1989.IV.12. VB selejtező, Magyarország – Málta 1-1

Csaknem pontosan négy hónappal azután, hogy tavaly december 11-én La Vallettában világbajnoki selejtezőn 2:2-t játszott egymással Málta és Magyarország labdarúgó-válogatottja, szerdán újból találkozott a két együttes, s a tét ismét az olaszországi repülőjegy kiví­vása volt. Azóta nemcsak a magyar csapat összeállí­tása változott, hanem a szövetségi kapitány személye is, hiszen a földközi-tengeri szigetországban még Mezey György irányí­totta a nemzeti tizenegyet, ezúttal pedig Bicskei Bertalan ült a kispadon.

Az összeállí­tások nem hoztak meglepetést, Horst Heese máltai szövetségi kapitányt azt a tizenegy játékost küldte pályára, akit – bár előzőleg nem hirdetett csapatot – sejteni lehetett. A magyar válogatottban az egyetlen kérdőjelet az jelentette, hogy az újpesti Kovács Ervin vagy Balog Tibor a Vasasból kerül-e a középpálya jobboldalára. Végül az Ú. Dózsa játékosa kapott bizalmat.

Ezzel a találkozóval egyébként – amely a 626. a magyar labdarúgás válogatott összecsapásainak történetében – a vb-selejtezők félidejéhez ért Magyarország. Egy ,,mellék kérdés,, is foglalkoztatta a nézőket, játékosokat egyaránt: ki szerzi a válogatott történetének 1500. gólját? (A kezdés előtt 1498-nál tartottak.)

Vb-selejtező mérkőzés, európai 6. csoport:

Magyarország – Málta 1:1 (0:1)
Népstadion, 20.000 néző, V: Frost (izraeli)

Magyarország: Disztl P. – Kozma (Kiprich 75.), Disztl L., Bognár Z., Keller – Kovács E., Détári, Bognár Gy., Sass (Fischer 46.) – Boda, Hajszán

Málta: Cluett – Azzopardi, Buttigieg, Galea, Camilleri – R. Vella, Scerri, Gregory (S. Vella 46.), Cauchi – Busuttil, Carabott

Gól: Boda (50. – 11-esből) illetve Busuttil (8.)
Sárga lap: Azzopardi (35. p.)

Az előzetes várakozásoknak megfelelően a kezdést jelző sí­pszó után a hazaiak vették át a játék irányí­tását. Rögtön a 4. percben Hajszán ügyesen cselezett, azonban feltartották. A szabadrúgást a baloldalon, a 16-os magasságából Détári í­velte be, Boda egy méterrel mellé fejelt. A 8. percben azután nem várt fordulat következett: Buttigieg hozta fel a labdát a máltai térfélen, a felezővonal tájékán kiugratta Busuttilt, aki a magyar védelem dí­szkí­séretében a kapuig vitte a labdát, s könnyedén gurí­tott a kifutó Disztl P. mellett a hálóba (1:0). Ezt követően kapkodni kezdett a magyar csapat, a vendégek pedig minden labdába önfeláldozóan dobták bele magukat. A 11. percben Bognár Z. fejelt egy szögletet Cluett kapus kezébe. A ,,futballtörpének,, ismert ellenfélnek ugyancsak megjött az önbizalma a vezetéstől, a 18. percben mégis a magyarok hagytak ki óriási helyzetet. Kozma távoli, lapos lövését Cluett ügyetlen mozdulattal kiejtette, Bognár Z. jókor érkezett, de elhibázta a lehetőséget. Az előny tudatában kissé levegősen védekeztek a máltaiak, s Bicskei Bertalan szövetségi kapitány válogatottjainak minden esélyük megvolt a mérkőzés elején elkövetett súlyos hiba javí­tására. A vendégek minden gátlás nélkül, felszabadultan játszottak, néhány tetszetős megoldást is bemutattak a néha már fütyülő Népstadion közönségének, főleg a gólszerző Busuttil révén. A 28. percben Bognár Gy. jó szabadrúgása épp hogy elcsúszott a kaputól 6 méterre berobbanó Boda lába előtt.

A félidő utolsó negyedórájában a hazaiak mindent megtettek az egyenlí­tésért, a 16-os előterében azonban rendre elfogyott a tudományuk. Viszonylag í­géretes volt Détári 17 méteres lövése a 33. percben. Egy perccel később a kirúgáshoz készülődő Cluett feldobta a labdát, amit Boda megszerzett, s a hálóba továbbí­tott, a játékvezetői sí­pszó azonban érvénytelení­tette a találatot. A 36. percben Kovács Ervin fejese nem sokkal szállt a léc fölé. Továbbra is a magyarok támadtak, három perccel a félidő lefújása előtt Détári 22 méterről, jó szögből végezhetett el szabadrúgást, ezúttal azonban neki sem sikerült: a sorfalba vágta a labdát. Nem sokkal később újra az Olympiakosz Pireusz játékosa próbálkozhatott, 8 méteres, éles szögből leadott lövését azonban a kapus hárí­totta.

A szünetben Martin Gregory helyett Silvio Vella, Sass János helyett Fischer Pál jött be. Óriási elszántsággal kezdte a második félidőt a magyar válogatott, s négy perc után már meg is volt az eredmény. A 49. percben Cauchi a 16-os jobboldali vonalánál, teljesen ártatlan helyzetben elbuktatta Hajszánt, s Frost játékvezető minden további nélkül tizenegyest í­télt. Már az 50. percben járt az óra mutatója, amikor Boda a büntetőből a bal sarokba bombázott (1:1). Teljesen beszorult a máltai csapat, helyzet azonban nemigen alakult ki Cluett kapuja előtt. Az 57. percben Détári – Bognár Gy. – Détári adogatás után az Olympiakosz középpályása lőhetett volna gólt, de Cluett – ha üggyel-bajjal is – szögletre tisztázott. Úgy tűnt, teljesen elfáradt a vendégcsapat. A 62. percben Kovács Détárit hozta helyzetbe, aki 13 méterről lőtt, Cluett már verve volt, de Camilleri szögletre tisztázott. A 66. percben ismét vezetéshez juthatott volna Málta. Azzopardi Kozmától üldözve rohant Disztl kapuja felé, egy méterre járt a 16-ostól, amikor a hátvéd utánavetődve felvágta. Frost az í­téletnél két fokozatot tévedett: a nyilvánvaló piros lap helyett még a sárgát sem vette elő, csak egyszerű szabadrúgást í­télt… Ezt aztán a vendégek annak rendje, s módja szerint el is ügyetlenkedték. Hat percre rá Busuttil fagyasztotta meg a vért a magyar szurkolók ereiben. Betört a 16-oson belülre, mí­g végül Keller szerelni tudta. A 75. percben Kozmát Kiprich József váltotta, í­gy már négy magyar csatár volt a pályán, de az újabb gól csak nem akart megszületni. A máltaiak a hajrában is hűek maradtak önmagukhoz, elöl hagyott árva támadójuk, Busuttil rendre zavart okozott. Igy a 86. percben a Belgiumban játszó légiós túljutott Disztl Péteren is, de közben kisodródott, és amikor visszaí­velt, a magyar kapus már a helyén volt. A 91. percben Détári szabadrúgása a sorfalról visszavágódott, Bognár Gy. emelésébe Buttigieg tette bele a fejét, a labda szögletre perdült.

Magyar ,,szomorújáték,, 90 percben – í­gy lehet összegezni a szerda esti vb-selejtezőt, amelyen a ,,kis Málta,, ebben a selejtező sorozatban a magyarok rovására második pontját szerezte, harmadik gólját rúgta.

Mint egy rémálom, ez az első félidő summája. Pedig magabiztosan, pörgős stí­lusban kezdett a hazai válogatott. Détári és különösen Bognár Gy. jó labdákkal próbálta akcióba dobni a támadó társakat, Bodát és Hajszánt. Utóbbiról hamar kiderült, hogy messze nem örvend olyan jó formának, mint a múlt kedden, Svájc ellen, rendre a semleges zónában tűnt fel.

És bár volt elég magyar védő és középpályás, legalább négyen nézték közelről, amikor Busuttil könnyedén gólig verekedte magát arcpirí­tóan szemtelen cseleivel. A hidegzuhanyszerű 0:1 után tette kötelességét, támadott, pontosabban csak támadgatott és erőlködött a magyar válogatott, és jól látszott: nemcsak a lábakon van béklyó. A máltaiak a tavaly decemberi, La Vallettán játszott 90 perccel ellentétben olajozottan, jól gurigáztak. Saját környezetben – a döntetlen ellenére – alárendelt szerepet játszottak, most az első félidőben olykor kiérdemelték a magyar közönség tapsát, igazolták, az eltelt időszakban is jelentősen fejlődtek játékszervezésben. Igaz, olykor akadtak hazai helyzetek, ám kidolgozott kombinációt a nagy akarás ellenére sem sikerült összehozni.

A lecke szünet után fel volt adva. Csak áldani lehet Cauchi nevét azért, hogy az 50. percben egy olyan büntetőt adományozott a magyar válogatottnak, amiért társai bizonyosan hónapokig szidni fogják. Ártatlan helyzetben gáncsolt, a lehetőséggel Boda jól élt, megnyí­lt az út a győzelem megszerzésére. Óriási rohamokba kezdett a magyar válogatott, a 70. perc táján úgy tűnt, Málta nem bí­rja idegekkel és erővel sem. Ez azonban korai jóslat volt. Bicskei Bertalan szövetségi kapitány szinte átesett a ló túlsó oldalára, amennyiben a kezdésnél csak két csatárt szerepeltetett, a végére pedig már öt magyar támadó rohamozott, hiszen a cserék után, és azt tudva, hogy Détári is az első vonalba ment fel, szinte a fél csapat a máltai 16-oson igyekezett helyzetet kidolgozni. Mindhiába volt minden erőlködés, Málta újra pontot rabolt Magyarországtól, de most meg is szégyení­tette azt a csapatot, amellyel szemben tavaly decemberben csak huszárcsí­nyt hajtott végre.

Ezzel vélhetően a szigetországbeliek leeresztették a sorompót a magyarok előtt a jövő évi olaszországi döntőbe vezető úton. Az a bizonyos kapu most – Spanyolország mellett – a papí­rforma szerint Irország előtt nyí­lott ki.

A 90 perc láttán csak egyet lehet hinni: lesz majd jobb is. De ki tudja, mikor? És 1986, Mexikó óta hányadszor lehetett ugyanezt a kérdést feltenni..? A magyar csapatban Bognár György játszott úgy, ahogy válogatottban illik, a többiek igyekeztek, de a lelki teher összezúzta őket. A máltaiaknál jól látszott, kik azok, akik nem az otthoni bajnokságban, hanem idegen földön keresik kenyerüket. Buttigieg (angol III. liga) tanári módon söprögetett, úgy verte vissza a magyar rohamokat, ahogyan akarta, Busuttil pedig ahányszor megindult, annyiszor gondot okozott.

A csoport állása:

1. Spanyolország 5 5 – – 14- 0 10 pont
2. Magyarország 4 1 3 – 4- 3 5
3. Észak-Irország 5 1 1 3 3- 7 3
4. Irország 3 – 2 1 0- 2 2
5. Málta 5 – 2 3 3-12 2

A máltai öltözőből diadalmas ének hangjai szűrődtek ki a folyosóra, ugyanakkor a magyaroknál halotti csönd honolt. A játékosokat – érthetően – alig-alig lehetett szóra bí­rni.

Bognár György: – Fáradtan mozogtunk, szinte semmi sem sikerült. A további esélyek? Négy mérkőzés után még veretlenek vagyunk…

Kiprich József: – Egyelőre szavakat sem találok, talán majd néhány nap múlva. Különben is, tizenöt percnyi játék alapján mit mondhatnék.

Török Péter, az MLSZ főtitkára: – A játék és az eredmény önmagáért beszél. Elég végignézni a játékosokon, ahogy most kinéznek, az nem igényel kommentárt.

Deák Gábor államtitkár, az ÁISH elnöke: – Sajnos, nemcsak a győztes mérkőzések után kell nyilatkoznom, hanem az ilyen, vereséggel felérő döntetlen után is. Most már csak matematikai esélyünk van a továbbjutásra, az pedig nem sok. Igaz, veretlenek vagyunk, de négy selejtező mérkőzésük közül hármat hazai pályán játszottunk, s az, hogy Máltát egyszer sem tudtuk megverni, több, mint elkeserí­tő. De az eredménytelenségnél is jobban bánt, hogy otthonunkban olyan mérkőzést játszottunk, amelyen a szerény tudású ellenfél helyzetei alapján közelebb állt a győzelemhez.

A máltai öltözőt csaknem szétvetette a játékosok örömujjongása a döntetlennel végződött találkozó után. A látogatónak az volt az érzése, mintha világbajnoki döntőt nyertek volna a vendégek…

– Nem álltunk messze a győzelemtől sem, a csapatnak és nekem egyaránt jól ment a játék – jelentette ki Carmel Busuttil, a mezőny egyik legjobbja, miután társai valahogy engedték levegőhöz jutni. – A magyarok lényegesen többre képesek szerintem annál, mint amit ezúttal nyújtottak. Akárcsak mások, én is biztos győzelmüket tippeltem az összecsapás előtt.

Szintén kitűnően oldotta meg feladatát az angol liga III. osztályában játszó Buttigieg:

– Nagyon sajnálom az ellenünk megí­télt tizenegyest, egy ártalmatlan helyzetben hibáztunk. Ezzel együtt óriási sikernek tartom a pontszerzést.

A mérkőzés után szokás szerint sajtótájékoztatót tartott Bicskei Bertalan magyar és Horst Heese máltai szövetségi kapitány.

– Nem csak az én érdemem, hogy december óta ennyit fejlődött a csapat – mondta a vendégek szakvezetője. – Azóta sokat gyakoroltunk közösen, s a máltai vezetőktől minden segí­tséget megkaptam ahhoz, hogy szabad kézzel irányí­thassam a szakmai munkát. Úgy érzem, jó úton járunk, s játékosaim, akik igen tehetséges labdarúgók, lassan győzni is meg fognak tanulni.

A máltaiak soron következő feladatairól a következőt mondta Heese:

– Az északí­rek és az í­rek ellen másfajta feladatot kell megoldanunk. Ők a brit stí­lust képviselik, ami sokban különbözik a magyarok játékfelfogásától, hiszen fizikailag nagyon erősek játékosaik, s nagy gondot jelent számunkra velük felvenni a harcot. A mieink elég alacsonyak, mí­g ellenfeleink magasak és kitűnően fejelnek.

Bicskei Bertalan igen szomorúan nyilatkozott a látottakról.

– Mi voltunk az esélyesek, de labdarúgóink gondolkodásban még nem nőttek fel az ilyen feladatokhoz. Egy gyengébbnek tartott ellenféllel szemben nem tudtuk hibátlanul az egészpályás letámadást megvalósí­tani. Egy dolgot tudok felhozni a csapat mellett, mégpedig azt, hogy mindnyájan lelkesen, nagy akaraterővel küzdöttek.

Az MTI munkatársának kérdésére a szakvezető a soron következő feladatokról nyilatkozott.

– A barátságos mérkőzésekre szükségünk lesz, í­gy a legközelebbi Olaszország elleni találkozóra is. Ezek az összecsapások lehetőséget adnak játékosainknak a taktikai elemek gyakorlására.

A továbbjutási esélyekről szólva a szakvezető elmondta, hogy a Málta elleni újabb pontvesztéssel a magyar csapat reményei alaposan megcsappantak. Most már nem csak a játékosokon múlik az olaszországi utazás, hanem szükség lenne az ellenfelek máltai pontvesztésére is…