1967.IV.26. MNK Döntő, Győr – Ferencváros 3:2

Megvédte a Magyar Népköztársasági Kupát a Győr

Amikor az 1958-as kupadöntőről í­rtam a lapszemlét, bizony elhamarkodott következtetések vontam le. Ezt í­rtam: „Az a csapat, mely már formálódott, melynek az összeállí­tásában már feltűntek azok a nevek, melyek a hatvanas években a Fradi aranykorát jelentették: Mátrai, Vilezsál, Rákosi, Fenyvesi.”

Nem az aranykor emlegetésével tévedtem, hiszen a hatvanas évek az egyik legfényesebb időszaka volt a Fradinak, hanem saját magamat készí­tettem fel tévesen. Már előre elgondoltam, milyen élvezettel fogok beszámolni a Karába (Szőke), Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi csatársor parádéiról a magyar kupadöntők gyanánt. Nem gondoltam volna, hogy 1958 után kilenc évnek kell eltelnie ahhoz, hogy döntőt játszunk és további öt évnek, hogy meg is nyerjünk a kupát.

Pedig a hatvanas évek tényleges aranykorszaka volt a zöld-fehéreknek. Négy bajnoki cí­m, 2 második helyezés, 3 harmadik helyezés. VVK győzelem 1965-ben, és döntő 1968-ban. Aranylabda Albert Flóriánnak, meghí­vások a világválogatottba. Sikerszéria, Magyar Kupa győzelem nélkül. Talán nem tartották fontosnak a kupát? Talán túl nagy volt terhelés, ezért nem figyeltünk oda erre a kupára? Valószí­nűleg erről lehetett szó.

A kupadöntő napján a borús idő mellett az előbb emlí­tett okok is közrejátszhattak abban, hogy csak 17 ezer néző volt kí­váncsi a Győr elleni kupadöntőre. A Fradisták talán jobban is tették, hogy otthon maradtak, hiszen egy kupadöntőt elveszteni nem kellemes dolog. Pláne egy megismételt döntőt, hiszen azokban az években még döntetlen esetén újrajátszották a mérkőzést. Megjegyzem, igazságosabb is volt. Még akkor is, ha ebből a második összecsapásból a Fradi került ki vesztesen, hiszen a Győr kétszer is hátrányba került, de végül is Vajda szerencsétlen mozdulata után (egy szöglet után olyan szerencsétlenül ért a labdához, hogy az védhetetlenül a saját kapunkba vágódott) fordí­tani tudott és megérdemelten nyerte a magyar kupát.

A Fradi a bajnoki cí­mmel vigasztalódott, í­gy ebben az évben is került kupa a csapat vitrinjébe.

1967 sok más miatt is emlékezetes. Június elején kitör a világ egyik legrövidebb, legtanulságosabb és legvitatottabb háborúja, az úgynevezett 6 napos háború Izrael és az arab országok között. Lezajlik az emlékezetes Montreali világkiállí­tás, Görögországban elkezdődik az „ezredesek diktatúrája”, Boliviában elesik a legendás Che Guevara. Békésebb események is történtek, hiszen ebben az évben mutatják be a Tüskevár filmet, és megjelenik két zseniális könyv is, Gabriel Garcí­a Márquez: Száz év magány-a és Örkény István: Tóték-ja. De ebben az évben jelenik meg a legendás The Doors együttes bemutatkozó albuma is, mely hosszú évekre meghatározta a rock and roll stí­lusát.

A lapszemle végén ismét előtört bennem a „kisördög”, hiszen gondolatban azon kezdtem el morfondí­rozni, hogy vajon Alberték mit éreztek a 68-as események előszeléből, hogy voltak-e már utaló jegyek arra, hogy jövőre meg fog változni a világ. Vagy kí­váncsi lettem volna arra, hogy Varga Zoli fejében már körvonalazódott-e a Mexikói olimpián hozott végleges döntése, az ország, a csapat elhagyása. De ezeket gyorsan elhessegettem, hiszen az alább bemutatott újság egy 1967-es Magyar Kupa döntőjéről szól és bár vereséget szenvedtünk, annyi tiszteletet megérdemel, hogy most csak erre emlékezzünk.

– lalolib –