1990.VIII.25. Ferencváros – Tatabánya 1-2

Összességében a vendégcsapat megérdemelten győzött a közepes szí­nvonalat hozó mérkőzésen, mert a fővárosiak kezdetben félvállról vették ellenfelüket, ám mire felocsúdtak, már képtelenek voltak újí­tani. Az FTC a villámrajtot követően látványos formahanyatláson ment keresztül egy hét alatt.

Nyilasi Tibor igazán szerencsés embernek mondhatja magát. Újonc edzőként csapata nemcsak győzelemmel kezdett, hanem idegenben és éppen a bajnoki cí­mvédő Ú. Dózsa ellen sikerült ritkaságnak számí­tó 5:0-ás eredményt elérni. Mindez egycsapásra a Ferencváros labdarugóinak mesterére irányí­totta a figyelmet, aki a szombati, Tatabánya elleni hazai 90 percre készülőben nyilatkozott az MTI munkatársának.

– Kimondhatatlan öröm volt számomra a győzelem, de most néhány nap elteltével rádöbbentem arra is, hogy mindezek után megnőtt a csapat iránti elvárás, s a folytatásban bizonyí­tani kell: nem volt véletlen az újpesti eredmény. A Tatabánya régi nagy ellenfelünk, annak idején én is sok kemény mérkőzést játszottam a bányász együttessel, meggyőződésem, szombaton sem lesz másként.

– Mit jelentett Újpesten az első percben elért gól?
– Rendkí­vül sokat, de hogy utána is állandóan rohamoztunk, az tudatos volt az általam elképzelt játékstí­lus, taktika. Én itthon és öt éven át az Austria Wien együttesében is mindig a támadófutballt tartottam szem előtt, í­gy edzői elképzelésem is ez. Célom, hogy mindjárt a kezdés után igyekezzünk lerohanni az ellenfelet, egy-két gól óriási lélektani hatást válthat ki.

– A mai csapatok általában csak hazai pályán választják a támadó taktikát, idegenben jobbára a védekezésre törekednek. Így lesz ez a Ferencvárosnál is?
– Alapvető elképzelésemen nem változtat az sem, ha idegenben játszunk, amit a nyitányon is bizonyí­tottunk. De kétségtelenül jobban kell vigyáznunk, mert a hazai csapatok hol szerezzenek pontot vagy pontokat, ha nem otthon… Ügyelnünk kell a mindig veszélyt jelentő kontrákra is, hiszen valamennyi csapatban akad egy-két gyors, az ellentámadásban jeleskedő játékos.

– A bajnoki nyitány több váratlan eredményt hozott – közte a ferencvárosit -, mire következtet ebből?
– Láttam az MTK-VM – Vasas mérkőzést, Mucha József kollégám pedig a Tatabánya – Békéscsaba találkozót szemrevételezte. Az a véleményünk, hogy jobb bajnokságra van kilátás, mint az elmúlt években. Csak meg ne törjön az együttesek kezdeti lendülete… Ez persze ránk is vonatkozik.

– Milyen összeállí­tásban játszanak a Tatabánya ellen?
– Változtatásra kényszerültem, mert Simon megbetegedett, Vaszil kap helyet a kezdő együttesben. A már felépült erdélyi Patkós Csaba, valamint Nagy Zsolt a kispadosra ül, csereként jönnek számí­tásba. De azért akkor lennék a legboldogabb, ha nem kellene cserélni, mert azt mutatná, lendületben vagyunk, jól megy a játék.

*

Ferencváros – Tatabánya 1:2 (0:1)
Üllői út, 13.000 néző, V: Puhl

Ferencváros: Józsa – Vaszil, Pintér (Keresztúri 17.), Lipcsei, Keller – Bánki, Limperger, Szenes – Páling (Nagy Zs. 46.) Fischer, Fonnyadt

Tatabánya: Tőkés – Vincze, Váczi, Kiss, Szalma – Járfás, Kiszi, Simon, Klausz – Süveges (Lázár 90.), Horváth (Hegedűs 80.)

Gól: Fischer (88. – 11-esből) illetve Simon (42.), Hegedűs (83.)
Sárga lap: Szenes (6.), Vaszil (52.) illetve Vincze (55.), Klausz (57.), Tőkés (63.)
Jók: Fonnyadt  illetve, Tőkés, Süveges, Simon

Két, a bajnoki rajtot sikerrel vett együttes találkozott az Üllői úti stadionban, amelynek az átalakí­tások miatt 13 ezresre zsugorodott lelátója szűknek bizonyult ezen az estén. Meglehetősen paprikás, ideges hangulatban kezdődött a találkozó, a sorozatos szabálytalanságokat, belemenéseket csak tetézte a bí­ró azzal, hogy a kelleténél többször szakí­totta félbe a játékot. A kedélyeket a 10. percben Klausz hűtötte le, amikor a tatabányai középpályás fejese az állva maradt Józsa mellett a felső lécen csattant. A ferencvárosi csapat a hazai közönség előtt erőlködve próbálta mezőnyfölényét a kapu előtt is érvényre juttatni, ám kevés sikerrel. A vendégek ugyanis jól szűrték meg a zöld-fehér támadásokat, elsősorban a légtérben uralták a pályát. Ráadásul a Fradi megérezte a sérülés miatt idő előtt kivált Pintér hiányát. A fordulatot a 42. perc hozta, amikor a tatabányai Simon egy ártatlannak tűnő ellentámadás végén húsz méterről, jól eltalált lövéssel vette be az elalvó Józsa kapuját.

Fordulás után az FTC viharos lendülettel igyekezett a veszett fejsze nyelét megragadni, azaz, legalább az egyenlí­tést megszerezni. Ám a lelkesedés önmagában kevés, ha ez nem párosul megfelelő elképzeléssel és átütő erővel. Még í­gy is – elsősorban a csereként beállt Nagy Zsolt lendületének köszönhetően – több száz százalékos helyzet adódott a hazaiak előtt, de Szenes, majd Fonnyadt is elpuskázta azokat. Teljesen beszorult a bányász csapat, de higgadt, és többször is szerencsés védelme – ha sárga lapok árán is – állta a rohamokat. És akárcsak az első félidőben, a kevés adódó helyzetek egyikét nagy biztonsággal értékesí­tette, ezúttal Hegedűs. Fischer utolsó percekben lőtt 11-es gólja márcsak szépségtapaszt jelentett a csalódott zöld-fehéreknek.

Nyilasi Tibor: – Ezt a keserű pirulát sajnos le kellett nyelni. Ha másért nem, azért jó volt ez a a vereség, hogy kitisztuljanak a fejek: nos bizony nem vagyunk olyan jók, mint a nyitány után néhányan gondolták…

Az NB I. állása:

1. Bp. Honvéd 2 2 – – 6-1 4
2. Siófok 2 2 – – 4-1 4
3. Tatabánya 2 2 – – 4-2 4
4. Szeged SC 2 1 1 – 1-0 3
5. Ferencváros 2 1 – 1 6-2 2
6. Békéscsaba 2 1 – 1 4-2 2
7. Pécsi MSC 2 1 – 1 3-2 2
8. Rába ETO 2 1 – 1 3-3 2
9. Veszprém 2 – 2 – 2-2 2
10. Ú. Dózsa 2 1 – 1 5-7 2
11. Vasas 2 1 – 1 4-6 2
12. Váci Izzó 2 1 – 1 3-5 2
13. Debreceni VSC 2 – 1 1 2-5 1
14. MTK-VM 2 – – 2 3-5 0
15. Bp. Volán 2 – – 2 0-3 0
16. Videoton-Waltham 2 – – 2 1-5 0

Góllövőlista:

3 gólos: Marozsán (Siófok)
2 gólos: Szenes, Fonnyadt (Ferencváros), Füle (Váci Izzó), Vancea, Gregor (Bp. Honvéd), Galaschek (Vasas), Simon (Tatabánya)