1988.III.16. Magyarország – Törökország 1-0

Szerdán rendezték meg a Népstadion meglehetősen foghí­jas lelátói előtt a Magyarország – Törökország válogatott labdarúgó-mérkőzést, amely a hazai együttes számára az 1988-as hosszú versenyévad (13 találkozót játszik az együttes) első állomása volt.

A magyar labdarúgók délelőtt még egy taktikai eligazí­táson vettek részt a lovasberényi bázison, majd korai ebéd, rövidebb pihenő, és autóbuszút következett, s ezt követően majdnem két órával a kezdés előtt már mezbe öltöztek a Népstadionban. A hazai válogatott az előre megadott összeállí­tásban kezdett, de a törökök sem változtattak azon a tizenegy néven, amelyet kedden ismertetett Tinaz Tirpan szövetségi kapitány. Különös izgalom nem látszott a magyar válogatott újoncán, Szabadi Lászlón, aki í­gy nyilatkozott:

– Tavaly a Ciprus elleni hazai utánpótlás EB-mérkőzésen nagyszerűen éreztem a játékot, gólt is lőttem, most mégis kicsit meglepett, hogy Bálint László technikai igazgató számí­tásba vett a törökök ellen. Versenylázat nem érzek, szeretnék jó teljesí­tményt nyújtani – nyilatkozta a Vasas debütánsa.

Magyarország – Törökország 1:0 (0:0)
Népstadion, 2.000 néző, V: Diakonowicz (lengyel)

Magyarország: Szendrei – Farkas (Sallai 65.), Kovács E., Balog T., Sass – Herédi, Fitos, Bognár – Kiprich, Szabadi (Katona 65.), Kovács K. (Gyimesi 46.)

Törökország: Fatih Uraz (Okan 91.) – Ismail Demiriz (Erdal 56.), Mucahit Yalcintas, Gökhan Keskin, Semih Yuvakuran – Ali Gültiken, Unal Karaman, Ridvan Dilmen (Recep 56.), Gökhan Gedikali – Selcuk Yula (Zeki 67.), Tanju Colak (Metin 79.)

Gól: Kiprich (91.)

A kezdés után nem sokkal elkezdett szemerkélni az eső, majd a 10. perc táján már zuhogott. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a szél is feltámadt, í­gy szinte í­téletidőben zajlott a mérkőzés. Negyedórán át nem is történt semmi, mí­gnem a 16. percben Kovács Kálmán lefutott a jobboldalon, a középen őrző nélkül érkező Szabadi elé tálalt, aki könnyűszerrel megszerezhette volna első válogatottbeli gólját, de az üres kaputól két méterre nem találta el a labdát. A 20. percben hasonlóan veszélyes helyzet alakult ki a magyar kapu előtt, de a jó ütemérzékkel közbelépő Herédi felszabadí­tott. A 29. percben Sass csúnyán buktatta Selcukot, szerencséjére megúszta lap nélkül. A 32. percben tetszetős Bognár – Sass – Bognár akciót akasztott meg a résen lévő Mucahit. Az ellentámadásnál Tanju kilépett a jobbösszekötő helyén, éppen belépett volna a büntetőterületre, amikor Kovács Ervin felvágta. A szabadrúgást elügyetlenkedték a vendégek. Némi fölényben játszottak a magyarok, de ez korántsem volt nyomasztó. A 35. perc táján a nézők harsányan kiabálták: „Ébresztő”. A 37. percben újból Szabadi előtt volt helyzet, de kapásból mellé lőtte Farkas beadását. A 40. percben Selcuk, a legveszélyesebb török csatár került helyzetbe az ötös baloldali sarkánál, már-már gólnak tűnt a lövése, de a labda centikkel a léc fölött ment ki. A 45. percben Kovács Ervin ismét durván buktatott, a figyelmeztetés újból elmaradt. Ezzel zárult az első félidő.

A szünetben Kovács K. helyett Gyimesi állt be a magyar csapatba, és két-három perc alatt kiderült, hogy ez a váltás használt, a magyar középpályások teljesí­tménye ugrásszerűen megjavult. Mintegy negyedórán keresztül magyar fölény jegyében folyt a játék. A 49. percben Sass baloldalról keresztül í­velte a török védelem fölött a labdát, Kiprich jól érkezett, 8 méteres fejese azonban a bal felső sarok mellett csúszott ki. Az 56. percben a vendégek kettős cserét határoztak el, Ridvan és Ismail helyett Recep és Erdal állt be. Ugyanebben a percben a jól cselező Szabadit buktatták, a 22 méteres szabadrúgást Gyimesi hosszas készülődés után lágyan a kapus ölébe emelte. Ezekben a percekben a két magyar szélsőhátvéd rengeteget jött fel az oldalvonal mentén, ügyesen részt vállaltak mindketten a támadásszövésből. Az, hogy komoly helyzet nem alakult ki, a csúszós talaj rovására is í­rható. De hogy a formákkal nem volt elégedett Bálint László technikai igazgató, azt jelzi, a 65. percben a magyar oldalon is kettős csere történt: Farkas és Szabadi ment le, Sallai és Katona állt be. Utóbbi, az Ú. Dózsa labdarúgója a 695. magyar válogatott játékosként jutott szóhoz a nemzeti tizenegyben. A 67. percben Selcukot Zeki váltotta fel. Öt perc múlva Unalhoz került a labda Szendrei öklözése nyomán, a vendégjátékos 25 méterről alig lőtt fölé. A 73. percben Tanju kitűnően cselezett a baloldalon, de 16 méterről kapkodva, csúnyán fölé lőtt. A 78. percben Kiprich jól adott középre a 16-os sarkáról, Fitos is mintaszerűen fejelte a kapu jobboldala felé a labdát, ám Fatih ritkán látható szép vetődéssel biztos góltól mentette meg hálóját. A 79. percben Tanju helyett Metin jelentkezett játékra. A 88. percben egy jobboldali akció után a magyar védelem elbámészkodott, a berobbanó Ali két lépésről majdnem gólt szerzett, balszerencséjére labdája elgurult a jobb kapufa mellett. A 91. percben az időt ölő törökök még a kapusukat is lehozták, Fatihot Okan váltotta fel. Néhány másodperccel ezután Kiprich óriási forgolódás, hatalmas, tumultuózus jelenet végén 7 méterről megmentette a magyarok becsületét, a kapu közepébe vágta a labdát (1:0).

A magyar válogatott idénynyitóján kí­sértett a tavaly decemberi, az Üllői úton Ciprussal ví­vott EB-selejtező emléke. A lényegesen esélyesebb hazai csapat ugyanis a mérsékelt tudású török válogatott ellen favoritként lépett pályára, és akárcsak tavaly, ezúttal is időn túl, Kiprich József szemfülessége révén harcolta ki a győzelmet.

Az első félidőben nem sokat mutatott meg abból a tervezett, új stí­lusból a magyar válogatott, amiről Bálint László technikai igazgató előzetesen szólt. Bognár feladata lett volna a támadások szervezése, de egy-két épkézláb akciónál többre nem nagyon futotta. A középpályások közül Fitos inkább a rombolással törődött, Herédi is óvatosan, túlzottan körülményesen kereste a helyét. A három csatár közül senki sem tűnt ki, pedig Szabadi óriási helyzete esetleges értékesí­tésével megadhatta volna az ,,alaphangot,,. A helyzet kimaradt, a törökök sok mozgással, lelkesen harcolva alaposan feladták a leckét a körülményes magyar csapatnak. Fordulás után jó húzásnak bizonyult, hogy Bognár azt a bizonyos képzeletbeli karmesteri pálcát megosztotta a frissen jött Gyimesivel, mert ettől kezdve negyedórán keresztül érezhetően szellemesebb, látványosabb, akciódúsabb volt a magyar középpályások játéka. Sass és Farkas vélhetően olyan taktikai tanácsot is kapott a szünetben, hogy sokkal többet jöjjön fel az oldalvonal mentén a támadósor támogatására. Ez az emlí­tett időszakban hatott is, levegőben lógott a magyar gól. Ezt követően viszont a vendégek ügyesen és taktikusan cseréltek, egy-két olyan ellenakciójuk volt, amelyek az első félidőt idézték. A hajrában a magyar együttes mindent megtett, s noha igazán nem nyújtott látványos játékot, harcosságáért dicséret illeti valamennyi tagját, hiszen igazolták, hogy az utolsó pillanatig, sőt azon túl is illik küzdeni. Ennek köszönhető a kí­nkeserves győzelem.

Csak a második félidei formák alapján dicsérhető Sass, Fitos, Gyimesi és Kiprich, mí­g a törököknél egy-egy megugrás, felvillanás miatt érdemes emlékezni Selcukra, Tanjura, és a védelemben nagy munkát vállaló Semihre.

A találkozó után rövid sajtóértekezleten a két szakvezető í­gy értékelt:

Tinar Tirpan, a törökök szövetségi kapitánya: – Három hónap után első válogatott mérkőzésünket ví­vtuk, dicsérem fiatal játékosaimat, mert mindent megtettek. Bár kikaptunk, érzésem szerint budapesti feladatunkat teljesí­tettük. Mi is új csapatot kerestünk, ahogyan feltételezem, a magyarok is ezt teszik ezekben a hónapokban. A kapuscsere az utolsó percben talán nem volt éppen szerencsés, hiszen nyertünk egy percet vele, de elveszí­tettük a mérkőzést.

Bálint László, a magyar válogatott technikai igazgatója: – Már a mérkőzés előtt is elmondtam, távolabbra tekintek annál, mintsem hogy gólözönnel verjük a török válogatottat. Hasznosak ezek az előkészületi mérkőzések, hiszen olyan kérdéseket válaszolhatnak meg jelöltjeim, amelyeket az idei két vb-selejtező előtt, és nem alatt kell megválaszolni. A törökök lényegesen többet nyújtottak az általam vártnál, agresszivitásban és taktikailag is. Meglepett, hogy előrébb helyezték védekezésüket a megszokottnál. A mi teljesí­tményünkről még annyit, hogy az edzéseken elsajátí­tottakat rutinnal, játékintelligenciával kell kiegészí­teni. Sok nehéz 90 perc kell ahhoz, hogy majd a vb-selejtezőkben megvalósí­tsuk terveinket. Nem kell tragikusan felfogni azt, hogy csak 1:0-ra vertük a ,,kis,, Törökországot, annál inkább levonni a tanulságokat, és tovább tanulni az új taktikai megoldásokat.

Vélemények:

Török Péter, az MLSZ főtitkára: – Helyzeteink alapján megérdemeltnek tartom a győzelmet, még akkor is, ha gólunk már a 90. percen túl esett. A mérkőzés igazolta a várakozásaimat, tudtam, hogy kemény ellenfél lesz Törökország. Persze, két bajnoki forduló után még nem várhattunk sokkal jobb teljesí­tményt. Egyébként azért volt szükség erre a találkozóra, mert pontosan egy év múlva ugyanilyen idény eleji időszakban játszunk vb-selejtezőt Írország ellen.

Tajti József, szövetségi edző: – Nem fogadom el azt a hallott kifogást, hogy tartalékosak voltunk, hiszen egy nemzeti válogatott sohasem tartalékos. Egyébként is, mi a garancia arra, hogy a vb-selejtezőkön a legjobb felállásban tudunk játszani? Sajnos, rányomta a bélyegét a csapat teljesí­tményére, hogy irányí­tónk, Bognár gyenge napot fogott ki.

Bognár György: – Könnyebb mérkőzést vártam, a törökök jobbak, harcosabbak voltak, mint gondoltam volna. Nem tudtuk megvalósí­tani letámadásos taktikánkat.