1982.XI.28. Tatabánya – Ferencváros 3-2

Szabó és Pölöskei

Nem könnyű az edzők élete, főleg azért, mert sikerük vagy esetleges balsorsuk nem kizárólag szakértelmük függvénye.

Itt van például Novák Dezső esete, aki feltűnően jó dunaújvárosi működés után tért vissza az Üllői útra, ahol már az első évben sikerült csapatával a bajnokságot megnyernie. Azóta még meg is erősödött a Ferencváros néhány poszton, mégsem szerepel úgy a gárda, ahogy a szurkolók és a vezetők joggal elvárják tőle.

Most vasárnap is nélkülöznie kellett jó néhány védőjátékosát a szakvezetőnek, mert Szántó katonáskodik, Jancsika és Takács makacs sérüléssel bajlódik, és a nemrégen igazolt Dózsa sem teljes értékű harcos.

Némi meglepetést keltett a lelátón, hogy Novák Dezső Rabot a védelem jobb oldalára állí­totta, és Ruboldot bí­zta meg a középcsatár Weimper őrzésével. Ha az ember meggondolja, ez ésszerű edzői húzás volt, ugyanis Novák arra gondolt, hogy a tapasztaltabb Rab Tibort kevésbé zavarja, ha számára szokatlan szerepkörben kell egy várhatóan forró légkörű mérkőzésen helytállnia. Ebben teljesen igaza is volt a szakembernek, ugyanis Rab kitűnően játszott a védelem jobb oldalán, megoldotta taktikai feladatát, olykor még a támadások szervezesére is jutott ereje. Rubold azonban nem tudott megbirkózni Weimper őrzésével. Igaz, kevés segí­tséget kapott ehhez a feladathoz Judiktól is, de lényegében a tatabányai középcsatár harcos, jó játékával és két nagyszerű góljával oroszlánrészt vállalt a Tatabánya sikeréből.

Igy az történt, hogy a Novák által elképzelt helycsere csak egyik részről váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de az eredmény rosszabb, mint ötven százalék, mert a csapat vereséget szenvedett. Pedig senki sem vádolhatja az edzőt azzal, hogy nem akart jót, azzal sem, hogy nem bizonyult eléggé előrelátónak. Kigondolta és megtervezte e taktikai húzást, de hiába volt a jó szándék, ha a mérkőzés alakulása, a párharcok, az erőviszonyok eltolódása keresztül húzta számí­tását.

Ha sikerül a terv, akkor Novák Dezsőt ünnepli a ferencvárosi szurkolótábor, de mivel nem sikerült, sokan már a lelátón is elmarasztalták.

Egyébként a Ferencváros és a Tatabánya izgalmas, változatos és érdekes mérkőzést ví­vott egymással. A vendégcsapat érdeme, hogy kétszer is vezetéshez jutott, először a szemfüles Szokolai, majd Szabadi révén. Nem tudta azonban megőrizni előnyét a gárda, mert egyrészt megelégedett a vezetéssel, és az előny birtokában azonnal passzí­v játékba kezdett, másrészt pedig azért, mert védőjátékosai sokszor elemi hibákat követtek el.

Kiválóan küzdött a Tatabánya és nem törte le a csapatot a hátrány, azonnal talpra állt, a játékosok egy percig sem látták kilátástalannak a küzdelmet. Emmer gólja mát tatabányai előnyt jelentett, és akkor már hiába rohamozott, mindent egy lapra feltéve a Ferencváros, a késői hajrá, bár helyzetei akadtak, nem hozhatta meg az egyenlí­tést.

A bajnokság őszi idénye a végéhez közeledik. Már csak egyetlen forduló van hátra, ahol azonban még izgalmas kérdésekre várhatunk választ a Rába ETO Újpesten lép pályára, a Ferencváros a Csepellel, a Bp Honvéd pedig a Videotonnal játszik.

(Zsengellér Zsolt, Képes Sport)