1965.VI.6. VVK, Ferencváros – Manchester United 1:0
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
1965. júniusa esővel és erős széllel indított. Pillanatok alatt illant el a májusi hőség, az emberek ki sem tudták használni a korán jött kánikulát, a pesti strandokat még csak tisztogatták és a Balaton parti büfék java része is zárva volt. Pedig jó lett volna a kemény tél és a márciusi dunai árvíz után fürdőzni a májusi napsütésben. Ráadásul az újabb esőzések után a Duna megint megáradt, mely főleg Dél-Szlovákiát sújtotta, több magyar lakta falu is víz alá került. Eközben az első amerikai csapatok partra szálltak Dél-Vietnámban, mellyel kezdetét vette egy értelmetlen és számos belső konfliktust hozó 10 éves háború. A hírek hozzánk is elérkeztek, bár annak idején eléggé „megfésülték” azokat az információkat melyeket érdemesnek tartottak közölni. A kezdődő háború és az amerikaiak első űrsétájánál az embereket jobban foglalkoztatta az árvíz, és 1965 tavaszán még a Tenkes kapitánya lázában égett az ország apraja és nagyja. De nem csak Eke Máté és Vajda Veronika szerelméért aggódtunk, hanem a nyári Universiade megrendezése miatt is, melynek előkészületi munkáit nagyban hátráltatta az árvíz. Mindezeken túl az ország zöld-fehér része egész más miatt aggódott 1965. június első napjaiban. Május végén egy remek csatában, egy góllal maradtunk alul a Manchester Uniteddel szemben, mely bizakodást és reményt is adott a budapesti visszavágóra. A döntőbe jutás lehetősége és a hazai kedvencek mellett „élőben” látni a Conelly-Charlton-Law-Best csatársort, a rossz idő ellenére 50 ezer szurkolót csalt ki a Népstadionba.
Charlton és Albert a Képes Sport címlapján 20 évvel később
Bobby Charlton 1965-ben már legendának számított Manchesterben. 1954-ben, 17 évesen debütált a manchesteri vörös ördögök-nél, 19 évesen az angol kupadöntőben lépett pályára, 1958-ban túlélte a müncheni katasztrófát, 1963-ban már a harmadik angol kupadöntőjében szerepelt és végre győztes is lett. A legjobb évében, 1966-ban világbajnoki címet szerzett és elnyerte az év legjobb európai labdarúgója címet. Bár világbajnoki címmel egyetlen Fradi játékos sem büszkélkedhetett, de Charlton után, 1967-ben Albert Flóriánt választották Európa legjobbjának. Mindkét zseniális játékos kifutott a Népstadion eső áztatta, megviselt gyepére 1965. június 6-án, hogy eldöntsék melyik csapat kerül a VVK döntőjébe. Akkor még talán nem is sejtették, hogy a jövő milyen nagyszerű elismeréseket hoz számukra, de a szakma már tudta, hogy a manchesteri és a budapesti „császárok” koruk meghatározó játékosaivá válnak.
A vendégek mellett a már említett kiváló csatársor és az egygólos előny, a Fradi mellett a szintén kiváló csatársor, a hazai pálya és a nagyszerű csapategység szólt. A mérkőzés kezdetére az eső is elállt, de az ég borongósan nézett le a kivonuló csapatokra. A szél feltámadt, a Népstadion betonrengetegében nem suhant nesztelenül, elég hevesen csapkodta a reklámtáblákat és a nézők nagy-nagy derültsége közepette egy két svájci sapka is önálló útra kélt. „Vajon simán behozzuk a hátrányt és győzünk két góllal, vagy harmadik meccsre lesz szükség?” Ezt kérdezgették egymástól a szurkolók, miközben feszült figyelemmel kísérték a vörös mezben kivonuló angolokat (vörös mez 1965-ben a kommunista Magyarországon? – ez biztos tetszett az állami vezetőknek), – Az a vörös hajú a „csálton”? – kérdezték egymástól, majd egy öblös hang gyorsan helyére tette a kíváncsiskodókat – Kit érdekel, Flóri és Zoli mellett úgyis eltörpül! – többre már nem is volt idő, mert 50 ezer torokból kezdett zúgni a „Hajrá Fradi!”
Annak ellenére, hogy a vendégek mestere támadó focit ígért, az angolok a 90 percből 80 percet saját térfelükön töltöttek, a mai köznyelven buszkaravánnal szállták meg a tizenhatosukat, a csatárok is inkább védekeztek, Géczinek komolyan védeni valója nem volt, a Fradi hátvédjei is többet töltöttek az ellenfél térfelén mint saját „vadászterületükön”. Ezek ellenére miért nem sikerült kiharcolni a továbbjutást? Tizenegy védekező angollal szemben még akkor is nehéz a gólszerzés, ha a Fradi csatársorát képzett, gyors és technikás játékosok alkották. Egy valakivel azonban senki sem számolt. Nem a United remek kapusára, Dunne-ra gondolok, hanem a francia bíróra aki ítéleteivel akadályozta meg a Fradi fölényes győzelmét.
Először is szinte minden durvaságot elnézett az angoloknak, ráadásul amikor a 73. percben az egyik angol védő ököllel támadt Oroszra, nem csak a vehemens ökölvívót büntette, hanem Oroszt is kiállította. Ezt még utólag elnézték volna a szurkolók a bírónak, ha az első félidő 26. percében Orosz távoli bombáját Stiles nem kézzel próbálja megakadályozni a góltól, amiért büntetőt ítél, de a francia bíró „lányos zavarában” közvetett szabadrúgásra változtatta a 11-est. 10 angol kb. 5 méterre a labdától állt díszsorfalat, úgy feszítettek mintha a Buckingham-palota előtt várnák a királynő érkezését. A királynő helyett a jobbhátvédek koronázatlan királya Novák Dezső érkezett, de ő sem tudta átlőni az angol védelmi falat.
Stiles kezező jelenete az első félidő hajrájában megismétlődött, akkor Fenyvesit akarta szerelni – csak nem lábbal, hanem kézzel. Nemes egyszerűséggel a felpattanó labdát elütötte balszélsőnk elől. Az ötvenezres stadion olyan morajlásba tört ki, hogy a francia bíró „ijedtében” megadta a büntetőt, amit Novák Dezső remekül helyezve lőtt a dermedten ácsorgó Dunne kapujába. A második félidőt már az ideg vezényelte. Az angolok átvéve az ősök hősiességét, úgy védték a kapujukat mint anno Arthur a királyságát. A Fradi csatárai pedig az idő múlásával egyre idegesebbek lettek az elpuskázott helyzetek miatt, egyre több hiba csúszott az átadásokban, Albert és Varga igyekezett, de egyre ritkábban tudtak helyzetbe kerülni.
Maradt az 1:0, mely után immáron harmadik alkalommal közvetlenül a mérkőzés után sorsolás döntötte el, hogy hol is játssza a két csapat a harmadik, mindent eldöntő mérkőzést. Fortuna istennő minden bizonnyal nagyon szereti a Ferencvárost, hiszen harmadik alkalommal is nekünk kedvezett a sorsolással, mely annyit jelentett, hogy a döntőbe jutást eldöntő mérkőzésre is Budapesten került sor, 1965. június 16-án.
A mérkőzés végére a szél is elállt, az esőfelhők is arrébb araszoltak, utat engedve a lenyugvó nap pihentető sugarainak. Mire kiürült a Népstadion a főváros már lámpafényben fürdött. A zöld-fehér szurkolók hazafele a villamosokon zötykölődve azon tanakodtak, hogy vajon élni tudunk-e Fortuna istennő felkínált lehetőségével és május 16-án megváltjuk-e a repülőjegyet Torinóba, a VVK döntő helyszínére. Volt bennünk aggodalom, hiszen a már lekötött New York-i torna miatt a csapat lemondott az oda-visszavágóról és felvállalta, hogy a Juventus hazai pályáján, egy mérkőzés döntsön a végső győzelemről.
Bármennyire is erős volt az akkori Ferencváros, a döntés elég merész vállalkozásnak tűnt. A nagy „kalandhoz” azonban még egyszer le kellett győzni az angolokat. Vajon sikerülni fog?
1965.06.06., Népstadion: Ferencváros – Manchester United: 1-0, VVK Elődöntő visszavágó
NÉPSPORT 1965. június 7.
9 hozzászólás a(z) 1965.VI.6. VVK, Ferencváros – Manchester United 1:0 bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
2023. nyarán egy dorogi megemlékezés alkalmával találkoztam Karába Jancsival és 58 év után gratuláltam neki máig felejthetetlen bombagóljához. Sajnos ezt a pillanatot nem tudom megnézni mert nem találok a 2:1-es meccsről felvételt a 2:1-es mérkőzésről. Pedig jó lenne. Neki megvan, felajánlotta a dvd-t de én nem kértem mondván majd megnézem a jutubon. Elmesélte, hogy az unokája a Fradiban játszik. Élmény volt a mosolygós, jó kedélyű sportemberrel személyesen találkozni!
lehet, hogy közvetítették, de hol vannak a felvételek? Hol van Karába gólja? (Az évszázad gólja?) Hol?
Ma már úgysem hiszi el egy 40-45 év alatti futballrajongó, hogy mit jelentett ez a siker … A BEK-ben országonként 1 (1!!!) csapat indult … az akkori regula szerint a Barca, a Liverpool stb. a „VVK-ban” indult volna … vagy ekkor mondta Sir Matt Busby, vagy 3 évvel később írták az angol lapok (lehet, hogy mindkettő igaz?), hogy a Ferencváros személyében Európa LEGJOBB csapata látogat hozzánk! Némi túlzás ebben akkor is lehetett, de nem túl nagy. AZ a Fradi 1-1 meccsen a világ bármely csapatát le tudta (volna) győzni … Kb. 8-9 saját nevelésű játékossal … a maradék 1-2 pedig 20 éves kora előtt került HOZZÁNK … No comment …
CSODÁLATOS !!!
Sokadszor próbálkozom, egyszer úgyis sikerülni fog! A mai sivár jelenben legalább a múltbéli örömök melengessék szívünket :-)))
Csak hátrányát hozta be a Ferencváros
A harmadik mérkőzés is Budapesten lesz
Ferencváros—Manchester United 1:0 (1:0)
A Népstadionban mintegy 60 000 néző előtt a két csapat a következő felállításban vette fel egymással a küzdelmet: Ferencváros: Géczl — Novák, Mátrai, Horváth — Juhász, Orosz — Fenyvesi II.Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi dr. Manchester United: P. Dunne — Brennan, Foulkes, A. Dunne — Crerand, Stiles — Conelly, Charlton, Herd, Law, Denis.
A haz^i csapat a közönség fergeteges biztatása közben nagy lendülettel vetette magát a küzdelembe. A 3. percben Fenyvesi Il-t az ötösön buktatták, de a játékvezető nem adott büntetőt. A másik oldalon Herd hagyott ki nagy helyzetet. A ferencvárosi csatárok előtt sok helyzet adódott, de körülményeskedtek. A 18. percben Géczl rosszul futott kl, de szerencsére Mátrai menteni tudott. A mély talajon a nagyerejű szél megnehezítette a labda Irányítását,
s ezért sok volt a pontatlanátadás. Ezen a téren a ferencvárosi fiúk követtek el több hibát. A 21. percben Rákosi hatalmas bombáját védte az angol kapus. Nyomban utána Orosz távoli lövése is a kapus zsákmánya lett. A 22. percben a tizenegyes pontnál az egyik angol játékos szabálytalankodott, de a játékvezető tizenegyes helyett közvetett szabadrúgást ítélt, amely kihasználatlan maradt. A 36. percben Herd elől kifutással mentett Géczl. A Ferencváros szorgalmasan támadgatott és a 40. percben Rákosi mintegy 25 méterről leadott lövését a kapus védte. Közvetlenül szünet előtt Fenyvesi II. beadásába az egyik védő kézzel nyúlt bele, s
a megítélt tizenegyest Novák értékesítette.
Szünet után a Ferencváros tovább támadott. Rákosi nagy lövése az 50. percben alig kerülte el a kaput. Utána Varga lőtt a kapu mellé. Az 57. percben Géczl rosszul indult ki egy szögletrúgásra, de szerencséjére Law fejese az ölébe hullott. A 60. percben Albert ugrott ki nagy helyzetben, de lövése nem sikerült. A 69. percben Crerand leütötte Oroszt, aki azonnal elégtételt vett a sérelemért és a Játékvezető mindkettőjüket kiállította. Rákosi lövéssel próbálkozott, de a kapu
közepébe tartó labdát a kapus biztosan mentette. A 75. percben Fenyvesi II futtában gyengén lőtt, a kapus mentett. A 84. percben Albert szorongatott helyzetben a kapu mellé fejelte a labdát. Ezután már csak küzdelem folyt a pályán és az angolok jól tartották a labdát.
A találkozó után, mivel a két mérkőzés összesített eredménye 3:3 volt, a két csapat vezetőinek jelenlétében sorsolással kellett eldönteni, hogy melyik pályán játsszák a harmadik, a továbbjutás sorsát most már végképp eldöntő mérkőzést. A budapesti zöldfehéreknek a találkozón nem volt szerencséjük, de ezúttal Fortuna melléjük pártolt és Budapest lesz az újabb összecsapás színhelye!
A nagy találkozó vérbeli Kupa-küzdelmet hozott. A mély talajon nehezen érvényesült a Ferencvárosi csatárok nagy technikája, s az angol védelem rendszerint Idejekorán tudott rombolni. A ferencvárosi védelemben Géczi eléggé bizonytalanul védett. Novák lassúnak bizonyult. A védelem legjobbja Mátrai volt, de Horváth Is megtette a magáét. A fedezetpár Jól küzdött, s közülük Orosz átadásai voltak pontosabbak. A Ferencváros-Jobbszárny vegyes benyomást keltett. Fenyvesi II hosszú szünet után került a csapatba és nem sok vizet zavart. Vargát keményen választották el a labdától. Albert Jól Játszott és osztogatott. Rákosi az angolok elleni szokásos Jó Játékát nyújtotta, csupán lövései nem sikerültek. Fenyvesi dr. az ötösfogat balszélén megtette a magáét.
Az angol csapatban a védelem nagy munkát végzett. Meglepetésre a kapus P. Dunne nagyon jól védett. A védőhármasból Foulkes emelkedett kl. A jobbik fedezet Stiles volt. A csupa nagy névből álló csatársorban Law, Charlton. Conelly, Herd és Denis volt a sorrend.
A Népstadlion közönsége tehát újra alkalmat kap, hogy hallatlanul izgalmas mérkőzés szemtanúja lehessen és végre szeme láttára eldűljön, ki lesz Juventus döntőbeli ellenfele. (Za)
forrás: https://library.hungaricana.hu/hu/view/UjSzo_1965_06/?pg=47&layout=s
Denis Law! —van-e, ki enevet nem ismeri?
– Tavaly őt minősítették öreg földrészünk legjobb labdarúgójának. Ezzel ls kifejezésre akarták juttatni a FIFA kívánságát, hogy mindenfelé érvényt szerezzenek a támadó játéknak. Law csatár a javából. Képességeiből vasárnap, június 6-án ízelítőt adhat a Népstadionban is, ahol csapata, a Manchester United a Ferenvárossal játssza a Vásárvárosok Kupája visszavágó elődöntő mérkőzését. — Erről egyébként a magyar TV 17.40 órás kezdettel ad helyszíni közvetítést.
A népszerű csatár, aki a skót válogatott erősségei közé is tartozik, nemcsak képességeiről, hanem „fenegyerekeskedéseiről” is ismert. Nemrég járt le négyhetes letiltása, amelynek során 500 font sterling jutalompénzt kellett nélkülöznie. Law azonban nemcsak labdarúgó tudásával érvényesül, hanem a tollat is Jól forgatja. Az egyik neves angol napilap folytatásban közölte a szőke csatár jegyzeteit, amelyek eddigi pályafutása labdarúgó büntetéseinek történetét mondják el. A cikkekért 2500 fontot kapott, tehát bőségesen kárpótolták az elmaradt futball-prémlumért — Mit tesz a hirnévl
A turini Juventus csapatát nem kell külön bemutatni. Sok nemzetközi siker fűződik a nevéhez. A második világháború előtti években mindig nagy szerepet játszott a Közép-Európai Kupa küzdelmei során és a kétszer világbajnokságot nyert olasz válogatottnak számos játékost adott. Ez a nagy múltú együttes nemrég érdekes újítással lepte meg a világot. Valamennyi mérkőzése előtt háromezer jegyet küld a turini iskolákba azzal a kikötéssel, hogy azokat a legjobb előmeneteli! diákok között ingyenesen asszák szét. Ilyen újításról szívesen számolunk be. A Juventus példáját élcsapataink is követhetnék. A klubszínek és a futball népszerűsítése csak nyerhetnének vele.
Egyébként a Juventus már harmadszor viaskodott az Atletico Madrid-dal a Vásárvárosok Kupájában és mindhárom mérkőzés 3:1 arányban végződött. Turinban a Juventus, Madridban az Atletico győzött, a sorsolás eredményeképpen a harmadik mérkőzésre ugyancsak Turinban került sor. A végig hatalmas esőzésben lebonyolított találkozóra csak 12 ezer néző volt kfváncsi,
s
az olasz csapat biztos győzelmét hozta. Érdekes, hogy a találkozó valamennyi gólját Juventus-játékos érte el, mivel az első gól is (öngól volt), Salvadoré, tehát olasz játékos nevéhez fűződik.
A Vásárvárosok Kupájának döntőjében tehát a juventus szerepel, s ellenfele a Manchester United—Ferencváros párharc végső győztese lesz. A budapesti zöld-fehérek előtt óriási alkalom kínálkozik, hogy Európa egyik legjelentősebb kupasorozatának végső küzdelmébe verekedje be magát.
Örök fájdalom, hogy e 2 mérkőzés (1-0,2-1) felvétele nem maradt fenn … ha jól tudom, a népi dem. szoc. királyi TV sem méltóztatott közvetíteni … Minek is???
De igen, mindkettőt közvetítették. A manchesteri meccset viszont nem.
Köszi az infót … az az igazság, hogy óvodás voltam még akkor, de 1-1 akkori meccs 1-1 jelenete megmaradt bennem … szóval, a TV közvetítette, az 1. (vasárnapi) meccsen pocsék idő volt, a 2. meccs szerdán került lejátszásra (akkor még munkaidő volt a munkaidő, ahogy mondták, évi 12 nap szabadsággal), talán ezért volt „csak” 125 ezer néző a 2 meccsen összesen 😛 Ezért nem 160 ezer, ami akkoriban az abszolút telt házat jelentette volna …