1989.XI.1. KEK, Ferencváros – Admira Wacker 0-1

Sokaknak csalódást okozott a Ferencváros ezzel a teljesí­tményével, csak éppen a vezetőedzőnek, Rákosi Gyulának nem. A vendégek dörzsölt profi csapat benyomását keltették, s ha az Admira nem is európai klasszis gárda, azért a játékosok, amit tudnak, azt hiba nélkül végrehajtják.

Az UEFA fegyelmi bizottsága döntött: a Ferencváros két soron következő kupamérkőzését – amely az UEFA rendezvényeihez tartozik – nem játszhatja le Budapesten. A határozat szerint Budapesttől minimálisan 150 kilométerre kell játszani, igy már a november elsejei Admira Wacker elleni visszavágót is.

A hir vétele után Magyar Zoltán, a Ferencváros technikai vezetője a következőket mondta: – Igen sulyosnak tartjuk a döntést, bár kétségtelen, száz százalékig a mi szurkolóink voltak a hibásak a történtekért. Egyet azonban az UEFA-nak figyelembe kellett volna venni: a botrány nem a mi pályánkon történt, tehát a rendért az osztrákok is felelősek voltak.

Pintér Attila a tatai edzőtáborban röviden ennyit mondott: – Ezt nem tehették meg velünk.

A döntésről az osztrákok is értesitést kaptak. Gerhard Tischelmayer, az Admira Wacker gazdasági vezetője igy kommentált: – Várható volt, hogy az UEFA szigoruan megbünteti a Ferencvárost. Számunkra feltétlenül előny lehet, hogy a visszavágót nem a Ferencváros otthonában játsszuk le. A budapestiek számára idegen pályán több az esélyünk, hogy megőrizzük előnyünket és bekerüljönk az UEFA kupa harmadik fordulójába.

Rákosi Gyula, a ferencvárosiak vezetőedzője felháborodott, amikor megtudta a csapatát sújtó UEFA-döntést. – Egyszerűen nem találok szavakat. A mi klubunkat büntetik azért, mert idegenbeli találkozón az osztrák rendezők képtelenek voltak biztosí­tani a rendet. Tény, akadtak sportszerűtlen ferencvárosi szurkolók, de a pályán minden rendben ment. Nem dobáltak be vasrudakat a gyepre, mint nemrégiben Amszterdamban, az Ajax – Austria Wien találkozón. Nagy küzdelemben veszí­tettünk, s bár rendnek kell lennie, de miért sportembereket marasztalnak el azért, mert a lelátókon akadnak olyanok, akik megfeledkeznek magukról?

– Melyik vidéki pályát választaná?
– Erre kapásból azt mondhatnám, a dorogit. Olyan remek fűvel rendelkezik, annyi kellemes emlék fűz hozzá. De komolyra fordí­tva, fogalmam sincs, hová megyünk, mert Pécsett ugye túl közel vannak a nézők az oldalvonalhoz. Másutt viszont nincs esti világí­tás, Győr pedig – amely ideális feltételeket kí­nálna – nincs elég messze.

– Miért esett éppen Szegedre a választásuk?
– Ezuton is szeretnénk köszönetet mondani azoknak az egyesületeknek, amelyek felajánlották segí­tségüket szorult helyzetünkben. Miskolc, Nyí­regyháza, Debrecen, Pécs és Szombathely is szí­vesen adott volna otthont. Szegeden igen kedvező körülmények között, villanyfénynél léphet pályára csapatunk, s a 17.30 órás kezdés is elfogadható, mind a közönség, mind a TV-közvetí­tés szempontjából. Igyekszünk úgy intézni a dolgokat, hogy szurkolóink az Üllői úton is vásárolhassanak elővételben jegyet a kupamérkőzésre – mondta végezetül Magyar Zoltán.

Csupa panasz Rákosi Gyula, a Ferencváros vezető edzője és elkeseredésében rendhagyó szavakat mondott: – Ilyen teljesí­tmény után azt sem bánnám, ha néhány játékosom lemondaná a szerdai mérkőzést… Ötven-ötven százalékosnak í­télem meg a szegedi esélyeinket.

Ernst Weber edző í­gy látja az esélyeket: – Teljesen nyí­lt a továbbjutás kérdése, bár véleményem szerintegy gólt feltétlenül kell rugnunk ahhoz, hogy a harmadik fordulóba kerülhessünk. A középpályán meg kell nyernünk a párharcokat, elöl pedig Rodax gyorsasága dönthet. A lehető legerősebb csapattal állunk ki, a jobboldali középpályás poszt.

*

Ferencváros – Admira Wacker 0:1 (0:0) – összesí­tésben: 0:2
Szeged, 20.000 néző, V: Wiesel (nyugatnémet)

Ferencváros: Józsa – Vaszil, Pintér, Limperger, Keller – Topor, Bánki, Kincses – Páling (Dukon 78.), Dzurják (Wukovics 66.), Fonnyadt

Admira Wacker: Wolfgang Knaller – Bacher, Zingler, Oberhofer, Graf – Artner, Gruber (Kern 89.), Walter Knaller, Müller – Rodax, Schaub (Seber 84.)

Gól: Oberhofer (48.)
Sárga lap: Vaszil (56.) illetve Graf (2.)
Jók: Oberhofer, Wolfgang Knaller, Rodax, Müller

Az első meglepetést a ferencvárosi közönség okozta azzal, hogy meglepően higgadtan, kulturáltan viselkedett, legalábbis az első félidőben. Mindössze egy-egy petárda durrant – a magyar és az osztrák oldalon -, s a rendőröknek sem akadt dolguk egyelőre. Az első perc végén Dzurják Pintértől kapott hosszú indí­tást, ,,ajtó-ablak nyitva volt,, előtte, de fölé emelt. Mindjárt utána Graf kapott sárga lapot, s ezzel a szigorú í­télettel Wiesel játékvezető mintegy jelezni óhajtotta, hogy gyorsan elejét akarja venni a túlzott keménykedésnek. Aztán félóra semmittevés következett, ugyan támadgatott a zöld-fehér gárda, de csak szögletekre futotta az erejéből (szünetig tizet rúghattak, mí­g a vendégek egyet sem). A 34. percben ezúttal Bánki ugratta ki Dzurjákot, akinek csak bele kellett volna pöckölnie a labdába, s az a hálóban kötött volna ki, ám ,,Csöpi,, hiába nyújtózkodott, hajszállal lekésett. Aztán egy percre rá Rodax játszi könnyedséggel ment el a baloldalon, a kifutó Józsát is kicselezte, majd kapura lőtt, de Pintér vetődve kivágta a labdát a gólvonalról. Az újból Rodax elé pattant, de a szőke csatár második lövése sem ért el a kapuig, mert a helyére visszatérő Józsa bravúrral védett. Rodaxnak volt még egy felettébb idegesí­tő megugrása a hátralévő időben, amelyre a Ferencváros csak meddő szögletekkel tudott válaszolni, s í­gy 0:0-lal ért véget a félidő. Emlí­tést érdemel még Ernst Weber edző jól bevált húzása. Az Admira mestere a 19 éves Bacherre bí­zta a Bécsben remeklő Fonnyadt Zsolt őrzését. A hátvéd hiba nélkül oldotta meg feladatát.

A második félidő még rosszabbul alakult, mint az első, mindössze három percet kellett várni a gólra – az osztrákra… A kopaszodó Schaub, aki már Bécsben is az egyik legjobb Admira-játékos volt, balról í­velt be szabadrúgást, és a középhátvéd Oberhofer 6 méterről a bal kapufa segí­tségével a hálóba fejelte a labdát (0:1). Aki azt hitte, hogy elsöprő Fradi-rohamok következnek, az tévedett. Ugyan próbálkoztak a zöld-fehérek, de megintcsak tí­z szögletre futotta az erejükből, ugyanúgy, mint az első félidőben. Elképesztő a 20:0-ás szögletarány, de mindez mit sem ér, ha nincs, aki kihasználja ezeket a lehetőségeket. Az 56. percben Vaszil egyenlí­tett – a sárga lapokat tekintve -, ugyanis lerántotta Grafot, s megkapta ezt a figyelmeztetést. Öt perc múlva Topor feltűnően ügyetlenül vett át egy kiugratást, majdnem túlvezette a labdát az alapvonalon, s gól helyett csak szögletet tudott kiharcolni. A 66. percben Pintér 25 méteres szabadrúgásból a felső lécet találta el, ez volt az egyetlen igazi hazai lehetőség a második félidőben. Két perc múlva Fonnyadt lövését ütötte ki Wolfgang Knaller. A 71. percben Pintér megismételte öt perccel korábbi produkcióját, szabadrúgásból ismét a jobb felső sarokra célzott, ezúttal a kapus hárí­tott. Az utolsó percekben három kihagyhatatlannak tűnő helyzetet teremtettek a vendégek a teljesen összeroppanó, és fejetlenül támadni próbáló Ferencváros kapuja előtt, de Artner és Seber kihagyta ezeket.

Sokaknak csalódást okozott a Ferencváros ezzel a teljesí­tményével, csak éppen a vezetőedzőnek, Rákosi Gyulának nem. A szakvezető már korábban is hangoztatta, hogy hullámvölgyben van csapata, csodát nem várhat játékosaitól. Nos, csodát nem is tettek, de legalább a nagyobb lelkesedést, néhány helyzet kialakí­tását elvárta volna kedvenceitől a publikum. A vendégek dörzsölt profi csapat benyomását keltették, s ha az Admira nem is európai klasszis gárda, azért a játékosok, amit tudnak, azt hiba nélkül végrehajtják.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=H8ChVbvSsm4&p=C1EE45A3CA41F124

Ernst Weber: – Nagyon jól játszott a csapatom, a gólon kí­vül négy abszolút gólhelyzetet teremtettünk. Elégedett vagyok. Nemcsak az eredménnyel, hanem a mutatott teljesí­tménnyel is. A Ferencváros – meg kell mondanom – óriási csalódást okozott, Bécsben sokkal jobban futballoztak a magyarok.

Rákosi Gyula: – Fáj a vereség és a kiesés, de nem vagyok csalódott. Azt is mondhatnám, ettől tartottam, erre számí­tottam. Fischer távozása óta nincs góllövő csatárunk, hiába van a rengeteg szöglet, ha nem tudjuk gólra váltani azokat. A két csapat között egyébként nincs jelentős tudásbeli különbség, s ilyen esetekben az az együttes győz, amelyik rámenősebb, gyorsabb, agresszí­vebb. A helyszí­nen 20 ezer néző, a tévén keresztül pedig többmillió láthatta, hogy ma este ez a csapat az Admira volt.

– Nagyot csalódott?
– Elszomorí­tottak a látottak, bár bevallom őszintén, hogy a találkozó előtt sem voltam derülátó. Sokan láthatták: csapatom a bajnoki összecsapásokon sem nyújtották azt, ami joggal elvárható. A baj az, hogy idehaza sokszor a kevesebb is elég, de ebből a nemzetközi szinten már nem lehet megélni.

– A Ferencváros védelme úgy tűnik, kialakult. Ez viszont korántsem mondható el a középpályáról és a csatársorról.
– Amikor az idény elején kitűnő játékkal súlyos vereséget mértünk az MTK-VM-re, azt hittem, jó úton járunk. Ezután viszont érthetetlen megtorpanás következett, mintha megpattant volna valami a játékosokban. Rendszeresen fáradtan jönnek edzésre, s állandóan panaszkodnak, mindig fáj valami. Nem tudok másra gondolni, minthogy magánügyeikkel vannak elfoglalva, s emiatt nem készülnek és nem táplálkoznak úgy, ahogyan az egy élsportolótól elvárható.

– Bécsben jobb teljesí­tményt nyújtott a csapat, mint Szegeden. Mi ennek az oka?
– Idegenben fegyelmezettebben játszottunk. A szerdai vereséget nagyon fájlalom, mivel az idei kupasorozatban két könnyű ellenfelet juttatott nekünk a szerencse. Szégyen, hogy nem tudtunk élni a lehetőséggel A visszavágón sajnos bebizonyosodott: csatáraink egyszerűen ügyetlenek, a legnagyobb helyzeteket is képesek kihagyni. A mai Ferencváros csak igen kemény munkával érhet el eredményt. Annak idején nekem is rengeteget kellett dolgoznom azért, hogy megálljam a helyem, mivel csakis az adottságaimmal nem érvényesültem volna.

– Mit í­gérhet a szurkolóknak ilyen körülmények között?
– Azokat a játékosokat, akik az edzéseken nem nyújtanak megfelelő teljesí­tményt, ki fogom hagyni a csapatból. A mai mezőnyben nincs pótolhatatlan ember A valamivel gyengébbek akaraterejükkel felnőhetnek az úgynevezett ,,meghatározó emberek,, szintjére. Végezetül szeretném megköszönni Szegednek, hogy befogadtak bennünket, és közönségünknek, hogy sportszerűen felsorakozott csapatunk mögött. Sajnálom a szerda estét, tudom, mindenki győzelmet várt.