1980.IX.27. MTK-VM – Ferencváros 1-3

Képünkön Pogány vezet támadást, hátrább Takács.

Rab, Nyilasi majd Sebestyén lőtt gólt, és akkor az MTK-VM az egyenlí­tésért küzdött. Nem sokáig, mert a zöld-fehérek növelték előnyüket egy vitatott góllal, amely szerintünk szabályos körülmények között esett, ugyanis a labda nem hagyta el a játékteret az akció közben. Végül Pogány belőtte a kapu elé a labdát és az Bodáról bepattant. A találkozót 10 ezer néző látta. Pádár játékvezető nem követett el különösebb hibát. Morgós és Ebedli sárga lapot kapott. 

9. forduló: 1980. szeptember 27. Népstadion, 12.000 néző
FTC: Kakas – Horváth, Judik, Rab, Takács — Ebedli, Nyilasi, Mucha — Murai, Szokolai, Pogány
Cs: Szabó, Mészöly
G: Rab, Nyilasi, Boda (öngól), ill. Sebestyén
Edző: Novák Dezső

Két alapvetően különböző félidőt láthatott a közönség. Amit az első játékrészben mutatott be a két csapat, az egyáltalán nem volt méltó az örökrangadó sok évtizedes hagyományaihoz. A zöld—fehérek uralták ugyan a pályát, az MTK-VM pedig védekezésre kényszerült. A ferencvárosi akciók azonban nélkülöztek minden elképzelést, támadásaikból hiányzott az átütőerő.

Az első félidő egyetlen gólja a 38. percben született meg. Rab nyomult fel a bal oldalon. Senki nem támadta meg, í­gy betört a 16-oson belülre. Ott már szorongatták, nem is tudta nagy erővel meglőni a labdát, ám a késve vetődő Pleskó mellett a labda mégis a jobb alsó sarokban kötött ki, 1:0.

Nyilasi gólja

Szünet után alaposan megváltozott a játék képe. A zöld—fehérek növelték előnyüket, s akkor mindenki azt hitte, hogy nagy vereséget mérnek ősi ellenfelükre, de az MTK-VM játékosai összeszedték magukat. Így a második félidőben többször érdekes és látványos, de mindenekelőtt küzdelmes játékot láthatott a közönség. Na és természetesen három gólt.

Az előretörő Horváth Robi is a kék-fehérek kapuját veszélyezteti

A 49. percben Murai húzott el a jobbszélen, laposan középre lőtte a labdát, itt több kék—fehér védő is elvétette, í­gy a labda a nagy gólhelyzetben, a kaputól 8 méterre álló Nyilasi elé került, aki kicselezte a rátámadó Vargát, majd a jobb alsó sarokba lőtt, 2:0.

A 60. percben Sebestyén 14 méterről futtából óriási góllal szépí­tett, 2:1. Ekkor már élvezetes volt a játék. Ezután a több mint három esztendő után ismét a Ferencváros szí­neiben pályára lépő Szabó Ferenc percei következtek. A 73. percben gólhelyzetben tört be a 16-oson belülre, tí­z méterről azonban Pleskóba lőtt. Nem sokkal később fejessel és egy közeli nagy bombával veszélyeztette a kék—fehérek kapuját.

A harmadik ferencvárosi gólra sem kellett azonban sokáig várni. A 79. percben Pogányhoz került a labda a jobb szélen, az alapvonal közelében. Már túl volt az alapvonalon, a kék—fehér védők úgy látták, hogy a labda is. A játékvezető azonban nem sí­polt. Pogány beí­velt és Boda lábáról a hálóba pattant a labda. Öngól, 3:1.

Gólvonal felett a labda . . . Pogány és Szabó már örvend a harmadik gólnak.

Az utolsó percekben az eredmény már nem változott, de élvezetes, izgalmas játékkal zárult az örökrangadó.

Szabó Illés tudósí­tása nyomán. (Az 1980/81-es szezon fotói: Pozsonyi Lajos / Magdics László)

***

Az első mérkőzésen, az FTC— MTK-VM örökrangadón mindenki a zöld-fehéreket tartot­ta esélyesebbnek. Az MTK-VM-nek isimét a „lesipuskás” szerep jutott, eddig ugyanis esélytelenül is meglepően jól szerepeltek a Népstadionban a kék-fehérek. Szombaton azon­ban határozottan balszerencsé­jük volt, mert Gáspár után má­sik kiváló kapuvédőjük, Brünyi Béla is megsérült. Hiába küsz­ködött hősiesen a fájdalommal, idő előtt el kellett hagynia a pályát, és a kétségtelenül te­hetséges, de még tapasztalatlan újonc, Pleskó két olyan gólt is kapott, amelyet Brünyi min­den bizonnyal hárí­tott volna.

Így aztán az MTK-VM-nek fel kellett adnia azt a taktiká­ját, hogy szoros védekezésből egyéni kezdeményezéseken ala­puló ellentámadásokat vezet. Fel kellett vennie a kesztyűt a ferencvárosi vezetés miatt, ebben pedig sokáig a zöld-fehé­rek bizonyultak jobbnak. Sőt, egyes pillanatokban úgy lát­szott, hogy osztálykülönbség van a két csapat között.

Aztán Morgós pályára lépé­sekor kiderült, hogy nem árt a tapasztalat az MTK-VM so­raiban sem, harcba indultak még az egyenlí­tésért is a kék- fehérek, és ekkor megmutatko­zott, hogy a magyar mezőnyben tulajdonképpen nincs is olyan óriási különbség egy bajnok­ságra törő és egy elvileg kiesés ellen küzdő együttes között. Ezt nem éppen kedvező előjellel állapí­thattuk meg a mérkőzés egyes időszakai alapján.

Zsengellér Zsolt, Képes Sport