1935 – Fradi mezben a válogatott
1935. április 14., Zürich, SVÁJC-MAGYARORSZÁG 6:2 (4:0)
vezette: Lewington (angol)
Góllövő: Cseh(2)
Magyarország: Hóri (Újpest) – Polgár (Ferencváros), Sternberg (Újpest) – Palotás (Bocskai), Sárosi (Ferencváros), Lázár (Ferencváros) – Rökk (Budai 11), Vincze (Újpest), Avar (Újpest), Cseh (Hungária), Titkos (Hungária)
Szövetségi kapitány: Dietz Károly dr.
„Siralmas játék – katasztrofális vereség!” – olvashatjuk a Nemzeti Sportban. A kitűnően játszó svájciak félidőben már 4:0-ra vezettek. Ezúttal a játékvezetőre sem lehetett panasz. A magyar játékosokra annál több . . .
* * *
1935. április 14., Budapest, Hungária út, MAGYAR PROFI VÁL.-BAJORORSZÁG 5:0
Góllövő: Kelemen(3), Kemény, Balogh
Magyarország: Háda (Ferencváros) – Vágó (Bocskai), Bíró (III. ker.) – Lyka (Ferencváros), Turay (Ferencváros), Magda (Budai 11) – Kelemen (Soroksár), Müller (Hungária), Móré (Ferencváros), Balogh (Újpest), Kemény (Ferencváros)
Csere: Kocsis (Újpest)
B-válogatott erősségű csapatunk különösen a második félidőben játszott gólratörően. Kemény a 6-os sarkáról, félmagas lövéssel remek gólt rúgott. Kelemen, a másik szélső rendkívül eredményes volt, így a két szélső négy gólt szerzett!
* * *
1935. május 12., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA 6:3 (3:2)
vezette: Barlassina (olasz)
Góllövő: Sárosi(3), Titkos(2), Toldi
Magyarország: Pálinkás (Szeged) – Vágó (Bocskai), Sternberg (Újpest) — Seres (Újpest), Szűcs (Újpest), Lázár (Ferencváros) — Korányi II. (Szeged), Vincze (Újpest), Sárosi (Ferencváros), Toldi (Ferencváros), Titkos (Hungária)
Csere: Pálinkás h. Újvári (Hungária)
Szövetségi kapitány: Dietz Károly dr.
Előbb Sárosi ugratta ki Titkost, majd Titkos Sárosit és az eredmény a 7. percben máris 2:0 volt! 3:0 után váratlan fordulat következett: az osztrák csapat kiegyenlített! Sárosi újabb két bombalövésével azonban végleg eldőlt a mérkőzés sorsa. A befejezés előtt 11 perccel Toldi irtózatos erejű góljával beállította az örvendetesen szép végeredményt.
* * *
1935. május 19., Párizs, FRANCIAORSZÁG-MAGYARORSZÁG 2:0 (1:0)
vezette: Lewington (angol)
Magyarország: Pálinkás (Szeged) – Vágó (Bocskai), Biró (Hungária) — Szalay (Újpest), Szűcs (Újpest), Lázár (Ferencváros) — Korányi II. (Szeged), Vincze (Újpest), Sárosi (Ferencváros), Cseh (Hungária), Titkos (Hungária)
Csere: Szűcs h. Turay (Hungária)
Szövetségi kapitány: Dietz Károly dr.
Fischer Mórnak, a nemzetközi bizottság elnökének nyilatkozata a mérkőzés után:
– Semmi mentséget sem találok a vereségünkre. A franciák jobban futballoztak. Csodálatos az, hogy milyen formaátváltozásokon tud átmenni az egyébként jól felépített magyar csapat. Sajnos, nemzetközi hírnevünk, amely az osztrákok elleni győzelem után némi fényt kapott, most újra elhomályosul.
* * *
1935. május 22., Berlin, BUDAPEST-BERLIN 7:1
Góllövő: Sárosi(3), Vincze(2), Titkos, Balogh
Budapest: Újvári (Hungária) — Sternberg (Újpest), Biró (Hungária) – Turay (Hungária), Szűcs (Újpest), Lázár (Ferencváros) — Cseh (Hungária), Vincze (Újpest), Sáros! (Ferencváros), Balogh (Újpest), Titkos (Hungária)
Csere: Vágó (Bocskai)
A magyar csapat látványos játékát a berliniek sokszor megtapsolták. A lapok különösen Sárosi játékát dicsérték, aki rendkívül gólerős is volt. Szomorúan állapították meg, hogy inkább Párizsban kellettek volna ezek a gólok . . .
* * *
1935. május 31., Oslo, NORVÉGIA-MAGYARORSZÁG 2:0 (amatőr válogatottak mérkőzése)
Magyarország: Simon (PEAC) – Füstös (BSE), Tóth dr. (Cs. MOVE) – Honti (FVSK), Táncos (HAC), Király (BMTE), Orczifalvi (Elektromos) – Reiter (Elektromos), Regős II. (Törekvés), Kállai (UTE), Korányi III. (Szeged), Bukovetzky (KEAC)
Csere: Keszei (Törekvés)
* * *
1935. június 30., Amszterdam, MAGYAR PROFI VÁL.-HOLLANDIA 3:2
Góllövő: Serényi(2), Nemes
Magyarország: Pálinkás (Szeged) – Vágó (Bocskai), Sternberg (Újpest) — Palotás (Bocskai), Somlai (Kispest), Seres (Újpest) — Markos (Bocskai), Sztancsik (Budai 11), Nemes (Kispest), Mester (Nemzeti), Serényi (Kispest)
Csere: Jávor (Testvériség), Vági (Kispest)
* * *
Kiss Gyula
1935. július 4., Hága, MAGYAR PROFI VÁL.-HOLLANDIA U. 2:1
Góllövő: Markos(2)
Magyarország: Vági (Kispest) — Vágó (Bocskai), Sternberg (Újpest) — Seres (Újpest), Somlai (Kispest), Palotás (Bocskai) – Markos (Bocskai), Sztancsik (Budai 11), Nemes (Kispest), Mester (Nemzeti), Serényi (Kispest)
Csere: Jávor (Testvériség)
* * *
1935. szeptember 22., Budapest, Hungária út, MAGYARORSZÁG-CSEHSZLOVÁKIA 1:0 (0:0)
vezette: Langenus (belga)
Góllövő: Markos
Magyarország: Szabó (Hungária) – Futó (Újpest), Sternberg (Újpest) – Seres (Újpest), Szűcs (Újpest), Szalay (Újpest) – Markos (Bocskai), Kiss (Ferencváros), Polgár (Ferencváros), Toldi (Ferencváros), Titkos (Hungária)
Szövetségi kapitány: Dietz Károly dr.
Fradi-mezben játszott a válogatott! Az történt ugyanis, hogy a csehszlovák válogatott is vörös mezben érkezett. (Az előzetes megbeszélés szerint fehérben játszottak volna!) A magyar válogatott előbb az MTK mezében akart játszani, de azok nem voltak tiszták, gyorsan taxiba ültek és elhozták az üllői úti pályáról a Ferencváros szerelését. Kis késés után vonultak ki a csapatok.
A magyarok zöld-fehér Fradi-mezben! Megtörtént az az enyhén szólva különös eset, hogy a magyar nemzeti válogatott Európa Kupa meccsen klubmezben állt fel. A közönség nem haragudott, sőt az állóhely így üdvözölte a csapatot: – Hajrá, Fradi!
Az igazsághoz tartozik, hogy csak az első félidőben játszottak a válogatottak zöld-fehérben. A második játékrészben már az MLSZ-ből kihozott, az olimpia válogatottnak készített (fehér alapon nemzetiszínű csíkok) mezben küzdöttek labdarúgóink. A mezcsere használt, a találkozó egyetlen gólja ekkor született . . .
Még egy furcsasága volt ennek a találkozónak. A Rádius Filmgyár igazgatója az első magyar gól szerzőjének 100 pengő jutalmat ajánlott fel! Dr. Dietz Károly szövetségi kapitány azonban úgy döntött, hogy a játékosok között egyformán osszák szét a nagy jutalmat.
* * *
1935. október 6., Bécs, MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA 4:4 (4:2)
vezette: Wunderlin (svájci)
Góllövő: Vincze(2), Toldi, Sárosi
Magyarország: Szabó (Hungária) – Polgár (Ferencváros), Sternberg (Újpest) – Szalay (Újpest), Turay (Hungária), Dudás (Hungária) — Markos (Bocskai) Vincze (Újpest), Sárosi (Ferencváros), Toldi (Ferencváros), Titkos (Hungária)
Szövetségi kapitány: Dietz Károly dr.
A mezőny egyik legjobb embere Toldi volt. Ő is és Sárosi is védelmi hibából szerezték góljaikat.
Nem elég 45 percig küzdeni, akkor sem, ha előnnyel végződik az első félidő. A meccs végéig kell küzdeni és gólt lőni, mert csak így biztosítható a győzelem. A magyar csapat Bécsben megelégedett a 4:2-vel, holott revansot vehetett volna a 8:2-ért. Ezért nem érdemelt döntetlennél jobb eredményt.
* * *
1935. november 10., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-SVÁJC 6:1 (3:0)
vezette: Barlassina (olasz)
Góllövő: Vincze(2), Sárosi(2), Cseh, Toldi
Magyarország: Szabó (Hungária) – Sternberg (Újpest), Biró (Hungária) – Szalay (Újpest), Szűcs (Újpest), Dudás (Hungária) – Cseh (Hungária), Vincze (Újpest), Sárosi (Ferencváros), Toldi (Ferencváros), Titkos (Hungária)
Szövetségi kapitány: Dietz Károly dr.
A hatból a legszebb gól:
Toldi kap labdát, szépen kiugrik, majd meredeken Sárosit küldi előre, aki bámulatosan gyors. Lerázza a kétoldalt ráfutó védőket és futtából laposan gurít a túlsó sarokba — 4:0!
A magyar csapat a tavaszi 6:2-es vereségért visszavágott. Nem szépen, de annál eredményesebben játszott válogatottunk, mindkét félidőben 3—3 góllal terhelte meg az igencsak gyengén játszó svájciak hálóját.
Ma már megszokott, hogy a válogatott mérkőzések előtt a két ország himnuszát hallhatjuk. Réges-régen, a labdarúgás „őskorában” is nagy ritkán előfordult egy-egy ilyen ünnepélyes aktus. Természetesen „élőben” játszották, valamilyen zenekar közreműködésével.
A harmincas években rendszeresíteni akarták a himnuszok eljátszását, de ekkor már hanglemezről. A recsegő, ropogó lemezek, a hosszú lejátszási idők azonban ellenkező hatást váltottak ki. A magyar himnusz hosszú lejátszási ideje (kb. 7 perc!) alatt a közönség fele állt, a másik fele a helyét kereste, a cukorkaárus kínálta a portékáját, a jegyszedő magyarázott — így a Himnusz semmiféle ünnepi hangulatot nem váltott ki.
Két héttel később a magyar válogatott Milánóban játszott. A mérkőzés előtti ünnepélyes pillanatokra a hazai közvélemény is felfigyelt…
Végre hallottuk a magyar himnuszt úgy játszani, ahogy kell. Zenei bevezetés nélkül. Mellékzörejek nélkül. Röviden, szépen, felemelően. Nem recsegő, nyivákoló lemezen, hanem kitűnő zenekantól. Végre! Csak sajnos a rádión keresztül, Milánóból!
* * *
1935. november 24., Milánó, MAGYARORSZÁG-OLASZORSZÁG 2:2 (1:0)
vezette: Wuthrich (svájci)
Góllövő: Sárosi(2)
Magyarország: Szabó (Hungária) — Vágó (Bocskai), Sternberg (Újpest) – Szalay (Újpest), Turay (Hungária), Dudás (Hungária) — Markos (Bocskai), Vincze (Újpest), Sárosi (Ferencváros), Cseh (Hungária), Titkos (Hungária)
Szövetségi kapitány: Dietz Károly dr.
Az utolsó öt esztendő alatt nem játszott így magyar válogatott csapat idegenben!
A lelkesedésnek meg is volt az eredménye — a magyar csapat végre nem kapott ki az olaszoktól. De több mint 10 éve nem is győzte le! Érdekes, hogy a két gólt szerző Sárosi a csapat egyik leggyengébb embere volt ezen a mérkőzésen …
* * *
1935. november 27., Zürich, BUDAPEST-SVÁJC 5:2
Góllövő: Cseh(2), Toldi(2), Sárosi
Budapest: Vági (Kispest) – Sternberg (Újpest), Bíró (Hungária) – Szalay (Újpest), Szűcs (Újpest), Dudás (Hungária) – Markos (Bocskai), Vincze (Újpest), Cseh (Hungária), Toldi (Ferencváros), Titkos (Hungária)
Csere: Vágó (Bocskai), Turay (Hungária), Sárosi (Ferencváros), Szabó (Hungária)
A villanyfényes mérkőzés csak kétszer 40 percig tartott!
A játék képe magán viselte az adott körülmények bélyegét. Már maga a mesterséges világítás is zavarólag hatott, ez azonban még nem lett volna nagy baj. A roppant csúszós talaj azonban igen nehéz feladat elé állította a magyar játékosokat. Folyamatos akciók ilyenformán alig alakultak ki.
Vajon hány gólt rúgott volna a csatársor, ha jó a pálya?
* * *
1935. december 1., Párizs, BUDAPEST-PÁRIZS 5:1 (3:0)
Góllövő: Toldi(2), Sárosi(2), Titkos
Budapest: Szabó (Hungária) – Sternberg (Újpest), Bíró (Hungária) — Szalay (Újpest), Turay (Hungária), Dudás (Hungária) – Cseh (Hungária), Vincze (Újpest), Sárosi (Ferencváros), Toldi (Ferencváros), Titkos (Hungária)
Csere: Szűcs (Újpest)
A magyar válogatott portyája utolsó mérkőzésén játszott a legszebben. A csapatvezető dr. Fodor Henrik lelkesülten nyilatkozta:
— Tíz esztendő óta nem vettem részt ennél szebb úton, egyetlen disszonáns hang nem zavarta meg a csapat nagyszerű szellemét. Mióta Magyarországon bevezették a profizmust, ilyent még nem láttam: — a megnyert mérkőzések után egyetlen játékos sem érdeklődött a prémium után! Véleményem szerint a párizsi győzelemnek a legnagyobb a visszhangja a nemzetközi sportéletben. Ezt a nagyszerű francia csapatot a magyar együttes olyan könnyedén, olyan fölényesen verte, hogy a nézők egyik ámulatból a másikba estek.
Az 1935-ös évben Polgár Gyula és Kiss Gyula személyében újabb ferencvárosi játékosok léptek pályára a magyar válogatottban.
(Nagy Béla írásainak felhasználásával)
Vélemény, hozzászólás?
Egy hozzászólás a(z) 11110001111ejegyzéshez