1989.IX.12. KEK, Ferencváros – FC Haka 5-1

A ferencvárosi labdarugók nem a legjobb előjelek után lépnek pályára a finn Haka elleni KEK-mérkőzésen. A zöld-fehérek ugyanis meglehetősen halovány teljesitményt nyujtottak mult szombaton az 5. bajnoki fordulóban Debrecenben: az ujonc DVSC csapata ellen mindössze gólnélküli döntetlenre futotta erejükből.

– Bizom benne, hogy kilábalunk a hullámvölgyből. A magyar futballistákat ismerve nem tartom lehetetlennek, hogy a kisiklás után ujra elkápráztatják a közönséget – jelentette ki Rákosi Gyula vezetőedző. – Hosszu évek teltek el azóta, amikor utoljára európai kupamérkőzést játszott a Ferencváros, igy mindenképpen helyt kell állnunk.

– Mit tud az ellenfélről?
– Bene Ferenctől, az ujpestiek volt nagyszerű játékosától kértem segitséget, mivel ő sokáig Finnországban vendégszerepelt. Elmondta: a Haka egy igen lelkes amatőr csapat. Az angol stilust igyekeznek lemásolni, tehát sokat ivelgetnek a tizenhatos tájékára és feltételezhetően jól is fejelnek.

– Milyen eredménnyel lenne elégedett?
– Manapság még a nagyarányu győzelmek sem jelentenek teljes biztositékot a továbbjutásra. Nehéz két csatára számitok. Kedden este háromgólos győzelemmel kiegyeznék.

A Ferencváros KEK-ellenfele, a finn kupagyőztes Haka Valkeakosken vasárnap érkezett meg Budapestre, és azóta a Novotel szállóban tartózkodik. Itt kért rövid nyilatkozatot a várható esélyekről az MTI munkatársa Yorma Kangasmaki vezetőedzőtől.

– Kevéssé ismerem a Ferencváros csapatát, mivel csupán a váciak elleni bajnoki összecsapásukat láttam – mondta a vendégek szakvezetője. – Szerintem nem lesz könnyü dolguk a magyaroknak ellenünk. Egy szoros eredmény, azaz gólnélküli vagy 1:1 arányu döntetlen az álmom.

– Milyen stilusban játszik a Haka?
– Talán a ,,skandináv,, jelző a legtalálóbb. Kemény, az utolsó pillanatig küzdő együttes a miénk.

A finn csapattal érkezett a magyar fővárosba a pécsiek volt játékosa, Lőrincz Sándor (35) is.

– A Haka az egyik legrégibb multra visszatekintő csapat Finnországban. Nem tévedek, ha azt mondom, a finnek ugy kedvelik, mint idehaza sokan a Ferencvárost. A játékosok többsége amatőr. Én vagyok az egyetlen, aki hivatásosként játszom a Hakában. Nem tudok mást mondani: jelenlegi kenyéradóm jellegzetesen finn csapat…

– Mióta játszik a Hakában?
– Az idei lesz a második idényem velük.

– Bizonyára jobban ismeri a Ferencvárost társainál. Milyen tanácsokat ad nekik?
– A zöld-fehéreket elég régen láttam utoljára. Ugy tudom, fiatal, feltörekvő csapat. Hazai pályán nyilván ők az esélyesebbek.

* * *

Kedden este hazai környezetben mutatkozott be a Ferencváros labdarúgócsapata a KEK első fordulójában. A zöld-fehérek a klub történetének 101. nemzetközi kupamérkőzését játszották a finn Haka Valkeakoski ellen.

Ferencváros – Haka Valkeakoski 5:1 (3:1)
Üllői út, 22.000 néző, V: Ihsan Ture (török)

Ferencváros: Józsa – Simon, Pintér, Limperger, Keller – Szeibert, Bánki, Kincses – Wukovics (Páling 72.), Dzurják, Keresztúri (Dukon 82.)

Valkeakoski Haka: Huttunen – Tanttu, Korhea, Makela, Nieminen – Laiho, Paavola, Lintunen, Lőrincz, Holappa – Lahtinen (Valvee 32.)

Gól: Szeibert (29., 64.), Kincses (1.), Limperger (10.), Dzurják (80.) illetve Paavola (4.)
Jók: Keller, Szeibert, Limperger, Kincses illetve Paavola, Lőrincz

Huszonöt másodpercnél nem több telt el, amikor Dzurják futtatta Szeibertet. A középpályás a hasonló poszton játszó társa, Kincses elé tálalt, aki 14 méterről pontos lövéssel vette be a Haka kapujának bal alsó sarkát (1:0). A nézők euforikus hangulatba kerültek, a jó kezdés azonban elaltatta a ferencvárosi védelmet: a 4. percben a Pécsről elszármazott Lőrincz eszményien szép indí­tásával Paavola lépett ki a védők gyűrűjéből, kicsalta kapujából Józsát, és az üresen maradt kapu közepébe gurí­tott (1:1). Hasonlóan ügyes volt hét perc múlva Limperger, aki a Korheáról kipattant labdát 18 méterről okosan helyezte a bal alsó sarokba (2:1). Ahogy mondani szokás, egyik csapat sem töltött, csak tüzelt. A védekezésre ugyan megpróbált a Haka figyelni, de az elemében lévő, nagy gyorsasággal kombináló ferencvárosi középpályások jóvoltából szinte percenként alakult ki helyzet a finnek kapuja előtt. A 23. percben Keller adott be középre, Dzurják jól érezte, hogy Wukovics mögötte helyezkedik. Megcsúsztatta hát a labdát, de Wukovics elkapkodta a lehetőséget, meggondolatlanul célozta meg a bal felső sarkot. Huttunen már számí­tott a lövésre, övé is lett a labda. Hat perc múlva Kincses futtatta Keresztúrit, a jól sikerült baloldali beadásnál Makela: és Huttunen egymást zavarta, és a közöttük, mögöttük helyezkedő Szeibert az ötös vonaláról zavartalanul pördí­thetett a kapuba (3:1). A 33. percben Dzurják hagyott ki óriási lehetőséget, amikor a jobboldali kapufától mindössze két lépésnyire helyezkedve a kapu előtt keresztben csúnyán ellőtte a labdát.

A 46. percben Paavola csapott le egy gazdátlan labdára, és néhány lépés megtétele után alig tévesztett célt jobblábas lövése. A folytatásban sokkal több hibát követett el a magyar együttes – mintha az első 45 perces csillogás megártott volna a Ferencvárosnak. A középpályás sor nem úgy kombinált, ahogyan az első félidőben tette, a három csatár pedig semmiféle veszélyt nem jelentett a finn kupagyőztes kapujára. A 64. percben futás nélkül lőtt gólt a kicsit fáradt benyomást keltő Szeibert: 20 méteres, csavart szabadrúgása a jobb alsó sarokban landolt (4:1). A hajrára kiderült, hogy Szeibert korántsem fáradt el, az utolsó percek ismét fényesen sikerültek. A 67. percben Kincses jól forgolódott a 11-es ponton, végül azonban az égbe durrantott. A 76. percben ismét ő jeleskedett a helyzetkihagyásban, Dzurják átadásával egyedül tört kapura, de újra a léc fölé emelt. Tí­z perccel a lefújás előtt Szeibert pazar labdájával Páling bajlódott egy keveset, némi zavar után jól gurí­tott Dzurjákhoz, aki négy lépésről beállí­totta a végeredményt (5:1).

Elképzelni is nehéz, mi lett volna a végeredmény ezen az estén, ha a találkozó fontos időszakaiban (az első 20-25 perc, majd a folytatás második húsz perce számí­tott ilyennek) a ferencvárosi középpályás trió nem játszik olyan hasznosan, olykor igen szí­nesen, ahogyan tette. A hazai csatárok ugyanis egymást múlták felül a helyzetek kihagyásában, de szerencsére Szeiberték jól tették a dolgukat. A Haka jól küzdő csapat benyomását keltette, szakí­tott azzal a kupafelfogással, hogy idegenben csakis védekezni kell. Ez szimpatikus dolog, más kérdés, hogy a finn kupagyőztes ezzel a saját sí­rját ásta meg.

A papirformát igazoló győzelemmel mutatkozott be kedden este az Üllői úton a Ferencváros labdarugó-csapata a KEK-ben. A zöld-fehérek 5:1-es sikere mondhatni játszi egyszerűséggel született meg, a finn kupagyőztes Haka Valkeakoski ,,kellemes,, ellenfélnek bizonyult. Nem sokat védekeztek az északiak, a jól kombináló ferencvárosi középpályások olykor tetszés szerint törhették át védővonalukat.

Lőrincz Sándor, a Haka magyar légiósa a találkozó után cseppet sem volt letört:

– Én igazán tudom, mekkora a különbség a magyar és finn futball között – mondta a 35 éves, egykoron a PMSC-ben is pontos, ügyes indí­tásairól ismert középpályás. – Nem sok értelme lett volna a túlzott védekezésnek, hiszen az sokkal inkább fárasztó. Az volt az elképzelésünk, hogy rajtaütésszerű támadásokkal igyekezzünk zavart okozni. Amikor az első percben Kincses gólt rugott, nem ijedtünk meg, gyorsan egyenlí­tettünk. Talán, ha akkor erőteljesebben összpontosí­tunk, akkor megússzuk kisebb különbségű vereséggel.

– Képes-e meglepetést okozni a Haka a visszavágón?
– Önmagunk árnyékát nem tudjuk átlépni. Azt viszont egy pillanatra se higgye a Ferencváros, hogy sétamérkőzés vár rá Finnországban.

– Ilyesmire én sem számí­tok – mondta Rákosi Gyula, a Ferencváros edzője a kedd esti találkozó után, amely több mint 980 ezer forintot hozott a konyhára a belépők eladása révén. – Középpályásaink valóban feladatuk magaslatán álltak. Kincses és Szeibert mindvégig jól irányí­tott, de nemcsak osztogatták a labdákat, hanem igen sokszor az első vonalakba is előre törtek.

– Az öt gól közül mindössze egy fűződik csatár (Dzurják) nevéhez. Ez egy kicsit (nem is kicsit?) támadóik kritikája.
– Egyszer í­gy megy, egyszer úgy. Ha emlékeznek az MTK-VM elleni őszi első bajnoki csatánkra, akkor tudják: azon a 90 percen éppen csatáraink fogtak ki jó napot. A feladat az, hogy a támadók is állandósí­tsák jó formájukat.

– Gondtalan visszavágó igérkezik, felszabadultan lehet gyakorolni az idegenbeli taktikai formációkat
– Ezen még nem gondolkodtam. Egy viszont bizonyos: szégyen lenne kiesni. Négy gól előny az négy gól előny, ezt a finnek is igen jól tudják. De most nem a Hakára, hanem már a szombati ellenfélre, a Videotonra összpontosí­tok. Ha otthon tartanánk a győzelmet, akkor igazán szép egyhetes menetelésre tennénk pontot.

A zöld-fehér legénység ötödik KEK-rajtja tehát fölöttébb jól sikerült. A gólok mellett akadtak más, igencsak szemet gyönyörködtető megoldások, ám Rákosi Gyula megjegyezte: olyan tökéletes helyzetekért, amelyeket kihagytak a játékosok, még edzőmérkőzésen is szí­dás jár. A Ferencváros kedden huszadik KEK-találkozóján lépett pályára, a tizedik győzelmét harcolta ki. Ennél nagyobb arányban a kupagyőztesek tornáján csak egyszer diadalmaskodott, az 1972/73-as kií­rásban. Napra pontosan 1972. szeptember 28-án a Népstadionban 6:0 (3:0) arányban legyőzte a máltai Floriana La Vallettát. Az Üllői úti csapat egyébként a KEK-ben egyszer már megmutatta oroszlánkörmeit, az 1974/75-ös idényben döntőig jutott, s bár ott 3:0-ra kikapott a Dinamo Kijevtől, az az ezüstérem azóta is szépen csillog. A 90 perc után a finn öltözőben nyoma sem volt letörtségnek. A Haka azt nyújtotta, amit tud. Becsületesen, az utolsó percig küzdött. Ha tí­z gólt kap, akkor is arra törekszik, hogy az utolsó támadás azért az övé legyen Ez a szimpatikus csapat – Lőrincz kivételével – csupa amatőr játékosból áll. Ledolgozzák a maguk nyolc óráját, s utána – vagy sokszor előtte – megjelennek az edzéseken.

Vezetőedzőjük, Yorma Kangasmaki í­gy nyilatkozott:

– A Ferencvárosról tudtam, hogy hosszú évek kihagyása után tért vissza ezen az őszön az európai kupaszintérre. Több fiatal, sokra vágyó tehetséges futballistájuk van, akik hazai közönség előtt kötelességüknek érezték a bizonyí­tást. Bizonyos fokig tehát számí­tottam arra, hogy jelentős különbségű vereségbe is belefuthatunk. Így történt, de ez nem azt jelenti, hogy zöldre állí­tjuk a lámpát akkor, amikor a magyarok városunkba látogatnak. A visszavágón egynél azért több támadót állí­tok a csapatomba. Kedd este a Hakáról kiderült: szorgos iparos, semmi más. Csak a második összecsapáson nehogy kiderüljön, ez az iparos képes műremeket is készí­teni