1937.VII.14. KK, Ferencváros – Vienna 2:1

A vicc valószí­nűleg egyidős az emberi beszéd megjelenésével, bár még az is lehet, hogy a „beszéd nélküli” tréfa és csí­nytevés még annál is régebbi. Freud volt az első, aki 1905-ben már pszichológiai megközelí­tésben is vizsgálta a vicc hatását a tudathoz, az emberi viselkedéshez. Rövid, mulattató történetekkel a világ minden táján találkozhatunk, azonban minden népnek megvannak a maga jellemző viccei. A vicc a számtalan esetben a kor viszonyai utal, de vannak „korfüggő”, örök témák, melyek újból és újból visszatérnek.

Miért is értekezek itt a viccről egy muzeális lapszemle kapcsán? A magyarázatot könnyű megtalálni, csak el kell olvasni a Nemzeti Sport 1937. július 15.-ei számát, mely a Ferencváros, Vienna elleni, harmadik összecsapásáról tudósí­t. Ott olvastam ezt az „anyósviccet”: – Meghalt szegény anyósom, annak a temetésére jöttem fel – újságolja az egyik férfi a tömött buszon a másiknak. – Érdekes, az enyém is meghalt. – válaszolt a másik. – Szóval akkor maga is meccsre megy?” Tegyük gyorsan hozzá, fanyar humor, de itt nem elsősorban az anyósokról van szó, hanem a foci szeretetéről, hogy ez a játék, ahol huszonketten „kergetnek” egy labdát, még a legnagyobb világégés előestéjén is képes volt kimozdí­tani az embereket.

1937. július 14-én, az Üllői úton, 16 ezren várták, hogy a KK sorozat második fordulójának harmadik mérkőzésén eldőljön, hogy a Ferencváros, vagy az osztrák Vienna kerüljön ki győztesen. Hiányzói mindkét csapatnak voltak, a hazai pálya és a nagyszámú szurkoló jelenléte azért a Fradinak kedvezett. A lehetőséggel tudtunk is élni. A bevezetőben emlí­tett vicc nem csak a lelátó emberére volt jellemző, de a feszülten készülődő játékosok is „epés” megjegyzésekkel próbálták oldani a feszültséget. Amikor Sándor József, a csapat edzője kihirdette az összeállí­tást, a végén még hozzátette, hogy ez csak a kezdőcsapat. Egy készülődő játékos egyből meg is jegyezte: – Tán a szünetben lehet cserélni? (Azokban az években még nem volt cserelehetőség.)

A mester természetesen arra gondolt, hogy a sérülések miatt egy kicsit felforgatott csapattal kezdtünk (Sárosi doktor meg is lepődött, hogy újra hátravontan kell játszania), és az ellenfél taktikájához valamint a mérkőzés állásához akarta a szakvezetés igazí­tani a hadrendet. Az első félidőben a megálmodott taktika jónak bizonyult. Egymás után gördültek a Fradi támadások, futószalagon gyártottuk a helyzeteket. Az első gólunkhoz kellett egy osztrák védő segí­tsége is (a lábáról pattant a hálóba a labda), de a második gólunk már Toldi bombalövése után született. A félidőben 2:0, magabiztos előny.

Tátrai Sándor

A második félidőt vagy a túlzott magabiztosság, vagy a nagy hőség miatt, de a Vienna kezdi jobban. Beszorul a Fradi, az osztrák rohamok a 12. percben értek góllá. Már csak egyel vezetünk, Sándor edző egyből visszább rendeli Sárosi doktort, melytől egy ideig átvesszük a játék irányí­tását, majd a második félidő közepétől a Vienna támad többet. Az indulatok is elszabadulnak, a 29. percben Tátrai a félpályánál buktatja Pollackot, amiért egy másik osztrák játékos ököllel vesz elégtételt! Kiállí­tás helyett csak figyelmeztetés, a lelátón meg tüntetés és „fújjolás” (akkoriban ezzel ki is merült a méltatlankodás). A bokszoló osztráknak a mérkőzés vége felé Toldi még odapakol egy nagyot (le is kell vinni a pályáról a játékost, ápolás után bekötözött kézzel tér vissza). Csapkodó játék jellemzi a végét, de kihúzzuk kapott gól nélkül. Marad a 2:1, mellyel a Ferencváros jutott a KK harmadik fordulójába.

„Remek kezdés, gyenge folytatás, csereberék, kí­nosan nehéz utolsó percek” – í­rja sommásan a Nemzeti Sport, mely után meg is állapí­tja, hogy ez a játék csak a Vienna ellen volt elég. Ahhoz, hogy az 1937-es KK álmok valóra váljanak, a következő fordulókban sokkal jobb játékra lesz szükség.

– lalolib –

1937.07.14., Üllői út: Ferencváros – Vienna: 2-1, KK 2. forduló 3. mérkőzés

Nemzeti Sport & Sporthí­rlap