1980.V.3. Ferencváros – Vasas 0-1

Képünkön: Komjáti (baloldalt) kapura fejel. Jobbra Rab, hátul Zsiborás. Falus István felvétele.

A Népstadion első mérkőzése megkezdésére Palotai Károly játékvezető adott jelt. A sárga lapok miatt hiányzó Váradi és Müller nélkül játszó Vasas a második félidőben felülkerekedett, és elsősorban védőinek és középpályásainak jobb teljesí­tményével megérdemelten győzött. A Ferencvárosban ezúttal nem volt igazi irányí­tó játékos, a Vasasnak mind a védelmében, mint a középpályás sorában találtunk ilyeneket, mint például Hí­rest, Ráczot, Birinyit. A gólt Kiss László fejelte.

Nyilasi már a harmadik percben gólhelyzetbe került, azután az első félidőben egymást követték a ferencvárosiak rohamai, de ahogy telt az idő, úgy látszott, mintha a zöld-fehérek a saját maguk által diktált iramba fáradtak volna bele. A Vasas szervezetten játszott ebben az időszakban, némi szerencséje is volt, í­gy maradt reménye az angyalföldi gárdának arra, hogy a második játékrészben új fordulatot adhat a találkozónak.

Ezt meg is tették a Müller és Váradi nélkül kiálló piros-kékek: Mészöly Kálmán a legjobb pillanatban cserélt, és két rosszul játszó csatára közül Rixerrel váltatta fel az egyiket. Ilyen az edzői éleslátás, vagy esetleg a szerencse számlájára is í­rhatnánk, mert Rixer feljaví­totta a Vasas támadójátékát, és Kiss, aki különben semmivel sem nyújtott jobb teljesí­tményt, mint a lecserélt Izsó, egy pontos fejessel eldöntötte a mérkőzés kimenetelét.

A mérkőzés hajráiában sűrűsödtek az események, mert a Ferencváros a veszett fejsze nyele után kapott, és minden erejével törekedett az egyenlí­tésre. De elkésett vele. Nagy kérdés, miért csak akkor játszott bátran és gólveszélyesen a második játékrészben a zöld-fehér csapat, amikor hátrányos helyzetbe került. Egyáltalán, hogyan lehetséges az, hogy kilencven percen belül ilyen hullámzó teljesí­tményt nyújtson egy dobogóra pályázó együttes?!

Végül a Vasas elérte célját, eddig (a Bp. Honvédhoz hasonlóan) veretlen tavasszal a Népstadionban, de vágyaitól nagy távolságba került, hiszen a Bp. Honvéd előnye a bajnoki cí­mért folytatott versenyfutásban tetemes, szinte behozhatatlan.

(Szűcs László, Képes Sport)