1970.XII.18. Internacional – Ferencváros 1:2

Vépi monológja a túráról:

– Uruguayban és Brazí­liában persze még nehezebb volt. Ott levegőt kaptunk már bőven, de — ellenfeleket is!! Például Naciónál vagy Internacionale. Ezek az együttesek aztán már játszották a futballt. A szó igaz értelmében. A brazilok, s az uruguayi játékosok valamennyien úgy kezelik a labdát, hogy egy másodvonalbeli varietében nyugodt lélekkel elkelnének — zsonglőrként.

A legjobb meccset Montevideóban ví­vtuk. A bajnok Naciónál ellen. Ide a találkozó napján érkeztünk, eléggé fáradtan. Kint a stadionban ötvenezer meglehetősen hangos szurkoló már javában repesztette a dobhártyákat. Ettől aztán felvillanyozódtunk, s olyan jó játékot kerí­tettünk úgy közösen, amiről még másnap is áradoztak a lapok. Kikaptunk ugyan 5:4-re, de kis szerencsével mi is nyerhettünk volna ugyanilyen arányban.

Életem első nagy utazása volt ez, s emlékei sohasem halványulnak el.