1910.XI.27. MTK – FTC 2:1

Millenáris versenypálya délután fél 3 órakor: Magyar Testgyakorlók Köre—Ferencvárosi Torna Klub. Biró: Lucius Károly.

(Budapesti Hí­rlap, 1910. november 27.)

1910. november 27., 14:30, Millenáris, MTK – FTC 2:1 (1:1)
vezette: Lucius Károly (BTC)
nézőszám: 8 000
MTK: Domonkos – Nagy F., Révész – Biró, *Kürschner, *Kertész III. – Sebestyén, Kertész I., Kertész II., Farkas, Szántó
FTC: Fritz – Rumbold, Manglitz – Weinber, Bródy, Halász – *Weisz, Koródy, Pataky, Schlosser, Borbás dr.
Gól: Farkas (21.), Szántó (75.) illetve Koródy (31.)
Kiállí­tva: Kertész II. (78.) illetve Halász (74.)

(…) A mérkőzésben a Magyar Testgyakorlók Köre 2:1 arányban győzelmet aratott. A váratlan eredmény után a bajnokság sorsa ismét nyí­lt kérdés lett, mert a már teljesen leszoritottnak hitt testgyakorlók fölkerültek az első helyre, a legyőzhetetlennek vélt Ferencvárosiak mellé. A két csapat között most a bajnokság elnyeréséért olyan titáni küzdelem várható, a minőt még csapataink sohasem ví­vtak meg egymással.

A Magyar Testgyakorlók Köre a győzelmet a legteljesebb mértékben kiérdemelte. Szemmelláthatóan szebben és jobban játszott a ferencvárosiaknál, a kik ellenfelük játék-teknikai felsőbbségét — Lucius Károly biró elnézéséből — erőszakoskodással igyekeztek ellensúlyozni. A bí­ró tétovázó magatartása és bizonytalan itélkézései bizony nagy kárára voltak a klasszikus küzdelemnek, sőt hajszálon múlott, hogy a két csapat hí­vei között összetűzésre nem vezetett. A legnagyob hibát azzal követte el, hogy megtorlás nélkül hagyta a F. T. K. egynéhány csúnya faultját és a gyeplőt csak akkor igyekezett összébb fogni, a mikor a játékosok szenvedelméssége a végsőkig fokozódótt. Halász és Kertész II. kiállí­tása későn következett be, mert akkor a közönség már jóllakott a biró jóvoltából elkövetett szabálytalanságokkal. Elkövette Lucius továbbá azt a főbenjáró hibát, hogy megí­télt a F. T. K. részére olyan gólt, a mely oly élesen csapódott a kapu-oszlopról a mezőnybe viszsza, hogy abszolúte nem lehetett megállapí­tani, vajjon a kapuban volt-e a labda vagy nem. Egy alkalommal meg a ferencvárosiak kapuja előtt olyan fault történt, a melyért minden körülmények közölt 11 méteres büntető-rúgás járt volna.

Ezektől a szépséghibáktól eltekintve, a mérkőzés egyike volt a szezon legizgatóbb és legerősebb tempójú küzdelmének. Föl és alá hullámzott a játék folytonosan, de úgy hogy mí­g a testgyakorlók támadásai mindig veszedelmet rejtettek, addig a ferencvárosiaké szokatlanul gyönge és erőnélküli akció volt.

A győztes csapat csatázósorában ezúttal a baloldalt illeti föltétlen elismerés. Szántó és Farkas összejátszása és támadásainak erőteljes, ügyes befejezése valóban nagy élvezetet szerzett a közönségnek. Kifogástalan volt a csatázó sor másik része, valamint a kitűnő födözetsor munkája is, de a védelem, különösen Révész nagyszerű játéka külön emlí­tést érdemel. Fair játékával és pompás lekapcsolásaival óriás tetszést aratott.

A F. T. K. legjobb csapatát állí­totta sorompóba. Rumbold játszott jobboldali hátvédet. Veinber is beállt régi helyére. Különös jő játékot azonban egyiküktől sem láttunk. Bródi és Halász meg egyenesen kritikán alul játszott. Schlossernek gyönge napja volt, nem sikerült semmi sem a népszerű öszszekötőnek. Igaz, hogy Biró Gyulában olyan half állott szemközt vele, a kin vajmi nehéz keresztüljutni. Fényesen működött Borbás, nagyon jól megállotta a helyét Koródy mint jobbösszekötő és Pataki mint center.

A vezető gólt Farkas lőtte az első félidő 21-dik percében. Tí­z perc múlva Koródy lövése látszólag nem jutott át a kapuvonalon, de a bí­ró gólt í­télt és ezzel a F. T. K. kiegyenlí­tett. A testgyakorlók a győztest gólt a második félidő 30-dik percében szerezték meg Szántó fejeséből. Az érdekes küzdelem a F. T. K. két korner-rugásával végződött.

(Budapesti Hí­rlap, 1910. november 29.)

A favoritok hétköznapja volt az elmúlt vasárnap. A favorizált csapatok az egész vonalon vereséget szenvedtek. A FTK kikapott a pompás formában lévő MTK.-tól az utóbbi időben óriási formajavuláson átesett MAK az NSK.-tól, a bajnokság komoly aspiránsának tippelt BAK pedig a 33FK.-tól.

A legnagyobb érdeklődés természetesen a FTK—MTK találkozás iránt nyilvánult meg. Már kora délután ezer meg ezer ember hullámzott a Thököly-uton az öreg millenáris felé, amelynek kapuján belül azután megkezdődött a szervezkedés. A kék-fehérek kisebb tábora a középső tribünön tömörült csatasorba. A két szélső tribünre a zöld-fehér hí­vek vonultak fel csatakész állapotban, egymással farkasszemet nézve.

A második csapatok mérkőzését alig nézték a táborok. Csak egy-egy kirí­vó foultnál vagy bí­rói döntésnél borult dühbe egyik vagy másik tábor s zugó tombolással adta tudtul a szemközti állóhelynek, hogy tip-top kondí­cióban van. Az állóhely sem maradt természetesen adós a válaszszal.

Ilyen kedélyes üzengetések közben elérkezik a mérkőzési ideje. A második csapatok, bár még 20 perc van hátra, lehuzódnak a pályáról s megkezdődik az őszi szezon egyik legszebb küzdelme két régi és egymáshoz méltó rivális között.

Negyedórás játék után azonban tisztában vagyunk a mérkőző felek képességeivel. A kék-fehér csapat oly pompásan s egységesen játszik, hogy győzelme pillanatokra sem kétséges. A MTK halfsor és hátvédsor remekül fogja a kissé indiszponáltan játszó, de támadásaiban mindig veszedelmes zöld-fehér csatársort. A kis kék-fehér csatárok pedig fürgeségükkel teljesen megzavarják a nehézkes FTK védelmét. A félidő 1:1-gyel záródik.

A második félidőt a kék-fehér csapat szépen küzdi végig s játékával teljesen kiérdemli a győzelmet.

Magyar Testgyakorlók Köre—Ferencvárosi Torna Klub 2:1 (1:1). Változnak az idők, változnak az í­zlések, uj csapatok, uj emberek kerülnek előtérbe, de azért a régi hagyományhoz hí­ven, mégis csak a MTK—FTK matche képezi a bajnoki küzdelmek legerősebbjét s ez a mérkőzés tekinthető a szezon cloujának. Állí­tásunk megerősí­tésére szolgál az a 8000 főre tehető tömeg, amely a teljesen télies időjárás ellenére ott szorongott a pályán, hogy szemtanúja legyen kedvenc csapata győzelmének, mert hiszen azt fölösleges hangoztatnunk, hogy mindkét párt a maga csapata holtbiztos győzelmében bizakodott. Ennek a nagy bizalomnak meg is volt az alapja. A FTK 10:1 arányban győzött Bécsben, a MTK pedig 6:1-re verte az UTE-t, a neki kissé idegen Margitszigeten. Természetes tehát, hogy mindkét csapat óriási energiával ment a küzdelembe s ennek az energia-tulprodukciónak valamiben mutatkoznia kellett. Sajnos, nem a játék ní­vójában és szépségében, hanem a durvaságban mutatkozott. S ennek a játékot vezető bí­ró az oka. Több í­zben hibánkul rótták föl, hegy Lucius irányában animozitással viseltetünk. Nos hát, aki a tegnapi matchet elfogulatlanul végignézte, az nekünk fog igazat adni.

Abban a pillanatban, amikor Lucius nem torolta meg Korody embertelen és alattomos foultját, már nem is volt ura többé a helyzetnek. Azontúl már csak tehetetlen szemtanúja volt az egymást sűrűn követő foultoknak s nem csoda, hogy ebben a káoszban, melyet az érdekelt felek fülsiketí­tő zajongása is támogatott, még az ofside-helyzeteket sem tudta elbí­rálni, sőt egy szinte a nevetségig tiszta tizenegyest is büntetlenül hagyott. Ilyen körülmények közt nem csoda, hogy a közönség körében olyan vélemény formálódott ki, mintha Lucius a MAK.-matchen történt igazságtalan bí­ráskodásáért most akart volna kárpótlást nyújtani a FTK csapatának. Elképzelhető tehát, hogy milyen jónak kell lenni az MTK-nak, ha mindezek mellett meg tudta verni a félelmetes Ferencvárost. Az eredmény azonban korántsem fejezi ki az erőviszonyokat, mert a MTK ezen a matchen határozott fölényt mutatott. A FTK sokat támadt, talán többet is, mint az ellenfele, de azért pillanatra sem volt veszélyes, mert minden akciója megtört az MTK ez alkalommal hihetetlen prcizitással működő védelmén. Amit a kapus, a két hátvéd és a három fedezet produkáltak, az ugyanaz az angol stilü „gediegene Professionalarbeit“, mint amilyet a FTK csatársora produkált Bécsben. Örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy Révész játékát külön megdicsérjük. Révész megmutatta, hogy minden durva játéknál többet ér a nyugodt, lelkes és — nobilis játékmodor. Az uj csatársor csak részben vált be. Kitűnő volt a baloldal: a Szántó—Farkas-pár ötletes, gyors, fürge játékmodorával szemben a hires Rumbold—Weinber-védelem alig tudott méltó ellentállást kifejteni. Kertész II. hasznos játékos, de nem való a centerbe, mig bátyja, Kertész I. ez alkalommal nagyon indiszponáltan játszott. Sebestyén a régi, rutinos játékos, bár beadásai nem akartak sikerülni. Talán a csúszós pálya az oka.

A Ferencvárosnak rossz napja volt s rendes formájánál jóval gyöngébben szerepelt. Egyrészt, a csúszós, kemény pálya nem konveniált neki, másrészt a balfedezetet játszó Halász váratlanul gyalázatos szereplése deprimálta a csapatot. Korody nem való a jobbösszekötő helyére. Folyton a jobbszélen kószált s í­gy tulajdonképpen két jobbszélső volt, mig a goal közelében alig tartózkodott valaki. Rumbold sem érezte magát otthonosan s a még mindig lábát fájlaló Weinber erősen visszament formájában. Kifogástalanul játszottak Borbás, Schlosser, Pataky, Bródy és Manglitz. A kis Pataky sokatigérő tehetség. A MTK e győzelmével elérte a FTK-ot s az őszi szezon — hacsak valami nagy meglepetés nem történik — a két rivális egyesület holtversenyével fog végződni.

A mérkőzés lefolyása a következő volt: MTK nagy vehemenciával támad s a folytonos ostromok közepette Farkas egy meg nem í­télt ofside-goalt, majd a 20-ik percben egy, a balsarokba irányí­tott goalt lő. FTK erre összeszedi minden tudását s néhány veszélyes támadást intéz MTK kapuja ellen. A 31-ik percben Korody kiszökik és a kapura lő. Domonkos védeni próbál, de a falsos labda kiugrik ujjai közül s a bal belső sarokfáról lepattanva, a mezőnybe kerül. Lucius a goalt, a MTK protestálása ellenére is, megadja.

A második félidőben óvatosabb lesz a játék. MTK van fölényben s FTK több í­zben szabálytalan módon lép közbe. A 30-ik percben Halász, labda helyett Sebestyén felé rúg, mire a biró kiállí­tja. A megí­télt szabadrúgást Szántó befejeli. A 33-ik percben a biró Kertész II.-t is kiállí­tja s ekkor a játék kissé rendesebb mederbe terelődik. FTK folyton támad, de legszebb kombinációit vagy a fedezetsor, vagy a pompásan játszó Révész szerelik le. Nemsokára elhangzik a biró füttye s a MTK játékosai egy valóban jól kiérdemelt győzelem tudatával vonulnak le a pályáról.

Szövetségi dí­j mérkőzések. I. osztály. MTK II.—FTK. II. 1:1 (1:0). Húsz perccel korábban félbeszakí­tva. Biró: Ujváry O.

(Pesti Napló, 1910. november 29.)

MTK—FTC 2:1 (1:1) Millenáris pálya. Biró: Lucius K. Aki olvassa lapunk más helyén, mily elragadtatással dicséri az osztrák sajtó a Ftc csapatának kiváló játékát s tegnap látta a matchet, zavarba fog jutni, elhigyje-e amit olvas. Mert bizony tegnap nagyon sovány játék volt. Nemcsak Mtk, de akitől mindenki szép játékot várt, Ftc is nagyon gyengén játszott. Ennek oka, hogy a szombati havazás, de inkább a fagy irreálissá tette a pályát. A játékosok nem tudtak állani s ha egy-egy roham sikerült is, a beadott labdát képtelenek voltak a középsők lőni, mert a legkisebb elnyomásra elveszí­tették az egyensúlyt. Nem is volt az egész matchen tán 5—6 egészséges lövés. Ez magyarázza meg, hogy a sok alkalom dacára alig esett gól, mert lövés se történt.

A match nem volt szép. A durvaságok, melyekben Kertész Vilmos (II) excellált s Halász kontrázott neki, nagy visszatetszést keltettek. Ki is állí­totta őket a biró, kár hogy a játék első percében nem tette. Ftc többet támadott, de Mtk 2 backje tegnap fényesen védett; viszont Mtk kevesebb és inkább egyéni támadásai Ftc tegnapi gyenge védekezésének ní­vóját alig haladták meg. Az első gólt Farkas Mtk lövi egy kavarodás közben, a másodikat Korody Ftc oly erővel, hogy Domonkos kezéből a kapufa belsejére, onnan vissza a másik kapufának s ki a mezőbe. A II. félidőben Halász miatt egy szabadrúgás történik, s a kapu sarkánál szabadon hagyott Szántó befejeli. Ftc ezután minden igyekezetével támad, de igen kapkodóan. Mtk tegnapi győzelme Révész és Nagy dicsősége elsősorban.

A II. csapatok 1:1 (1:0) eredménynél 20 p-cel előbb abbahagytak a játékot.

(Sport-Világ, 1910. november 28.)

A millenáris pályán lefolyt MTK—FTC mérkőzésre a téli időjárás dacára mintegy 8000 ember volt kiváncsi. A hókeritéssel körülövezett pálya igen kedves látvány volt és kellemes sportélvezetet nyújtott a mérkőzés is mindaddig, mig FTC — látva ellenfele technikai fölényét — durvulni nem kezdett. Miként múlt tavaszszal FTC, úgy volt most MTK mindvégig a helyzet ura és a gólarány is 2 :0 — sőt 3:0 is — lehetett volna. A FTC által rúgott gólhoz ugyanis nagyon sok kétség fér, ezenkí­vül nem vett észre a biró egy a FTC ellen megí­télendő tizenegyest, úgy hogy mikor a mérkőzés 1:1 arányban állott, mindenki azt hitte, hogy a FTC megint afféle 1:0-ás győzelmet arat. A csapatok játéka, figyelembe véve a csúszós talajt, teljes mértékben kielégí­thetett mindenkit. A zöld-fehérek fedezetsora és némileg védelme is formáján alul játszott, nem csoda tehát, hogy kiváló csatársora sem tudott kellően érvényesülni. MTK védelemben és támadásban egyaránt kiválót nyújtott, mégsem hagyhatjuk szó nélkül Révész fenomenális játékát, akinek vasárnapi formáját eddig magyar hátvéd még nem közelitette meg. Eltekintve attól, hogy minden lehetőt védett, a csúszós talajon nem hibázott egy labdát sem és abszolút fairen dolgozott. A mérkőzést feltétlenül a jobbik csapat nyerte s a kék-fehérek győzelmével a FTC részére már sokak által elkönyvelt bajnokság újból nyí­lt kérdéssé vált.

I. o. bajn. MTK—FTC 2:1. Millenáris. Lucius (BTC)
I. o. szöv. dij. MTK—FTC 1:1. Millenáris. Újvári

(Nemzeti Sport, 1910. december 4.)

CSÜTÖRTÖK, DEC. 8.: MTK II.—FTC II. 0:0. szövetségi dí­j. Millenáris. Biró: Újvári. 20 perc.

(Nemzeti Sport, 1910. december 11.)

Vizsgálatot kért maga ellen Lucius Károly biró biz. tag abból a súlyos kritikából kifolyólag, mellyel a Pesti Hirlap illette az MTK— FTC match után.

(Sport-Világ, 1910. december 19.)

*Sporthí­rlap, 1910. november 28.