1975.III.19. KEK, Ferencváros – FF Malmö 1:1

A nemzetközi kupák sorozatában, ha egy csapat idegenben kétgólos vereséget szenved, de lőni tud egy gólt, még van esélye arra, hogy a hazai pályán ledolgozza a hátrányát, hiszen az idegenbeli találat „duplán számí­t”. Hazai pályán elég 2:0-ra nyerni és máris lehet találgatni, hogy vajon a sorsolás milyen csapatot sodor az utunkba. De mi van akkor, ha a vendégcsapat nyer 3:1-re, ráadásul egy mindmáig emlékezetes játékkal? Vajon a visszavágó előtt milyen kérdések foglalkoztassák a szurkolókat?

Kettős győzelemmel kell továbbjutni? Vagy legyen egy biztonságos játék, az eredmény mellékes, csak jussunk tovább? És vajon mit gondol az ellenfél, aki hazai pályán kapott ki, de talán még reménykedik abban, hogy ők is tudnak olyan meglepetést okozni, mint 1975. március 5.-én a Ferencváros, amikor is Svédországban nyertünk 3:1-re, a KEK harmadik fordulójában.

Talán ezek a gondolatok foglalkoztatták akkor a szurkolókat. A Fradisták biztos továbbjutást vártak, de belül talán óvatosak voltak egy kicsit, hiszen tudták, hogy Dalnoki Jenő 1975-ös csapata eléggé rapszodikus teljesí­tményre volt képes. Amin nem is lehetett csodálkozni, hiszen az akkori csapat egy átalakuló félben lévő gárda volt, idősebb, már szinte legendává vált játékosokkal (Géczi, Juhász, Branikovits) és fiatal „titánokkal” (Ebedli, Nyilasi, Rab) akik már húszévesen arra voltak hivatottak, hogy 10-15 múlva ők is legendává váljanak.

A március 5.-i, első mérkőzésnek éppen egy ilyen fiatal tehetség, Nyilasi Tibor volt a mérkőzés hőse, aki parádés játékával segí­tette a csapatot a magabiztos győzelemhez. Az akkori Népsport szerint ettől függetlenül a svéd csapat is magabiztosan készült arra, hogy ledolgozza kétgólos hátrányát, ami az idegenben lőtt gólok miatt hármat jelentett, hiszen a Malmö egy 3:0-s győzelemmel juthatott volna tovább a negyedik fordulóban.

Volt erre esélyük? Vagy a kötelező optimizmus miatt bizakodtak a derék svéd legények? Mindenesetre a mérkőzés első félidejében egy kicsit ránk is ijesztettek. Hatalmas iramban kezdték a mérkőzést és a telt házas (30 ezer néző!) Szentélyben helyet foglaló szurkolók egy kicsit dermedten figyelték, hogy a jól megtermett svéd legények erőszakos, lendületes játéka megzavarta Dalnoki Jenő fiait. Ráadásul, amikor a 18. percben a vezetést is megszerezték még a remény is felcsillant előttük, hogy mégsem volt álom a háromgólos győzelem lehetősége.

Szerencsére a svédek kezdeti lendülete a félidő utolsó harmadában már csökkent, és kiszabadulva a szorí­tásból, már Nyilasiék is vezettek veszélyes támadásokat.

A második félidőben a svédek minden egy lapra felrakva próbálták a kapunk elé szorí­tani a játékot, de ekkor már egy sokkal motiváltabb és jobban játszó Fradival találták szemben magukat. Amikor a 49. percben egy gyors Onhausz-Magyar akció után, a balszélsőnk beadását Máté néhány méterről a svéd kapuba fejelte, minden eldőlni látszott. Ráadásul a svédek el is vesztették a fejüket, sok volt a kemény belemenés, a „kakaskodás”. Egy ilyen kis személyes csetepaténak esett majdnem áldozatául Nyilasi Tibi is, aki Larssonnal került összetűzésbe, a svéd ütött, Nyí­l meg rúgott, de szerencsére mivel a svéd fiú volt a „kezdeményező”, í­gy neki mutatták fel a piros lapot, Tibor megúszta egy sárgával.

Az utolsó percekben már technikai trükkökkel idegeltük a svédeket. A végén maradt az 1:1, összesí­tésben 4:2 a Fradinak, ami egy magabiztos továbbjutást jelentett, ami az átalakuló félben lévő együttes számára nagyszerű teljesí­tménynek számí­tott.

A bajnokságban nem ment olyan jól (a 74/75-ös szezon végén a harmadik lettünk), de a KEK sorozatban remekül teljesí­tett Dalnoki Jenő csapata. A folytatásról (igazodva az eredeti mérkőzések időpontjaihoz), a következő muzeális lapszemlénkben fogunk részletesen beszámolni.

Tartsanak velünk, hiszen a Ferencváros európai kupaküzdelmeiben jelentős és fontos dátum az 1975-ös év.

Ferencváros – FF Malmö: 1-1, KEK 3. forduló visszavágó