1910.V.16. FTC – Barnsley 2:1

Legyőztük az angol professzionistákat.

FTC 2:1 győzött Barnsley ellen.

Pünkösdi labdarugó mérkőzések. A pünkösdi ünnepek alatt érdekes és tartalmas programmot bonyolí­tanak le egyesületeink. A székesfővárosi mérkőzések közül első sorban a Barnsley-mérkőzések kötik le az érdeklődést. A Barnsley Budapesten három matchet játszik. A Btc, Mtk és a Ftc csapatai [ellen].

Hétfő. Millenáris pálya. FTC—Barnsley d. u. 5 órakor. — Biró Fehéry Ákos (Csepel).

(Sport-Világ, 1910. május  13.)

A *Barnsley Budapesten. A szombaton, vasárnap és hétfőn nálunk szereplő kiváló angol csapat játékosait az angol Sportsmann igy jellemzi: Wilcock Anglia egyik legjobb kapuvédője, a ki a New Castle United elleni mérkőzésben a legcsudásabb védést produkálta. Dorn (válogatott játékos) nyugodt játékáról hires, tiszta és hosszú rugásai Anglia egyik legjobb hátvédőjévé avatták. Ness jobb hátvédő igen fair játékos. Glendeming jobb födözet háromszor játszott az angol válogatott csapatban. Beyle középső födözet, a csapat kapitánya, labdaleadásai mintaszerűek. Bartus jobbszélső, az idén az angol válogatott csapatban játszott a skótok ellen, a csapat leggyorsabb játékosa. Godsley jobb összekötő csatázó, a csapat góllövője, a ki az utolsó szezonban 32 gólt lőtt. Littgeross középső csatázó igen gyors játékos, labdaosztásai mintaszerűek. Taffnel balösszekötő, válogatott játékos. Biggins balszélső, kitűnő futó. Ez a csapat érte el az ideit Angliában a legszebb eredményt és csaknem legyőzte a világ legjobb csapatát, a New-Castle Unitedet. A csapatot Normann tréner, valamint a klub igazgatója és a titkára kí­séri.

(Budapesti Hí­rlap, 1910. május  13.)

1910. május 16., 17:00, Millenáris, FTC – Barnsley 2:1 (2:1)
vezette: Fehéry Ákos (Csepel)
nézőszám: 10 000
FTC: Fritz — Rumbold, Manglitz — Weinber, Bródy, Gorszky — Weisz, Kucsera, Korody, Schlosser, dr. Borbás
*Barnsley: Wilcock — Ness, Dorn — Glendeming, Beyle, ? – Bartus, Godsley, Littgeross, Taffnel, Biggins
Gól: Schlosser (5.), Koródy (26.) illetve Rumbold (14. – öngól)

Magyarország bajnokcsapata 2:1 arányú klaszszikus győzelmet aratott a kitűnő Bransley, angol professzionista csapat felett.

A pünkösdi mérkőzések kimagasló eseménye az angol professzionista csapat magyarországi szereplése volt. Barnsley pünkösd előtti szombaton a BTC csapatát 5:1 arányban, pünkösd vasárnapján pedig a MTK csapatát 7:0 arányban legyőzte. A Barnsley, a mely az előző két napon könnyű szerrel tizenkét goalt rúgott BTC. és MTK. hálójába a pünkösd hétfői mérkőzésen, bajnokcsapatunktól reális vereséget szenvedett. A Ferenczvárosi Torna-Clubb klasszisokkal jobban játszott, mint a Barnsley másik két ellenfele.

FTC. két goalja szemlátomást rendkí­vül meglepte az angolokat és látva, hogy a zöld fehérek pompásan dolgozó védelmével szemben aligha fognak boldogulni, a gyengetudásu angol csapatok mintájára egyre indokolatlanul protestáltak és mihelyt egy magyar csatár a frontba került, offside-ot jeleztek, ezzel azonban csak azt érték el, hogy a közönség, a mely eddig a legszimpátikusabban viselkedett az angolokkal szemben, ellenük fordult és kikaczagta őket.

Pedig gyönyörűen játszott Bransley, technikai tudásuk óriási és jócskán rúgtak volna goalt, ha FTC. azt a czélravezető taktikát nem forszí­rozza, hogy a belső csatárokat shothoz sem engedi. Az angol csatárok közül különösen a jobbszélső remekelt.

Az FTC. védelme kétségkí­vül legszebb játékát produkálta: Manglitz, Bródy, Rumbold Kutsera, Gorszky és Weinber brilliáns játéka teljes elismerést érdemel, Fritz pedig néhány labdát mesés bravúrral mentett. De nagyszerű volt a csatársor is energikus gyors áttöréseivel és ha Schlossernek kis szerencséje van, további két goalt is szerezhettek volna a magyarok. A tí­zezer főnyi közönség a mérkőzés befejeztével rendkí­vül melegen ünnepelte a győztes csapatot, a mely tényleg olyan eredményt ért el, a mely nemcsak a szezon kimagasló eseménye, hanem a legklasszikusabb diadal, a mit a magyar csapat eddig egyáltalában aratott.

FTC. játszik a széllel kedvező oldalon és Borbás két remek lerohanása ugyancsak kellemetlenül lepi meg Bransleyt, a melynek baloldali hátvédje hibáz, mire Kutsera Schlosserhez juttatja a labdát, a ki a jobb sarokba védhetetlen goalt rúg (5. p.) Tomboló tapsvihar jutalmazza a magyar fiuk goalját. Bransley balszélsőjének gyönyörű lerohanása kornert eredményez, a melyet Fritz véd (6. p.) a következő perczben ismét kornert érnek el az angolok, a balszélső magas süví­tő labdáját azonban Fritz merészen ököllel vágja ki. Barnsley jobbszélsőjének nem is veszélyesnek látszó beadását Rumbolt elhibázza, olyan szerencsétlenül, hogy a labda az FTC. goaljába gurul (14. p) Ez volt az angolok első és utolsó goalja. Újra az angolok balszélsője támad, a középcsatár fejjel továbbí­tott labdáját azonban Fritz fogja. Bransley eredménytelen kor- nere után (18. p.) a 23-ik perczben a zöld-fehérek csatársora remekül támad, Schlosser süví­tő czení­erét azonban a csatársor jobboldala nem éri el. Borbás remekszép lerohanás után Korodyhoz passzol, utóbbi ismét Borbáshoz juttatja a labdát, a kinek czenterét Korody vehemens magas lövéssel goallá értékesí­ti (26. p.), 2:1. Barnsley csapata egészen megzavarodik kapkodva játszik, a mi lényegesen megkönnyí­ti FTC. védelmének munkáját. Hogy mennyire fair volt a játék, igazolja az, hogy az első szabadrúgás a 30-ik perczben esik, a melyet Barnsley jobbszélsője a kapura irányit, Fritz azonban rávetéssel bravúrosan ment, mire az egyik angol csatár brutálisan fejbe rúgja. Az illetőt Fehéry a pályáról kiutasí­tja, de a hosszas alkudozása után mégis tovább engedi játszani. Az utolsóelőtti perczben Weisz remek egyéni támadása tetszik veszélyesnek, azonban Barnsley kapuvédje ment. Félidő 2:1.

Szünet után gyengül az iram, FTC azonban látszólag jobban bí­rja a tempót. A Weiszt gáncsoló baloldali fedezet miatt szabad rúgáshoz jutnak a zöldfehérek, Schlosser remek lövése azonban balra a goal mellett gurul el. Borbás gyönyörű lerohanását Barnsley kapuvédje a goalból kifutva menti meg, mire az angol csatársor kerül frontba, Fritz azonban a mezőnybe rohanva ment. A 16. perczben Borbás a fél pályán viszi a labdát, a kitünően helyezkedő Schlosserhez tolja, aki rendkí­vül kedvező helyzetből jobbra a goal mellé továbbí­tja. A 17. és 18. perczben FTC két kornerrel veszélyeztet, mire Barnsley jobbjátszója támad, Fritz azonban bravúrosan ment. Az angolok kornere után (23 percz) Kutsera—Weisz szép támádása FTC-t juttatja kornerhez (25. percz) Weisz újabb lerohanása után czenterez, Borbás következő szédületes lerohanása eredménytelen, miután a labdát a goalvonalon túl viszi. Az utolsó tiz perczben Barnsley veszélyesen támad, lövéseik jórészt azonban czélt tévesztenek, a jobbszélső mesés shotját Fritz rávetéssel csodálatosan menti.

Biró Fehéry.

Bajnokcsapatunknak ez a klasszikus győzelme szenzácziós siker, amelyre büszke lehet a magyar labdarugó sport, elsősorban természetesen az FTC, amely ezzel a diadalával olyan értékes eredményt produkált, mit eddig még egy magyar csapat sem. A zöld fehérek győzelme jól megérdemelt volt; a csapat minden egyes embere olyan feláldozó, lelkes, bravúros munkát végzett, hogy a mérkőzésen jelen volt tí­zezer főnyi közönség osztatlanul a legmelegebb ünneplésben részesí­tette a nap hőseit, akik Anglia egyik legjobb csapatának szereztek érzékeny vereséget.

(Herkules, 1910. május 31.)

Legyőztük az angol professzionistákat.
(FTC 2:1 győzött Barnsley ellen.)

(H.) Május 16-ika, pünkösd hétfője, nagy ünnepe lett a magyar football sportnak. A magyar amatőrök: a Ferencvárosi Torna Club bajnokcsapata az angol professzionisták: a Barnsley F C csapata felett fényes játékkal elért reális győzelemmel lepte meg nemcsak a magyar sportköröket, de bizonyára az egész football-világot.

A leghí­resebb angol football szakértő, az angol „Football Star“ szombati számában még nyugodt önbizalommal í­rja, hogy szeretné a kontinensen azt a csapatot látni, mely az Angol Kupa mérkőzésben Barnsley ellen meg tudná állani helyét. És hétfőn már csattanós választ kapott a magyaroktól. Az idézett nyilatkozat is bizonyí­tja, mily kitűnő csapat a Barnsley az angolok szemében is. FTC győzelme tehát annyira értékes a magyar football sportnak, melyhez fogható még nem fűződött a nevéhez. Semmi kétség immár, hogy a magyar football sport rövidebb idő alatt nagyobbra nőtt, mint a kontinens bármely más nemzetéé. Hogy mily erős csapatot bí­runk a FTC tizenegyében, kiolvashatja mindenki a hétfői számunkban megjelenő abból az interjuból, melyben a legyőzött angol csapat mondja el róla véleményét.

Tí­zezer ember lelkesedése tört ki az első magyar goal után, mit Schlosser már a match első perceiben az angolok kapujába lőtt. A meglepett angolok elkeseredése és a magyarok hatalmas ambí­ciója oly szédületes tempót vitt a további mérkőzésbe, mely e játéknak nálunk soha nem élvezett izgató szépségeit bontogatta ki és magával ragadta a legnyugodtabb nézőt is. Még a riválisok elmaradhatatlan irigykedése is szinte elfeledkezett magáról; a magyar dicsőség érzete lett úrrá mindenkin. És ha a magyar back jobban eléri vagy ha egyátalán nem érinti az angol jobbszélső egyik lövését, még ahhoz az egyetlen goalhoz sem jutnak az angolok, melyet eként a magyar back peckelt be saját kapujába. De ennek a véletlen kiegyenlí­tésnek se sokáig örülhettek az angolok, mert Borbás és Korody remekül keresztülvitt feltartóztathatlan támadással újra az angol kapu elé kerülnek a labdával és Borbás mintaszerű önzetlenséggel és precí­zen leadott labdájával Korody védhetetlenül lövi be a második magyar goalt. Félidő 2:1.

A II. félidő a végsőkig fokozza a nézők és játékosok izgalmát. Háromszor is csak hajszálon múlik, hogy Schlosser, Borbás, majd Weisz újabb goalokat nem lőnek. Ha ezek közül csak egy is sikerül, akkor — mint a match után Bródy, a csapat kapitánya mondta — kevesebb erőt fordí­tottunk volna a további védelemre és az erősebb támadás valószinüleg még értékesebb győzelemhez juttatta volna a magyar csapatot. Így azonban legfőbb igyekezetük a kiegyenlí­tés megakadályozása volt és azt el is érték.

Az angolokról már irtunk a két előző match után. Itt legfeljebb annyiban változtak, hogy még jobban akartak győzni. Hisz azt mondták a match előtt, ha Ftc jobb, mint a másik két csapat, akkor 1o:o-ra fogják verni.

A magyar csapatról pedig nyilatkozott a napi sajtó szinte egyhangú lelkesedéssel. Kell ennél nagyobb dicséret neki!? Neki, akit pedig oly szí­vesen gáncsolnak mindig.

A győztes magyar csapat tagjai voltak: Fritz —Rumbold, Manglitz — Weinber, Bródy, Gorszky — Weisz, Kucsera, Korody, Schlosser és dr. Borbás.

A biró Fehéry Ákos volt.

(Sport-Világ, 1910. május 20.)

Barnsley Budapesten.

Hétfő. FTC—Barnsley 2:1 (2:1). Két napon át elmúlt időkre emlékeztető fölény jellemezte az angol mecseket. Főlény és pocsolya. Az angolok igazi tengeri nagyhatalomnak bizonyultak. De hétfőre felitta a homok a vizet. A tengeri ütközetek után végre egy szárazföldi csata!

*

Először az angolok vonultak ki. Ha ugyan volt olyan idióta, aki a FTC győzelmére tippelt, annak alaposan lelohadt a reménye, mikor ezek az eleven ukáciusok egy kapura lövöldözni kezdtek. A legöregebb kapufák nem emlékeznek ilyen csattanó pofonokra. A tribünről egyesek sürgönyileg intéztek kérdést Pickfordhoz: mit csináljon a biró, ha az angolok suttjai feldütik a kaput!

*

Kizöldültek a ferencvárosiak, kifehérí­tett nemsokára Fehéry is. Bródy mesteré a választás joga. Legalább az első félidőben segit egy kicsit a szél. A játék megindul, a kékek a magyar kapu elé kombinálnak. Rumbold látszólag indiszponált. De egyelőre nincs baj. Egy-kettőre visszaadjuk a a látogatást. Borbás lerohan, de a labda nem árul el veszedelmet. Ez még nem is vizit, csak névjegy leadás. Mégis, hálás sóhajok emelkednek: elég korán átjutottunk a félvonalon.

*

Borbást már-már a Ferencváros ünnepi kabátjának kezdtük tekinteni, amit csak akkor vesznek fel, ha parádézni kell, nem dolgozni, például ma, piros pünkösd ünnepén, amikor a harc nem pontokra megy. Ám hamar kiderült, hogy Bori még mindig nem parádés öltöny, még mindig az a bizonyos kék nadrág, amit hatan húznak szét mégsem szakad el. Ismételten lerohanásokat vezérel. Egyik levitt labdáját Kutsera Schlosser alá nyomja, ahonnan a kapuba kerül. Az angol kapuba! Csak udvariasan! A vendégeké az elsőség.

*

„Tiz-egyre kikapunk!” — Kiáltja valaki a tribünön, amikor újra felállanak. „Csak hat-egyre.“ — Jegyzi meg egy vad soviniszta. Ám hogy ötön felül kapunk, abban mindenki megegyezett. A kékek ugyancsak támadnak, öröm volt a derék Fritz pompás védéseit nézni. De a kiegyenlí­tés nem maradhat el. Micsoda gól! „Ha engem Barnsleynak hí­vnának, ilyen gólt el se fogadnék.” — Fakadt ki egy ifjú sportsman, aki a koronájáért végtére a Barnsley nevet is választhatta volna, ha nem végződnék ipszilonnal.

*

A sorozathoz hát megvolt a kezdő lépés, de a sors úgy akarta, hogy ne legyen széria. Az emberekben egyre jobban gyökeret vert az a tudat, hogy a zöld-fehérek eddigi sikere nem vakszerencse. Ezek a fiuk tudnak! Bori megint lerohan és Korodyhoz centerez, jó helyre centerez. A közönség fele ordí­t, fele a szemét dörgöli, mert hátha csak álmodik. 2:1 ! Megint mi vezetünk.

*

Akik imént még azért imádkoztak, hogy a Ferencváros ne kapjon ki jobban, mint tegnap a MTK, most titkon gyertyákat í­gérnek Szent-Antalnak, ha a félidő igy marad. A jó brittek mindent elkövetnek, hogy ez az óhaj ne teljesüljön. Tegnap úgy játszottak, mint 11 lord, ma pedig, mint 11 matróz. Látván, hogy a magyarok hamar megsántulnak Fritznek csak a fejét rúgják meg, hogy ne sántí­tson. Ezért bocsánat kérés jár, amit hosszas fontolgatás után meg is tesz a dühös kis center. Messziről azonban ez az aktus egy újabb fejberugásnak látszott. Két izgató, de gyenge lövéssel végződő magyar támadás vetett véget a történelmi nevezetességű félidőnek.

*

Az angolok tegnap és tegnapelőtt mikor a pályát tenger borí­totta, kint voltak a ví­zből, de ma, száraz játszótéren, nem vihették el szárazon. Pedig nyerni akartak, nyerni minden áron, akár erőszakkal is. De hiába hí­vták segí­tségül a durvaságot: a meccsel együtt elvesztették a közönség szinpátiáját is. Fehérynek nehéz dolga volt. Nem egyszer kellett tolmács utján rendre utasí­tani egy-egy dühös profit. Az idegen játékosok kétségbeesett dühe átragadt a közülök való taccsbiróra is. Neki nem kellett tolmács. Egyszerűen a lábára rúgott a labda bedobó magyarnak, ha nem állt arra a helyre, ahová ő szerette volna.

*

Hiába volt minden erőfeszí­tés. Fritz, Manglitz, Rumbold és a vas fedezetsor fentartotta a statusquot. Szemre az angolok játéka tetszetősebb volt vasárnap meg szombaton. Rettenetesen lőttek, mindig a kellő pillanatban és mindig a kellő helyre passzoltak. A Ferencváros ellen látszólag gyengébb játékot produkáltak, de csak látszólag! Valóságban kétannyi energiával dolgoztak, mint mint az előző két napon összesen. Nem az energia hiányzot, hanem a fölény. A tetszetős trückök és kombinációk nem igen sikerülhetnek, ha egy Schlosser, egy Korodi, vagy egy Bródy húz keresztül a számí­táson.

*

De mi avatta a Ferencvárost egyszerre első osztályú angol csapattá? Ugyanaz, ami bennünket nézőket gyermekké varázsolt, ugyanaz, amitől mi örömkönyeket hullattunk, ujjongtunk, táncoltunk és összeölelkeztünk olyanokkal, akit sohase láttunk: a lelkesedés! Az a tüzes, magyaros lelkesedés, amely egyenlővé teszi gyöngét az erőssel, a kicsit az óriással, a taní­tványt a mesterrel. De ehhez szí­v kell és a Ferencváros nyert, mert volt szive.

*

Az utolsó tiz perc alatt úgy éreztük magunkat, mint egy iskolás diák az algebra órán. Magunkban számoltunk s azzal vigasztaltuk egymást, hogy már eldöntetlennél rosszabb nem lehet. Mégis fehérek voltunk, mint a fal, mert a szí­nes tábor ott kavargott a magyar kapu előtt. Olykor valóságos toporzékolás folyt a labda körül pár méternyire Fritztől, olykor úgy látszott, hogy a félelmes kék csatárok a tisztán kapott labdát zúgva lövik a hálóba, ám a kellő pillanatban mindig a nyakukon termett egy-egy zöldfehér-inges és a lefogott Barnsley vagy a kapu fölé lőtt, vagy mellé, vagy pedig Fritz csí­pte el a labdát. Be szépen hangzott Fehéry sí­pja, mikor lefújta ezt az emlékezetes meccset!

*

A játéktér pár pillanat alatt megtelt ujjongó sokasággal. Boldog volt, aki megtapogathatott egy csikos inget. Az angoloknak is minden meg lett bocsájtva. Ezer tenyér verte le róluk az izzadságot. Fritz, a nap hőse a tömeg vállán jutott az öltözőbe. Háta mögött frenetikus taps közt bontanak ki egy zöld-fehér lobogót. Ekkor jutott eszembe, hogy ma délután a Ferencvárosban pártalakuló gyűlést hirdettek. A pártot talán megalakí­tották, de a Ferencváros itt ujjongott a Millenárison. 5-től 7-ig üres volt hétfőn a Mester-utca környéke.

(Nemzeti Sport, 1910. május 21.)

Sporthí­rlap, 1910. május 23.

Mit mondanak a vereség után az angolok?
(Interview.)

Mi a véleménye a Ferencvárosi Torna Club csapatáról?
Igen meglepett valamennyiünket a zöld-fehérek játéka. Azon, mondhatni, fölényes győzelmek után, melyeket eddigelé arattunk, nem igen vártunk egy ilyen elszánt, önzetlen és kitűnő játékot. Valósággal meglepett bennünket a magyarok vehemens támadása, s csapatunk úgyszólván fejét vesztette az első goal után.

Gondolja, hogy befolyással volt önökre a két napi játék?
Mindenesetre hátránnyal volt ránk nézve, hogy vasárnap és szombaton is játszottunk, azonban ez, tekintetbe vételével annak a körülménynek, hogy győzelmeink ezen a két napon meglehetős könnyűek voltak, nem hátráltatta a játékunkat annyira, mint a kitűnő állapotban levő pálya. Ez meglepő kijelentés ugyebár? Ha azonban figyelembe vesszük, hogy Barnsley-ban mondhatni kilenc hónapon át esik az eső, s igy mi majdnem mindig nedves, csúszós pályán trainirozunk és játszunk, érthető lesz, miért handicapelt bennünket a száraz, kemény pálya.

Mi a véleménye a csapat összjátékáról ?
Kitűnő, az angol csapatok összjátékát megközelitő és néhány esetben felülmúló összjáték volt. A fedezetek teljesen kötelességük megértésének magaslatán állottak, mert nemcsak, hogy a csatársort látták el labdákkal, hanem a védelemnek is nagy segí­tségére voltak. Egyáltalán a csapatról csak a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozhatom, ily csapattal ezidei utazásunkon még nem találkoztunk, s amit a bécsi és többi csapatról hallottam, nem is igen hiném, hogy fogunk találkozni.

Mi a véleménye a játékosokról?
Minden ember kitűnő volt. Természetesen systematikus training mellett még nagyon sokra vihetné mindegyik, s véleményem szerint egy alapos training után a csapat, úgy a hogy van, minden kétséget kizárólag játszva verné az összes kontinentális csapatokat, sőt helyét az angol liga második osztályában is kitünően állaná meg. Legjobban tettszett nekünk a jobb back, (Rumbold) játéka. Kimagaslott társai közül, bár evvel nem akarnám azt állitani, hogy a többiek kevésbbé voltak jók. De ez a back kitűnő helyezkedésével, nyugodt játékával és biztos rúgásaival oly játékot-produkált, mely egy angol első osztályú csapat backjénak is becsületére vált volna. Amellett igen fair és tiszta játékos. A csatársor legveszélyesebb embere a bal összekötő, (Schlosser) volt. Kitűnő futó, s igy nem lehetett jól fogni, mert hol a védelemben vett részt, hol pedig a csatársor támadását! vezette. A bal szélső nagyszerű futó, hallom, hogy többszörös 220 yardos bajnok. Erre nézve csak azt akarom megjegyezni, hogy egy csatárnak nincs szüksége ily hosszú távon futni. 80 yard éppen elég, de ezen a távolságon aztán jól is kell neki futni tudni. A jobb oldal szintén nagyon veszélyes. A jobbszélső szép beadásaival néhányszor zavarba hozta védelmünket, különösen a második félidőben. A fedezetsorból egyénileg kivált a jobb fedezet. Nagyon sokat zavarta a csatáraink játékát, s éppúgy, mint a balösszekötő, hol itt, hol ott volt. A másik kettő szintén igen jó volt, jó futók s jól placirozzák labdáikat. A védelemben a kapus a legjobb volt, kit eddig láttunk. Hibát nem követett el, kivéve az első félidőben, mikor a labdára ráfeküdt, s ebből aztán az a kavarodás és nézeteltérés támadt. Angolországban a kapust, ha a labda nála van, szabad megtámadni, fellökni, hogy azonban a kapust ez alkalommal gyomron, majd fejen rúgták, csupán véletlen volt. A tanulság ebből csupán az, hogy mihelyst a labdát elfogják, adják rögtön tovább!

Tegyen összehasonlí­tást a három csapat közt, amelyekkel Pesten játszottak!
Véleményem szerint a szombati csapat csatársora sokkal jobb volt, mint a vasárnapi. A védelem játéktudása is jó, azonban physikumuk gyenge, s igy nem bí­rták támadásainkat kellőkép feltartóztatni. A fedezetsor s a kapus igen jó volt. Hogy azonban ezt a csapatot kisebb goalarányban győztük le, mint a vasárnapit, az annak tulajdoní­tható, hogy a pálya oly mély és sáros volt, hogy lőni csak közvetlenül a közelből lehetett.

Mit gondol, mi lett volna az eredmény, ha a FTC az előző napok egyikén játszik?
Ha a zöld-fehérekkel sáros talajon játszunk, azt hiszem 2—3 goal különbséggel vertük volna csak el őket.

Mi volna az eredmény, ha saját pályájukon, Angolországban játszanának velük?
Erre a kérdésre feleletet nem adhatok. Ha csatársorunk formában van, egész csomó goalt lőne, hisz tudják, milyen nagy előny a saját pályán való játszás.

Mi a véleméinye a magyar footballról általában?
Sokkal jobb, mint amit eddig láttunk. A német csapat, melylyel Karlsruheban játszottunk, távolról sem produkált oly jó játékot, mint bármely magyar csapat.

Miben kell a magyar csapatoknak leginkább javulniuk?
Mindhárom csapatnak radikális hibája a labdárafutásnál jelentkezik. Nehány pillanattal későn startolnak, s igy nem juthatnak abba pozí­cióba, melyet egy kissé koraibb starttal elérhetnének. Ajánlom tehát, hogy csapataik a startolást gyakorolják. Leadni a labdát, ez legyen mindenkinek a főcélja, még pedig nem csupán előbbre, hanem, ha máskép nem lehetséges, a halfoknak, kik aztán azt a csatárokhoz, juttatják. Szorgalmasan kell a beadásokat gyakorolni. Nem hangsúlyozhatom eléggé, mennyit ér egy jól placirozott goalelőtti beadás, vagy egy jól helyezett corner-rúgás. Ajánlatos volna csapataiknak egy jó képességű trainer alkalmazása, kinek tanácsa mellett várakozáson felül javulnának. Végül remélem, hogy esetleges jövő évi látogatásunk alkalmával alkalmunk lesz a vereségért alapos revancheot venni!

(Ipolyi, Sport-Világ, 1910. május 23.)