1910.XI.20. Wiener AC – FTC 1:10
Az elsőosztályu csapatok közül a magyar dicsőség szempontjából a legnehezebb feadatra kétségkívül a FTK. vállalkozik. Bécsben játszik a tip-top kondícióba jutott Wiener Atletik Sport Klubbal. A FTK. teljes csapatával játszik s állítólag a Bécsben tartózkodó Rumbold is beáll a csapatba. Ebben az esetben van remény magyar győzelemre, mert bizony a múlt vasárnapi FTK. védelemmel még a WAK. is könnyen elbánik.
(Pesti Napló, 1910. november 20.)
1910. november 20., –:–, Bécs, Prater-pálya, Wiener AC – FTC 1:10 (0:6)
vezette: Hugo Meisl
Wiener AC: Grubinger – Löwenfeld, Kapossy, Neumann, ?
FTC: Fritz — Rumbold, Manglitz — Halász, Bródy, Payer — Weisz, Kóródy, Pataky, Schlosser, Borbás dr.
Gól: Neumann (50.) illetve Koródy (2., ?., ?.), Pataky (5., 25.), Schlosser (13., ?., ?., ?., ?.)
Wien, nov. 20.
Ferencvárosi TC—Wiener Atletiksport Club 1110:1 (6:0)
A magyarok nem várt ily nagyarányú győzelmét, melyhez foghatót bécsi pályán magyar club még nem aratott, a következő csapat érte el: Fritz — Rumbold, Manglitz — Halász, Bródy, Payer — Weisz, Kóródy, Pataky, Schlosser és dr. Borbás. Fényes formában voltak Rumbold és Schlosser, utóbbi egymaga 6 gólt lőtt.
Meisl kitűnő bíráskodásával Wac kezdi a játékot s a 2-ik percben már Kóródy gólt lő, az 5 p-ben pedig ugyancsak Weisz beadásából Pataky lő gólt. 13-ik p-ben Schlosser lő gólt Borbás beadásából. A 20. pben Wac erősen támad, de Fritz szépen ment. A 25. percben Pataky megszökve szép gólt lő. Az 5-ik gólt szintén Kóródy lövi Weisz beadásából. Wac újra többször veszélyesen támad, de ismét Kóródy lő gólt, mely az I. félidő utolsó gólja.
A II. félidő 5 pben Neumann lő gólt s ezután Wac sokat támad. Majd Pataky szökteti Schlossert, ki gólt lő. Weisz korneréből Schlosser gólt fejel. Schlosser újra kiszökik s gólt lő. Majd a baloldal remek összjátéka után Schlosser a 1110-ik gólt lövi. A match 5 perccel előbb ért véget. A Wac-ban már a reprezentativ Löwenfeld is játszott a Cricketerektől. A közönség lelkesen ünnepelte a magyar csapatot, mely szinte hihetetlen magas formában úgy játszott, mint talán még soha.
(Sport-Világ, 1910. november 21.)
Szenzációja volt vasárnap a császárvárosnak. Szomorú, ha az osztrákok szemüvegén nézzük, de örvendetes, ha magyar világításban szemléljük. A magyar bajnokcsapat 10:1 arányú győzelmet aratott Bécs egyik első osztályú csapatán, a Wiener Athletiksport Clubon és produkált olyan játékot, hogy nemcsak a szép számmal jelen volt publikumnak, hanem a bécsi sajtónak is az ámulattól nyitva maradt a szája. Az összes bécsi lapok, melyek pedig a múltban mindig fukarkodtak, ha a magyarokat dicsérni kellett, kivétel nélkül elragadtatással emlékeznek meg a magyarok játékáról. A Neues Wiener Tagblatt pld. angol professzionistákhoz hasonlítja őket, Schlosserről pedig azt írja, hogy „egyszerűen nem lehetett tartani.”
Itt Budapesten sokan többé-kevésbbé lekicsinylően fogadták a ferencvárosiak eme hatalmas eredményét, amit mi egyáltalán nem tartunk helyesnek. Igaz ugyan, hogy a WAC első csapatának játékosai kettő kivételével elhagyták az egyletet, de tessék megnézni azért a WAC legutóbbi eredményeit A Crickettereket 2:1-re legyőzte, a WSC-tól 3:1 arányban kapott ki; mindenesetre olyan eredmények ezek, melyek után nem lehet a FTC győzelmét a WAC gyöngeségén keresztül lebecsülni; annál is inkább, mert a FTC elleni mérkőzésen részt vett Löwenfeld, a volt Cricketter játékos, továbbá Kapossy, a Ferencvárosi SC oda került kapitánya és legjobb játékosa. De mindezektől eltekintve, a rideg tény az, hogy Bécs egyik elsőosztályú csapata mérkőzésre hivott egy első osztályú magyar csapatot és szenvedett tőle olyan horribilis vereséget, amelyhez fogható kontinentális viszonylatban egyhamar aligha fog megismétlődni.
Wien. FTC—WAC 10:1 (6:0). Bíró: Meisl.
*
Kapossy Károly, a Ferencvárosi SC kapitánya és legjobb játékosa, aki a FSC csapatában középfedezetet játszott, állandó tartózkodásra Wienbe költözött, ahol a WAC csapatában játszik jobb fedezetet. Kapossy már részt vett a FTC elleni mérkőzésen.
(Nemzeti Sport, 1910. november 27.)
Bécsiek a múlt vasárnapi magyar győzelemről
A magyar csapat múlt vasárnapi fényes szereplését az összes bécsi lapok elismerték, sőt némelyik teljesen feledve a vereség fájdalmát, szinte elragadtatással irt a győztesekről. E lapok közül is kiemelkedik a ,,Neues Wiener Tagblatt“, a melynek referádái mindig kiválóak és személyeskedést nem ismerő elfogulatlan, szigorúan sportszerű hangja mintául szolgálhatna majdnem valamennyi magyar lapnak. Okulásul, de meg azért is, mert bizonyára érdeklődéssel fogadják olvasóink, a N W T cikkének kritikai részét szószerinti fordításban közreadjuk itt.
,,Neues Wiener Tagblatt“ (1910. november 21.) Ferencvárosi TC—WAC 10:1. A budapesti Ferencvárosi TC legénysége tegnap másodízben időzött Bécsben az őszi saison folyamán. Az első mérkőzéskor, mint ismeretes, vereséget szenvedett a Wiener Sport Clubtól, amely eredmény azután, a mit tegnap véghez vittek, szinte hihetetlennek látszik. A hogyan tegnap a magyarok önmagukat reprezentálták, angol csapatot megillető megkülömböztetést igényelhettek volna maguknak. A mit a csapat mint minden tekintetben a legjobbat nyújtott, az már valóságos professzionista munka volt. E mellett a talaj mizerábilis volt és ennek dacára a csapat nem folyamodott a kick- és rush-rendszerhez, ellenkezőleg megmutatta, hogy nyugalommal és fölénynyel a legpuhább talajviszonyok között is lehet kombinációs játékot eredménynyel alkalmazni. Egyáltalán nem igen volt szükséges őket észnélküli tempó kiabálásokkal buzdítani, akcióikat egyszer sem hamarkodták el, s a gyorsaságot egyszer sem forszírozták a pontosság vagy célszerűség rovására. Általában a szélsők rövid sprintekkel dolgoztak, ha szabad volt a pálya előttük; hoszszabbakkal egyáltalán nem is. A vaktában való passzolás helyett a szélsők rövid előretolásokkal vitték a labdát. Ez a módszer eredményezte aztán a gólözönt.
Ellentétben az oly nyugodtan játszó magyarokkal — ami Árpád fiainak velők született temperamentuma mellett bizonyára a sporttal való foglalkozás eredménye — a bécsiek vadul és fejetlenül dolgoztak …
… Grubinger is, a kapus, nem csupán „védhetetlen“-eket bocsájtott be. Egyik-másik gólt bizony kivédhette volna. Ezeknek a tényeknek felsorolásával azonban a magyarok famózus munkája nem szenvedett csorbát. Az ő győzelmük stílusa mindenesetre imponáló volt, ha a tegnapi WAC-ban egy teljesen csődöt mondott csapatot vertek is meg. Star-juk megint a brilliáns Schlosser volt, a kinek nem kevesebb, mint hat golt lehet a kontójára irní, a melyeket minden lehető módon csinált meg. Nagy része van egyébiránt az ő eredményében Borbásnak, aki mintaszerű beadásaival a legszebb helyzeteket teremtette Schlosser részére.
Már két perc leteltével magukhoz ragadták a vezetést a magyarok. Kóródy nyitotta meg a táncot … stb. stb….
… Meisl, a biró, végét jelzi a játéknak, s a magyarok az ifjuság viharos ünneplése között mint fölényes győzők vonulnak el a csatatérről.
A lokálpatriótákra nézve ennek az eredménynek bizonyára fanyar mellékize volt. Az, amit a magyarok ez alkalommal produkáltak, egyszer már a húsába és vérébe ment át a mi csapatainknak is. Néhány évvel ezelőtt a régi WAC csapat ugyanilyen stílusban dolgozott, melyet az angol professionistáktól sajátított el. Úgy látszik, hogy most meg az angol amatőr-stilus akar nálunk meghonosulni. Ennek hajszolása és forszirozása, amint ez a valóban meglepetésszerü eredmény megmutatta, tartós küzdelemnél kombinációs játék ellenében eredménynyel nem járhat. Ezt át kell éreznünk ami Fischeránk, Königünk stb. ellenére is, ha nem akarjuk tovább folytatni ott, ahová az uj divat a helyes útról téritett bennünket.
(Neues Wiener Tagblatt 1910. november 21. via Sport-Világ, 1910. november 28.)
Vélemény, hozzászólás?