1911.III.26. FTC – Teplitzer FC 6:0

Március hó 26-án: Nemzetközi mérkőzés az Üllőuti pályán: Teplitzer FC—FTC d. u. 4 órakor előtte BTC—33 FC bajnoki mérkőzés. A tepliciek szombati és vasárnapi szereplése iránt igen nagy érdeklődés mutatkozik. A teplici csapat, melyben több osztrák válogatott játékos is szerepel, igen erős s már az idén is kiváló eredményeket ért el.

(Sport-Világ, 1911. március 25.)

1911. március 26., 16:00, Üllői út, FTC – Teplitzer FC 6:0 (3:0)
vezette: Herczog Ede (ESC)
nézőszám: 8 000
FTC: ? – Rumbold, ? – ?, Bródy, ? – ?, Weisz, Koródy, Schlosser, Borbás dr.
Teplitzer FC: Hoitasch, ?
Gól: Koródy (3., 8., 31.), Schlosser (52., 82.), Borbás dr. (60.),

A Teplitzer Football Clubnak jó hire van és eredményei kiváló klasszisát bizonyí­tják. Budapesti kudarccal teli szereplése nem kisebbí­ti előttünk a csapat klasszisát. Sőt, hitelt adunk a csapatról keringő jó hí­reknek, mert a csapat abszolúte nem érdemelte meg súlyos vereségeit. Nem tudjuk hogyan és miért, de kapusuk olyan gyatrán szerepelt mindkét napon, aminő szereplést kapustól nyilvános nagy matchen már esztendők hosszú során át nem láttunk. Állí­tólag, — a fáma szerint —. beszeszelt, de egyik napról a másikra csak kijózanodhatott volna? Szinte csudáltuk a mezőnyjátékosokat, hogy nem keseredtek el miatta, hanem az utolsó percig lelkiismeretesen küzdöttek. Tény az, hogy csatársoruk határozottan fölötte áll a mieinknek. Gyors összjátékuk néha szemet gyönyörködtető volt és a csapat csak addig látszott kiváló klasszisunák, amig a csatársornál volt a labda. Nagyszerű erő még centerhalfjuk és a védelem egyedüli értékes eleme a jobb hátvéd, aki vasárnap már az első percekben sérülten kiállt.

Hogy tehát nem sokra becsüljük az ellenük aratott győzelmeinket, annak oka a látott, játék és a körülmények figyelembe vétele. Mindkét napon úgyszólván mindegyik goal védhető lett volna egy valamire való kapus által. Szombaton a MTK. a könnyen megszerzett goalok után teljesen visszaesett és a vendégek összehasonlí­thatatlanul szebb játékot mutattak a mieinknél.

Vasárnap a FTC. ellen a csonka csatársor mindvégig, — valahányszor hozzá került a labda — igen veszélyes volt a magyar kapura és olyan egészséges szép kombinációs játékot mutattak, amely mindnyájunkat meglepett. Ezzel szemben a FTC. korántsem mutatta azt a játékot, amely az ő nagy nevéhez és nimbuszához méltó lenne. Egy két játékosának lelkes és kiváló munkája tartotta a csapatban a lelket, de egyébként megközelitőleg sem a régi FTC. volt a vasárnapi.

Épen eme körülmények miatt nem tulajdoní­tunk mi nagy súlyt a teplitziek fölötti diadaloknak, mert dacára annak, hogy nagy goalkülönbséggel győztünk, a mieink játéka nem volt az a kielégí­tő, amely elhitetné velünk azt, hogy reális viszonyok mellett is a mienk marad a biztos győzelem pálmája.
A nagyvilág és a krónika azonban nem ismer körülményeket, csupán eredményeket. Ezek pedig kitörölhetetlenül hirdetik a magyar csapatok fölényes diadalát.

Ferencvárosi Torna Club — Teplitzer FC: 6:0. (3:0). Az Üllői-uti pályára már a kora délutáni órákban nagy tömeg vándorolt ki, amely 4 órára már 8000 főre szaporodott. Szép küzdelmet vártak, mert mindenki tisztában volt azzal, hogy a teplitziek első napi súlyos veresége nem volt reális és talán a FTC. ellen igazi képességéről szerzünk bizonyságot. Nem igy történt.

A teplitziek kapusa vasárnap még csak fokozta szombati ügyefogyotságát, azáltal pedig, hogy a védelem legjobb embere már az első percekben sérülten kiállt és Hoitosch ment bátra hátvédnek, — minden alapja elveszett a reális játéknak. Pedig a FTC. ezúttal sem volt a szokott jó. Bródy, Rumbold, Koródy egyénileg nagyon jó játékot produkáltak. Egyedül az ő játékuk volt élvezhetőén jó. Ellenben Schlosser és Weisz szinte boszantóan gyenge játékukkal keltettek föltünést. Borbástól sem láttunk egyetlen vérbeli lefutást sem.

A vendégek közül Hoitosch vált ki különösen, aki mint hátvéd is megmutatta, hogy sokat tud. Dicsérettel kell megemlékeznünk a négytagú csatársorról, amely mindvégig lelkes és pompás játékot produkált. Legjobban kivált azonban a kapus, aki lehetetlen rossz játékával általános kacagásra ragadta a publikumot.

A goalok hullása arányosan elosztva történt, amennyiben félidőnkint 3—3 goal esett. A legszebb goalokat Koródy lőtte.

A körülmények ilyen alakulása folytán a match természetesen nagyon nivótlan volt és a nagyszámú közönséget csakis egy-egy goal tépázta fel időnkint unalom lethargiájából.

Biró Herczog Ede (ESC.) volt.

(Pesti Hí­rlap, 1911. március 28.)

Idehaza Budapesten a tepliciek kaptak ki angol trainerükkel együtt a MTK-tól 5:2 és a FTC-tól 6:0 arányban. Pedig a Teplitzer Fussball Klub hazájában nagy tekintélynek örvend és kitűnő csapat hí­rében áll.

(Sport-Világ, 1911. április 1.)

Két nemzetközi mérkőzés egy napon: ez mutatja a folyton fokozódó fejlődést. Ma még a másikai nem nagyon látogatták pártpolitikai okokból csak egy 6—700 főnyi virágos kert: csupa disztingvált publikum: a társadalom súlyos képviselete, de ha tul leszünk a pártviharokon, majd eljő az elfogulatlan fölfogások ideje is, amikor a publikum nem dühből látogat el máshová.

Teplitz élénk csalódást keltett. A köztudatba bevésődött mumusi mivolta degradálódott egy elég szánalmas szereppé. Mindinkább tisztán látjuk már a gőgös privát vélemények közeljövőjét: „nincs a kontinensen a számunkra konkurrencia”.

(…) Ugy Teplitz mint Rudolfshügel csatársorainál élénken észrevehető volt, hogy játékuk: a tiszta lapos passzjáték, amit szebben birnak keresztülvinni mint a magyarok. Csak a lövőenergia hiányos. Mind a kettőnél szánalmas volt a halfsor viselkedése. Gyöngék és tervtelenek. A magyarok halfsora tündökölt felettük.

A FTC-nak se szombaton, se vasárnap nem volt jó napja. Szombaton a szerencse őrizte talán, hogy a NSC meg nem állí­totta diadalainak útjában, ha Feldmann ki nem kénytelen állani, esetleg vereséget lát a gondtalanul egybegyűlt publikuma; vasárnap pedig lazsa-napja volt.

FTC—Teplitz 6:0. Üllői-ut. Biró: Herczog E.

(Nemzeti Sport, 1911. április 2.)