1988.V.10. Magyarország – Dánia 2-2
Szerdán délután a Népstadionban idei ötödik barátságos mérkőzését vívta Magyarország labdarúgó-válogatottja. Az ellenfél – a két ország labdarúgósportja történetében tizenkettedik alkalommal – Dánia együttese volt. A vb-selejtezőkre készülő hazai gárda Anglia után a dánok ,,személyében,, immár a második olyan csapatot fogadta, amely ott lesz a június 10. és 25. között az NSZK-ban sorra kerülő Európa-bajnoki nyolcas döntőben.
A vendég válogatottban eldőlt a kérdés: a támadó hármasban Laudrup kezdett, és nem Povlsen. A magyaroknál különös izgalommal készülődött Mészáros Ferenc, a portugál Setubal légiósa, aki utoljára hat évvel ezelőtt, az 1982-es spanyolországi vb-döntőben Belgium ellen védte a magyar kaput.
– Nem tagadom, úgy izgulok, mint első válogatottságomat megelőzően – mondta a 38 esztendős kapus, akit többek között nagy rutinja miatt hívott haza Bálint László technikai igazgató.
Magyarország – Dánia 2:2 (1:0)
Népstadion, 4.929 fizető néző, V: Kaupe (osztrák)
Magyarország: Mészáros – Kozma, Pintér, Balog T. – Sallai, Varga I. (Bognár 57.), Détári, Fitos, Sass – Kiprich, Vincze I. (Esterházy 65.)
Dánia: Schmeichel – Sivebaek, M. Olsen (Larsen 67.), Helt, Busk – Frimann, Mölby (Povlsen 46.), Andersen, J. Olsen (Jensen 46.) – Eriksen, M. Laudrup
Gól: Kiprich (14.), Bognár (86.) illetve Frimann (51.), Eriksen (90.)
Ijesztően indult a mérkőzés: öt perc alatt kétszer is a magyar kapufáról pattant ki a labda. A 3. percben Sass nehéz helyzetben idegességében a baloldali lécre ,,passzolt,,, majd az 5. percben Laudrup kiugrott a balösszekötő helyén, s 13 méterről a jobboldali lécet találta el. Jelentős volt a dán fölény ebben az időszakban. Az északiak pontosan adogattak, majd amikor alkalom kínálkozott, megindultak a magyar kapu felé. Aztán magyar percek következtek. A 13. percben Fitos távoli lövése kipattant Schmeichel kapusról, de a dán szerencséjére védőtársai menteni tudtak. Egy percre rá már semmi sem segített. Sallai lesgyanús helyzetben lendült meg a jobbszélen – a partjelző határozottan továbbot intett -, Détárit hozta helyzetbe, akitől viszont elpattant a labda. Szerencsére Kiprich ott volt, s 12 méterről a kapu baloldalába lőtt (1:0). A 17. percben J. Olsen beadását Eriksen az ötös vonaláról fölé fejelte, igaz, nemigen tehetett róla, mert a feje búbjára esett a labda. Két perc múlva a nem túlzottan magabiztos Mészárosról előrepattant Mölby lövése, Eriksen rárontott, s a hálóba kotorta. A játékvezető kifelé ítélt szabadrúgást, mert szerinte Eriksen szabálytalankodott a magyar kapussal szemben. A 28. percben Sass remek helyzetfelismerése kishíján a második magyar gólt eredményezte. A nehézkes mozgású, jókora súlyfelesleggel rendelkező Mölby Sasst indította a balszélen, aki egyből az üresen tátongó kapura lőtt, de Mölby jóvátette hibáját, önfeláldozóan bevetődve szögletre spárgázta a labdát. A félidő hátralévő részében is jobbára a dánok próbálkoztak, de már nem futotta az erejükből helyzet kidolgozására. Az utolsó percekben feltámadt a magyar csapat, de mindezt ugyanolyan eredményességgel tette, mint a vendégek…
A szünetben J. Olsen és Mölby maradt az öltözőben, helyettük John Jensen és Flemming Povlsen folytatta.
Az 51. percben Laudrup lapos, lábak között surranó erős átadása meglepte a magyar védelmet, amelynek tagjai között Frimann ügyesen kibújt, és 13 méterről a kapu baloldalába helyezett (1:1). Az 57. percben Vargát Bognár György váltotta fel, néhány másodperccel később Kozma a veszélyesen cselező Povlsent fellökte, ezért sárga lapot kapott. Kiegyenlített mezőnyjáték folyt, de az feltűnt, hogy Détárira sokkal jobban figyelnek a dánok, mint az első játékrészben. Az apró termetű Helt ügyelt a magyar karmesterre. A 61. percben Laudrup a jobboldalon viharzott el, beadását Mészáros párducvetődéssel húzta le a dán belső csatárok elől. Négy perc múlva Vinczét Esterházy Mártonnal cserélték le, majd a 67. percben a kisebb sérülését mutató M. Olsent Pierre Larsen váltotta fel. Sokat esett az iram, és a színvonal is, kívülről úgy tűnt: mindkét együttesnek kellemes a döntetlen. Legalábbis ez a szándékuk látszott a túlbiztosított védekezésből. A 81. percben Laudrup a kapuját talán fölöslegesen elhagyó Mészároson átemelt, szerencsére a háló előtt Pintér beérte a gólba guruló labdát. Négy perccel a lefújás előtt egy korszerű magyar akció gólt eredményezett. Fitos futtatta Kozmát, aki Esterházy elé tálalt, az Ausztriában játszó légiós remek beadását Bognár 5 méterről a jobb alsó sarokba fejelte (2:1). A hátralévő négy percet nem sikerült kapott gól nélkül átvészelni, a 90. percben a baloldalon kevergető Jensen Eriksen elé továbbított, aki úgy talált a kapu közepébe, hogy Mészárosnak ,,kötényt,, adott (2:2).
A csak a Népstadionban eddig lebonyolított magyar-dán csaták során (ez volt az ötödik) most érte el a vendégegyüttes első budapesti gólját, és mindjárt kettőt. Ám feltételezhető, hogy nem ezért a döntetlenért jött a jövő hónapban EB-döntőben érdekelt Dánia, noha válogatottja végül is nem lehet csalódott, mert tartalékosan, és az utolsó percben mentette meg az egyik ,,pontot,,. A korábbi négy előkészületi csatán okkal vagy ok nélkül sok kritikában részesült hazai válogatott végre több biztató, mint elmarasztalandó jelét adta annak, hogy októberben és decemberben kedvező vb-selejtező eredményeket lehet elvárni tőle.
Persze ezúttal – mint Anglia ellen is – inkább az első 45 perc előadására jár a dicsérő jelző. Újfent bebizonyosodott: a Bundesligában nemzetközi klasszissá érett Détári egyszerű jelenléte is elég ahhoz, hogy a csapatnak tartása legyen, merjen felszabadultan, olykor szellemesen is építkezni.
Fordulás után hamar jött a vendégek egyenlítő gólja, és ez óvatosabbá, visszafogottabbá tette a magyarokat. Persze Dánia sem erőlködött nagyon a gólhelyzetek kidolgozásáért, a szó szoros értelmében barátságos edzőmérkőzéssé esett vissza a találkozó. Erre igazolás, hogy a villámember, Laudrup is visszavonult a középpályára. Az utolsó négy percben még egy-egy gyors akció erejéig mindkét legénység komolyra váltott, de ettől nem vált emlékezetesebbé ez a 90 perc.
A magyar csapat ezúttal is csak egyszeri jó 45 perccel rukkolt elő, de a második félidőben is akadt egy-két biztató megvillanása. A hosszú idő után hazahozott Mészáros idegesnek tűnt, volt egy szép védése, ez javítja mérlegét. Pintér fejjel sokáig kimagasló úr volt, jól szűrte meg a szórványos dán rohamokat, a hajrában azonban alaposan belezavarták egy-két hibába. Balog és Sallai átlagon felül nyújtott, nagyon igyekezett. A fiatal Sass lendülete, egyre markánsabb önbizalma további szép jövőt sejtet. Fitos szokása szerint fáradhatatlanul ,,robotolt,,, Détári ezúttal is maga volt a megtestesült nyugalom, olyan higgadtan és magas nívón osztogatott, ahogyan elvárják tőle. A dán csapatban M. Olsen helyezkedése tanítanivalóan látványos, Frimann és Helt rengeteg magyar akciót akasztott meg, és még több vendégpróbálkozást indított, ám mégsem ők, hanem Andersen nyújtott igazán kiemelkedőt. Ha kicsit társtalan is volt, de igazolta klasszisát Laudrup, aki az első vonalban veszélyes, a középpályán ténykedve pedig olykor őrizhetetlen volt.
httpvh://www.youtube.com/watch?v=MWMxI3IIHtA
httpvh://www.youtube.com/watch?v=Sly8ROQpSCw
Vélemények a mérkőzés után:
Sepp Piontek, a dán válogatott szövetségi kapitánya:
– Hétfőn azt mondtam, hogy kiegyeznék a döntetlennel, s ezt a véleményemet most is tartom, azaz elégedett vagyok. Idegenben is szinte végig mi irányítottuk a játékot, igaz, az eredmény úgy alakult, hogy akár ki is kaphattunk volna. Ám – azt hiszem – a 90. percben lőtt egyenlítő gól erőnket, tartásunkat bizonyítja. Mivel Európa-bajnoki ellenfeleink szakvezetői közül Azeglio Vicini olasz és Miguel Munoz spanyol szövetségi kapitány is itt volt a Népstadionban, kártyáimnak csak egy részét fedtem fel. Elkjaer-Larsen nagyon hiányzott, amint Lerby is. A magyar csapat? Amikor néhány éve 1:0-ra kikaptunk tőlük, akkor jobban tetszettek. Mintha az önbizalom, a bátorság hiányzott volna a játékukból, hazai pályán több kezdeményezőkészségre van szükség.
Miguel Munoz spanyol szövetségi kapitány:
– Két legyet ütöttem egy csapásra, mert egy mérkőzésen láthattam EB-döntőbeli és vb-selejtezőbeli ellenfelünket. Most udvariaskodhatnék, de nem teszem: a dánok kedvezőbb benyomást gyakoroltak rám, mint a magyarok. Nem lesz könnyű dolgunk ellenük az NSZK-ban, igaz, a magyarok ellen sem mehetünk biztosra a vb-selejtezőkön.
Bálint László technikai igazgató:
– Tisztán kell látni, hogy az Anglia és Dánia elleni ,,pontszerzésekre,, büszke lehet válogatott együttesünk, hiszen Európa élenjárói ellen értünk el döntetleneket. A továbbiakban erősíteni kell játékosaink hitét. Az eddigi öt felkészülési mérkőzésünkön kétféle játékrendszert gyakoroltunk, várhatóan Ausztria ellen majd kipróbálunk egy olyan megoldást is, hogy a középpályás sorban két, irányításra egyaránt képes egyéniség, Détári és Bognár is együtt kezd.
Török Péter, az MLSZ főtitkára:
– Dánia igazolta jó hírét, a magyar válogatott viszont felnőtt a feladathoz. Lehetőségünk volt a győzelemre, kár, hogy az utolsó percben kihagyott a védelem. Sok biztató jelet láttam.
Tajti József, a válogatott edzője:
– Dánia mezőnyfölényben játszott, mégis mi győzhettünk volna – nem sok hiányzott a teljes sikerhez.
Mészáros Ferenc:
– Küzdelem volt a javából. Balszerencsésen kaptuk a második gólt, mert a jobboldalról érkező beadást Eriksen olyan gyorsan rúgta rá, hogy nem volt időm összezárni a lábamat. Sajnálom.
Pintér Attila:
– Európa egyik legjobb csapata ellen értünk el döntetlent, nagy kár, hogy az utolsó percben nem “öltük”, a játékot.
Détári Lajos:
– Mindenképpen meg kellett volna nyerni ezt a 90 percet. Biztató teljesítményt nyújtottunk, és az utóbbi két-három találkozón olyan alapot készítettünk elő, amelyre majd az Ausztria elleni találkozót követően egy jó nyári edzőtáborozással biztosan lehet építeni, azaz én bizakodással várom a vb-selejtezőket.
Vélemény, hozzászólás?