1989.VII.30. OTP Budapest ’95 Kupa, Ferencváros – Beerschot 3-2

Igazán közönségcsalogató, élményt nyújtó játékkal szórakoztatták a nyári estén a döntő résztvevői a szurkolókat, két jól felkészült csapat ní­vós labdarúgást mutatott be.

Ferencváros – Beerschot 3:2 (1:1)
Üllői út, 7.000 néző, v.: Plasek

Ferencváros: Józsa – Simon, Pintér, Keresztúri, Keller – Szeibert, Bánki, Kincses – Wukovics (Fonnyadt 46.), Dzurják, Dukon

Beerschot: Kerremans – Luyckx, Verstraeten, Iorgulescu, Rasquin – N’Gombo (Goots 53.), Daerden, Balan, Vanheusden – Arisvaldo, Szabadi

Gól: Dzurják (24.), Keller (51.), Kincses (71.) illetve Vanheusden (35.), Goots (61. – 11-esből)
Sárga lapok: Pintér (62.) illetve Szabadi (15.), Balan (64.)
Jók: Józsa, Keller, Szeibert, Bánki, Dzurják, Kincses illetve Rasquin, Daerden, Vanheusden

Az első negyedóra friss, pergő ferencvárosi akciói közül a 10. percben szőtt volt a legszebb, amikor Wukovics lerázta magáról védőjét, beadását Szeibert hat méterről fölé vágta. Két perc múlva a belgák is igazolták, hogy nem véletlenül jutottak a döntőbe: Rasquin 38 méteres bombáját Józsa ritka nagy bravúrral fogta meg a jobb alsó sarok előtt. A nézők jól szórakoztak, mindkét csapat egyértelműen a támadó játékra fektette a hangsúlyt. A 22. percben Daerden adott középre, Vanheusden 8 méterről – óriási helyzetben – a jobb kapufa mellé lőtt. Talán jobban tette volna, ha Balannak adja a labdát, mert középpályás társa még jobb helyzetben volt. Két perc múlva Bánki magas labdáját Dzurják Kincses elé fejelte, aki ügyesen tálalt vissza a csatár elé, s Dzurják a bal felső sarokba emelt (1:0). Alig több, mint tí­z perc múlva Daerden ismét pontosan í­velt középre, s Vanheusden 9 méteres lövése ezúttal a kapuba jutott (1:1).

Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke gratulál Józsának

Az 50. percben Keller varázsos csele után jól adott Dzurják fejére, de a hórihorgas csatár ezúttal rosszul továbbí­tott az ötös vonalára. A Beerschot keményebben folytatta a játékot, védői szorgosan terí­tgették le a ferencvárosi játékosokat. Az 51. percben egy jobbról érkező beadást az óriási tumultusban jól helyezkedő Keller laposan meglőtt, és a 12 méteres lövés újra vezetéshez juttatta a Ferencvárost (2:1). A 61. percben Resquin a felezővonaltól lódult meg, két-három ferencvárosi próbált a nyomába eredni, de nem tudták őt megállí­tani. A védő lövését Józsa lábbal hárí­totta, és csak ezután buktatta el a belgát Simon. Plasek játékvezető meglepetésre 11-est itélt, amit Goots higgadtan a kapu bal oldalába lőtt (2:2). Keményen, nyí­lt sisakkal rohamozott mindkét legénység, érezve, hogy az újabb gól esetleg tornagyőzelmet érhet. A 71. percben Szeibert remek átadását Kincses mintaszerűen lekezelte, majd néhány lépés megtétele után tí­z méterről a kapu közepébe lőtte (3:2).

httpvh://www.youtube.com/watch?v=hfQWl_MEZEs&p=C1EE45A3CA41F124

A 3. helyért:

Tatabánya – Cercle Bruges 1:1 (0:1) – büntetőkkel: 3:5
Üllői út, 1.500 néző v: Varga L.
Gól: Kiprich (59.), illetve Weber (41.)

* * *

Ujra kupagyőztesnek járó serleget emelhettek magasba a Ferencváros labdarugói az Üllői uton vasárnap, az OTP Budapest ’95 elnevezésű torna döntője után. A közönség fiatalabb része lelkesen ünnepelte a sikert, a nagyobb diadalokat is megért többség azonban ennél érthetően többre vágyik.

– Hol tart ma a legnépszerűbb hazai csapat a felkészülésben?
– A négy nemzetközi előkészületi mérkőzésen látottakkal nagyjából elégedett vagyok, de természetesen hiba lenne tulértékelni a vasárnapi kupagyőzelmet – válaszolta a szakember. – A hazai pályát egyébként sem illik vereséggel elhagyni, igy akár kötelezőnek is tarthattuk volna a tornaelsőséget.

– Melyik csapatrésszel volt elégedett, s melyikkel kevésbé?
– A csatársor teljesitménye sok kivánnivalót hagyott maga után, a középpályások viszont biztatóan szerepeltek. Szeibert György erősitést jelenthet, szükségünk lenne egy jól lövő játékosra, aki ráadásul ,,lát,, a pályán. Ami a hátvédsort illeti, Limperger Zsolt térdszalag sérülése kiujult, s az ő kiesése nagy hátrányt jelentett.

– Most ugy tűnt, jobbszélsőgondjaik vannak…
– Wukovics László és Fonnyadt Zsolt valóban keveset nyujtott a tornán, de azért nem olyan sulyos a helyzet. Szerencsés helyzetben vagyunk, mivel szinte minden posztra több jelöltünk van, igy a jobbszélső szerepkörére is. Gondolok például a fiatal Nagy Zsoltra, de ő sajnos hónapokat hagyott ki sérülés miatt.

– Sokat beszélnek manapság a profi szemléletről. Hogyan vélekednek erről a Ferencvárosban?
– A magyar játékos sajnos csak akkor hajlandó szenvedni, ha rákényszeritik a körülmények. Ez jellemző Fischer Pálra is, aki a hollandoknál végül mégiscsak lefogyott… Nálunk még nehéz kikényszeriteni a keményebb hozzáállást, mivel a jobb játékost mindig megvédik az edzői szigortól. Bizonyára sokan emlékeznek Pintér Attila esetére. Az év elején elégedetlen voltam a középhátvéddel, ezért áthelyeztem a tartalékokhoz. Máshol az ilyen büntetés teljesen természetes, nálunk pedig kiálltak a fegyelmezetlen játékos mellett. Ha viszont kikap a csapat, akkor persze az edző a hibás…

– A tervek jövőre?
– A jó hangulathoz jó eredmények kellenek. A cél: dobogós helyezés a bajnokságban és döntő az MNK-ban. A KEK-ben pedig addig szeretnénk eljutni, ameddig csak lehet – mondta Rákosi Gyula.