1989.IX.6. VB selejtező, Észak-Irország – Magyarország 1-2

Közzétéve: 2009. március 30. hétfő | Szerző: K@rcsi

A kedd esti és szerda reggeli belfasti lapok már az esemény rangjához méltó terjedelemben harangozták be a szerda esti Észak-Irország – Magyarország labdarugó világbajnoki selejtezőt, amelynek legnagyobb tétje az volt, hogy a két csapat közül melyik bucsuzik el egészen biztosan a jövő évi olaszországi döntőtől. A zöld sziget játékosai – mint kiderült – meglepő önbizalommal várták az esti kezdőrugást. A hazai futballisták legtöbbje inkább már arról nyilatkozott, hogy mit érnek majd el Dublinban, október 11-én az irek ellenében…?

Persze akadt, aki a szerda estéről is szólt. A Queen’s Park Rangers 850 000 fontot ,,érő,, csatára, Colin Clarke kijelentette, ha nem sikerül bevennie Disztl Péter kapuját, nagyon el lesz keseredve. Hasonló magabiztosság jelzője: a magyar válogatott szálláshelyéhez közeli fogadóirodában akár háromszoros pénzt is hajlandóak lettek volna a bukmékerek fizetni vendéggyőzelem esetén, mig az északireket ,,papiresélyeseknek,, tartották.

Bicskei Bertalan szövetségi kapitány jelöltjei szerdán délelőtt gimnasztikáztak a Hotel Conway parkjában, majd pihenő következett. A csapat nyugodtan készülhetett a szerda esti találkozóra, hiszen az esélyesség terhe a legkevésbé sem nyomasztotta a játékosokat.

A szemekben azonban ott volt a kérdés: a szerda este az utolsó lehetőség Olaszország felé…?

Billy Bingham, az északirek szövetségi kapitánya hü maradt önmagához, hiszen sem a hétfői, sem a keddi összeállitási előrejelzések nem voltak igazak, a szakvezető játéklehetőséget biztositott szerda estére David McCreerynek, akiről előzőleg még az északir ujságirók is ,,elfeledkeztek,,, amikor beharangozó cikkeiket irták.

Ami a magyarokat illeti, érthető és különös izgalommal készült az öltözőben Limperger Zsolt, a Ferencváros magasra nyult beállósa, a csapat egyetlen ujonca.

– Nem, nem tartok különösebben ettől a 90 perctől, annak ellenére, hogy társaim is sorsdöntőnek nevezik ezt az összecsapást – mondta Limperger. – Ha mégis van bennem némi drukk, annak az az oka, hogy a magas, jól fejelő Clarke, és a játékszervezésben jeleskedő Whiteside egyaránt gyakran feladhatja majd a leckét.

A példátlan biztonsági előkészületek szerencsére ,,nem érintették,, a magyarok buszát, simán bejuthattak a Windsor Parkba, ahol a kezdés előtt negyedórával még mindössze ötezren foglaltak helyet.

VB-selejtező, európai 6. csoport:

Észak-Irország – Magyarország 1:2 (0:2)
Belfast, Windsor Park, 16.000 néző, vezette: Fredriksson (svéd)

Észak-Irország: Wright – Fleming, McDonald, Rogan, Worthington – D. Wilson, McCreery, Whiteside, Black – Quinn (O ‘Neill 65.), Clarke

Magyarország: Disztl P. – Sallai, Disztl L., Limperger, Keller – Sass, Kovács E., Détári, Bognár Gy. (Bognár Z. 84.) – Fischer (Hajszán 91.), Kovács K.

Gól: Whiteside (90.) illetve Kovács K. (13.), Bognár Gy. (44.)
Sárga lap: Whiteside (55.) illetve Sass (12.), Limperger (26.)

A magyar együttes az idegenben egyedül járható utat választotta az első tiz percben: megszállta 16-osa előterét, és már a középpályán igyekezett labdát szerezni. A várt heves északir rohamok csak nem jöttek, igy a magyar válogatott fokozatosan átmerészkedett a hazaiak térfelére is . A 12. percben Sass buktatta D. Wilsont, ezért sárga lapot kapott. Az esetért megitélt szabadrugást (Black célozta meg a magyar kaput) Disztl P. biztosan háritotta. Alig telt el egy perc, amikor McDonald óriási lyukat rugott, Kovács K. remekül csapott le a gazdátlan labdára, bevezette a büntetőterületen belülre, majd a kiinduló Wright mellett 11 m-ről ügyesen emelt a kapu jobb oldalába (0:1). Ez volt a magyar labdarugó válogatott 1500. gólja minden idők történetében. Jobbkor nem is jöhetett Az északirek szemmel láthatóan megrökönyödtek a bekapott góltól, és a fokozatosan erősödő esőben képtelenek voltak igazán átgondolt támadások vezetésére. A 26. percben Limperger is sárga lapot kapott, mert lökött. Három perc mulva Whiteside ügyesen tálalt Quinn elé, aki mellel maga elé tette a labdát, és 18 m-es lövése kevéssel zugott el a felső léc fölött. A magyar csapat a mezőnyben ügyesen adogatott, mondhatni, a hazai pálya előnye nem sokat számitott Észak-Irország együttese számára. A 36. percben Bognár Gy. éles szögből, jobbról célozta meg a bal felső sarkot, Wright azonban a helyén volt. A 44. percben Détári trükkösen megcsavart 23 m-es szabadrugását Wright óriási bravurral mentette szögletre. A szöglet után Bognár Gy. a 16-os baloldali csücskéről óriási erővel bombázott a léc alá (0:2).

A 47. percben Détári inditotta Sasst, a középpályás a baloldalon a hazai védelem mögé verekedte magát, jól ivelt középre, de a labda kevéssel elkerülte az őrizetlenül hagyott Fischer fejét. A hazaiakon látszott, a védekezésre nem sok gondot kivánnak forditani, kétgólos hátrányuk lefaragására törekszenek. Ehhez jobban kellett volna játszaniuk, de nem játszottak jobban. Az 55. percben Whiteside furiaként rohant rá Disztl P.-re, a svéd biró a nyujtott lábbal való rohamozást sárga lappal ,,honorálta,,. A magyar csapat fokozatosan védekezésre kényszerült, de nem mondott le a váratlan ellenakciókról. Egy ilyen esetnél, a 61. percben Kovács Kálmán ugrott ki, és kevéssel perditett a bal alsó sarok mellé. Négy perc mulva Quinn helyett O,Neill lépett pályára. A 68. percben Détári lendületes vágta végén 22 m-ről a bal alsó sarkot célozta meg, lövése gólba tartott, de Wright kapus bravurosan szögletre mentett. A hajrában veszélyeztettek az északirek. A 76. percben McDonald 8 m-es fejesét Disztl P. kiütötte, majd egy perc mulva Whiteside éles szögből leadott ballábas lövése alig csuszott el a hosszu sarok mellett. Ujabb egy perc leteltével Clarke lesgólt lőtt. A 81. percben O,Neill 16 m-es erős lövését háritotta Disztl P. Három perc mulva Bognár Gy. helyett Bognár Z. lépett pályára, és amire már csak kevesen számitottak, a 90. percben Fleming jobboldali beadását Whiteside 5 m-ről látványos fejessel küldte a magyar kapuba (1:2). A középkezdés előtt Fischer helyett Hajszán állt be.

Az európai 6. csoport állása:

1. Spanyolország 6 5 – 1 14- 1 10 pont
2. Irország 6 3 2 1 5- 2 8
3. Magyarország 6 2 3 1 6- 6 7
4. Észak-Irország 7 2 1 4 6- 9 5
5. Málta 7 – 2 5 3-16 2

A belfasti 90 perc után aligha lehet bármi rosszat irni az utóbbi időkben enyhén szólva is igen halványan szerepelt magyar csapatról. A játék – főleg az első félidőben – helyenként a három-négy évvel ezelőtti gárdát idézte, és ami kellemes meglepetésként hatott, a magyarok ügyesen alkalmazták Bicskei Bertalan szövetségi kapitány taktikáját, amivel az ellenfelet sikerült alaposan összezavarni.

Az első játékrészben egy szerencsés pillanat adott lendületet a csapatnak, és a kezdeti, szokásos zavar másodperceken belül elillant. Az északir támadásokat sikerült már a középpályán megszürni, és a megszerzett labdákkal a földön, gyors átadásokkal kombinálni. Ebben az időszakban a zöldmezesek többször is kapkodtak, és esélyük sem volt arra, hogy elérjenek Disztl P. kapujáig. Pedig a tapasztalatok alapján az eleredt eső is a brit stilusban futballozó hazaiakat támogathatta volna, de az egyébként is csak közepes képességü északir játékosok csupán árnyékai voltak önmaguknak.

A második játékrészben már ,,ráültek,, az eredményre a vendégek, és igy a győzelem az utolsó percekben némileg veszélyben is forgott. Ezzel együtt a két pont jogosságát aligha lehet elvitatni a csapattól. Egyénileg nehéz lenne bárkit is kiemelni a győztesek közül, hiszen valamennyi csapattag végrehajtotta a rábizott feladatot, azaz ,,profi módon,, teljesitette az elvárásokat. Végig jól játszott az ujoncként sem elfogult Limperger, pedig az ő gondjaira a legnagyobb északir csillag, Norman Whiteside őrzését bizta a szakvezetés. Détárinak két szép lövése volt, Bognár Gy. pedig második góljával alighanem a VB-szerda egyik – vagy legszebb – találatát szerezte. A két csatár, a közelmultban külföldre szerződött Kovács K. és Fischer uj környezetükben figyelemre méltóan fejlődtek. Ez főleg magabiztosságukon látszott. Az északir csapatból aligha érdemes bárkit is megemliteni, ez a gárda közelébe sem jöhet az 1982-es spanyolországi világbajnokságon látott Bingham-legénységnek.

A Windsor Parkbeli siker aligha feledtetheti az elmult hónapok, évek csalódásait, de talán jelzi azt is, hogy annyira nem kilátástalan a magyar labdarugás helyzete, mint azt ez az időszak mutatta. A gondokat persze az egyszeri győzelem nem oldotta meg, és azt is figyelembe kell venni, hogy Détáriék egy ritka gyenge ellenféllel szemben diadalmaskodtak. Ennek ellenére az idegenben szerzett pontoknak manapság különösen nagy az értékük, és talán ezért is különösen sajnálatos, ami az elmult év decembere – az első Málta elleni pontvesztés – óta történt…

Vélemények a mérkőzés után:

dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke: – Ma este végre jó teljesitményt nyujtott a csapat, ami mindenképpen biztató a jövőre nézve. Ez egy igéretes, fiatal társaság, és reméljük, hogy hamarosan ujra ütőképes válogatottunk lesz. Jó uton haladunk afelé.

Bicskei Bertalan, szövetségi kapitány: – Nagyjából az történt a pályán, amire számitottam. A hazaiak nem okoztak különösebb meglepetést, és azt hiszem, senki sem vonhatja kétségbe, hogy megérdemeltük a győzelmet.

Bognár György: – A mérkőzés megnyerésében nagy szerepet játszott az, hogy sikerült a földön tartanunk a labdát. Ez, mint köztudott, a brit stilusban játszó csapatok gyengéje – meg is vertük őket.

Kovács Kálmán: – A 2:0 jobb eredmény lett volna, de azért igy sem lehetünk elkeseredve.