1982.X.20. UEFA, Ferencváros – FC Zürich 1-1

Novák Dezső, a Ferencváros vezető edzője múlt vasárnap megnézte a Zürich bajnoki mérkőzését. Tapasztalatairól í­gy számol be:

— Gyenge ellenfelük volt, az utolsó helyen álló Winterthur. A 2-2 cseppet sem hí­zelgő eredmény egy nemzetközi kupában induló csapat számára. Védelmük a legsebezhetőbb pont, mert hiányzik a csapat legjobb embere, a VB-selejtezőkről jól ismert Zappa. Aki helyettesí­ti, szintén régi ismerőse a magyar csatároknak, Lüdi — ő is játszott a selejtezőkön —, rettenetesen goromba, olykor kí­méletlen. A Zürich legjobbja a jugoszláv válogatott Jerkovics. A kitűnő középpályástól indul minden támadás.

— Mennyire mérvadó a Ferencváros Debrecen elleni összeállí­tása a kupamérkőzés előtt?
— Valószí­nűleg ugyanaz a tizenegy kezd.

Szabadi László, aki egyre inkább megtalálja góllövő cipőjét:

— Nagyon jó a légkör a csapaton belül, bí­zunk a továbbjutásban.

Pölöskei Gábor már teljesen egészséges, bár a Debrecen ellen még sok volt az üresjárat:

— Azt mondják, ez a Zürich gyengébb, mint a tavalyi. Azért nem szabad elbizakodottnak lennünk.

Zsiborás Gábor, a csapat hórihorgas kapusa:

— Engem sohasem foglalkoztat az ellenfél összeállí­tása, előző eredményei. Ki kell menni a pályára és nyerni kell.

(H.H.)

Nem ment a Ferencvárosnak a játék a Népstadionban az előzőleg egy kicsit lebecsült FC Zürich ellen, pedig ha vették volna a fáradságot az illetékesek bővebb tájékozódásra, kiderült volna, hogy a zürichiek már évek óta, szinte kivétel nélkül jól szerepelnek a nemzetközi kupákban, nemegyszer okoztak meglepetéseket.

Nem ment a játék a zöld-fehéreknek, mégpedig azért, mert nem találták meg az ellenszert a svájciak küzdőmodorára. Döntő hiba volt, hogy a támadók, sőt legtöbbször Nyilasi is túlságosan elől helyezkedtek, túlságosan későn kapcsolódtak be az akciókba. A szélsők általában indí­tásra vártak, ahelyett, hogy viszatértek volna a középpályára, és mélyebbről indulva kezdték volna meg a támadást. Rab és Ebedli, valamint valamelyik szélsőhátvéd í­gy kénytelen volt sokáig cipelni a labdát, későn indí­tottak ezek a játékosok, a zürichiek pedig könnyűszerrel megállí­tották, sőt legtöbbször már csirájában elfojtották a hazai kezdeményezéseket. A svájciak egyébként alaposan felkészültek Nyilasi semlegesí­tésére, legtöbbször két játékos is vigyázott rá, igy szinte lehetetlen volt őt pontosan megjátszani. Egy érettebb csapat feltétlenül kihasználta volna ezt, és nem akarta volna mindenképpen Nyilasival eldöntetni, főleg ilyen módon a küzdelmet, hanem egy ügyes taktikai húzással a maga javára fordí­totta volna az előállt helyzetet.

(Zsengellér Zsolt, Képes Sport)