu balfájáról a hálóba vágódik. Negyedórái játék után Mészáros megsebesül, de folytatja a játékot. — Az osztrákok kornere után Sebestyén támadása is kornert hoz, mely után a magyar csapat erősen támadja az osztrák kaput. Schlosser majd Neubauer miatt két szabadrúgás esik. 29 p-ben Neubauer támadását a magyar védelem kornerre menti. — A jól irányzott sarokrúgást Domonkos védi, Fischera a hozzá került labdát a gól fölé fejeli. 30 p-ben Révész handset vét, mire a megí­télt 11-est Neubauer a kapu mellé lövi. A szabadon hagyott Hussak a középen lerohan és 4 méteres lövéssel megszerzi a győztes gólt (34 p). Kezdés után Andres centere Fischera fejéről újra a magyar kapuba kerül, de a gól offside. Még egy corner és egy szabadrúgás esik az első félidőben a magyarok terhére.

A II. félidőt Hussak veszélyes lefutása vezeti be. Biró foulja miatt szabadrúgás. Schlosser erélyes támadása Mészáros lövésével végződik, melyet Prager kornerre ment. Dobó cselezése Sebestyént juttatja jó helyzetbe, de Tekusch kornerre ment. A sarokrúgás Schlosser éles fejeséből csaknem gólt jelent, de az osztrák hátvéd kézzel védi. A 11-est Schlosser a kapu mellé rúgja. Andres lövését Domonkos fogja, viszont Sebestyén centerét kornerre menti. Biró bedobása veszélyes helyzetet teremt, de Práger sikerrel közbelép. Gorszky cornert vét, mely után Mészáros lefutja a védelmet, éles lövését Prager kiejti kezéből; a labda a szabadonálló Kézsmárkyhoz kerül, de a tehetetlen center 2 méterről az üres kapu mellé lő. Andres centere véletlenül Biró kezére esik, mire a biró 11-est diktál, Fischl éles penaltiját Domonkos rávetéssel bravúrosan menti. Még egy magyar ostrom után végig az osztrákok vannak frontban.

(hoer, Sport-Világ, 1910. május 2.)

Schlosser Imre véleménye a magyar—osztrák matchről.

A vereség okairól nem szí­vesen nyilatkozom, mert magam is játsztam a csapatban.

A mérkőzés rám azt az impressziót tette, hogy a mi csapatunk egyéni játékkal akart érvényesülni, mig az osztrák ellenfeleink nagyon jó és eredményes összjátékra törekedtek. Nálunk a közhangulat nyomott volt. Hiányzott a lelkesedés és a baráti összetartás.

Az osztrákok balszárnyának meg volt a maga halfja is és Sebestyén alig tudott érvényesülni, mert minden labdáról lekapcsolták, az osztrák baloldal összjátékának eredménye az a két goal, amit Fischera és Andres dolgoztak ki. Az osztrákok halfsora roppant agilis volt; a jobb half azonban gyengébb klasszisu játékos és rendes talajviszonyok mellett Mészárossal jobban érvényesülhettünk volna. A füves és nedves pályán stoplik nélkül igen nehezen mozogtunk. Ha a mérkőzést olyan talajon játszuk, mint pl. a millenárisé, akkor a csatársor mindkét szárnya nem egy, hanem több goalt is lőtt volna és megismétlődhetett volna a 3:4-es eredmény a mi javunkra.

A füves és vizes pályán a magyar védelem szokatlanul lassú volt. Kevés jó. labdát kaptunk.

A 11-es, amit rúgtam, súrolta a kapufát és hogy nem került a hálóba, az azért volt, mert a csúszós pályán nem mertem teljes rush-sel neki futni a labdának. Különben az osztrákok, a megszokott pálya dacára, szintén két tizenegyest hibáztak.

A mérkőzést tulajdonképen azért vesztettük el, mert mi középcsatárok alig kaptunk olyan labdát, a melyből goalt lőhettünk volna. Késmárky és Mészáros játék-stilusát nem ösmerem annyira, hogy megérthettük volna egymást és épp ezért, néhány szöktetési kí­sérlet sikertelen maradt. A centralhalfunk igen jól helyezkedett és mindent elkövettünk, hogy a matchet megnyerjük.

Az osztrákok az idén nincsenek olyan formában, mint mikor tavaly legyőztük őket és — gondolom, ha közel jövőben ugyanezen csapattal revans-mérkőzést játszhatnánk, győzhetnénk!

A csapatunk utazásáról elterjesztett hí­resztelések nem fedik teljesen a tényállást, mert Rumbold barátom pl. nem is ösmeri a kártyajátékokat és igy nem is „huszonegyezett“.

Mindnyájan nagyon örültünk, hogy a közönség olyan nagy érdeklődést tanúsí­tott bécsi szereplésünk iránt.

(Sport-Világ, 1910. május 9.)

*Pesti Napló, 1910. május 3.
**Pesti Hí­rlap, 1910. május 3.
***Illustriertes (Österreichisches) Sportblatt, 1913. április 26.