1937.VII.11. KK, Vienna – Ferencváros 1:0

Ahhoz képest, hogy az első mérkőzésen, ahol nyertünk 2:1-re a Vienna ellen, és a sajtó nagyon keményen bí­rálta a csapatot, a visszavágó mérkőzésen, melyet elvesztettünk 1:0-ra, egy kicsivel békésebb hangot ütöttek meg a Nemzeti Sport munkatársai. A visszafogottabb hangnem érthető is volt, hiszen bár kikaptunk, de egy jogtalanul megadott büntető döntötte el az összecsapást, ahol még 10 emberrel játszva is jobbak voltunk. Ehhez jött még, hogy többen betegséggel és sérüléssel küszködtek és nem vállalhatták a játékot. Ezen a fontos mérkőzésen egy megfiatalí­tott, „csikócsapat” lépett a pályára, ahol főleg a csatársor cserélődött ki. Bí­ró Dani az első tétmérkőzését játszotta, és Jakab László is májusban mutatkozott be először a Fradiban. A cél érdekében Sárosi doktor egy sorral hátrébb lépett és onnan próbálta Gyetvaiékat „harcba” küldeni.

Szakadó esőben, felázott pályán jobban kezdett a Fradi, ami elsősorban a technikai fölényünk miatt mutatkozott meg. Az első húsz percben helyzetek sokasága marad ki, akár több góllal is vezethettünk volna. A játékosok ráéreztek arra, hogy van keresni valónk, ráadásul a fiatalok is nagyon meg akarták mutatni, hogy a csapatban a helyük. Amikor már mindenki a vezető gólunkat várta, a mérkőzés bí­rája úgy gondolta, átveszi a főszerepet a játékosoktól.

Egy ártalmatlannak tűnő Vienna támadás után, Korányi ütközött az osztrák csatárral, amiért a bí­ró mindenki meglepetésére büntetőt í­télt! „Ezen az í­téleten csak nevetni lehet. Vagy sí­rni.” – í­rta a Nemzeti Sport, de ettől függetlenül a tizenegyest Pollack belövi, és vezet a Vienna. A gól csak pillanatokra zavarja meg a csapatot, tovább rohamozunk és Sárosi doktor egyre másra adja a „tanári” labdákat a csatároknak, de azok sajnos a fiatalság rutintalansága miatt sorra ki is maradnak. A bí­ró továbbra is „furcsán” í­télkezik, egyszer még Sárosi doktor is ráförmed: „Hát ez semmi bí­ró úr?” (Akkor még ilyen stí­lusban kérték számon az elmaradt bí­rói sí­pszót).

A második félidő egy rémálom. Jól kezd a csapat, de továbbra sem tudjuk eltalálni a kaput. Ráadásul a második félidő elején Jakabot lerúgják és le kell vinni a pályáról. A gyors diagnózis: jobb boka felett szárkapocstörés! Mentővel viszik kórházba a fiatal támadónkat. 10 emberrel játsszuk végig a második félidőt, hiszen 1937-ben tétmérkőzésen nem volt engedélyezett a csere. Az osztrákok vérszemet kaptak, át is csoportosí­tották a csapatot és minden erőt a támadások hatékonyságának rendeltek alá. Szerencsére gólt nem sikerült szerezniük, í­gy maradt az 1:0 és mivel 1937-ben még nem számoltak az idegenben lőtt gólokkal, harmadik mérkőzésre került sor.

A Nemzeti Sport, a fenti körülmények ellenére, bár a tudósí­tás megállapí­totta, hogy legalább döntetlent érdemeltünk volna, a végső következtetésében ismét visszatért az egy héttel előtti, elég lesújtó véleményhez: „a két gyenge csapat közül a Ferencvárosnak van több mentsége”. Vitatkozni ennyi év után tényleg fölösleges, de az 1937-es Ferencvárost „gyenge csapatnak” minősí­teni, nem biztos, hogy a reális értékelés kategóriájába tartozik. Ezt nemcsak az akkori játékosok, hanem az elért eredmények is igazolják, de erről majd a muzeális lapszemlénk következő részeiben í­runk bővebben.

1937. július 11.-én nem sikerült egyből kiharcolni a továbbjutást az osztrák Vienna ellenében. Harmadik mérkőzésre került sor 1937. július 14.-én, Budapesten. Arról, hogyan végződött a „döntő ütközet”, néhány nap múlva részletesen beszámolunk.

– lalolib –

1937.07.11., Bécs: Vienna – Ferencváros: 1-0, KK 2. forduló visszavágó

Nemzeti Sport & Sporthí­rlap