1992.IX.23. Magyarország – Izrael 0-0

Nagyon kevesen látogattak ki a Magyarország – Izrael „A” válogatott labdarugó mérkőzésre, pedig sporttörténeti eseménynek lehettek volna szemtanúi, hiszen a két nemzeti együttes most először csapott össze.

Jenei Imre szövetségi kapitány a ferencvárosi Páling Zsolt személyében olyan játékosnak szavazott bizalmat, aki még egyszer sem szerepelt a válogatottban. Rajta kivül többen szintén nem büszkélkedhetnek komoly válogatottbeli multtal, Cseh András másodszor, Balogh Tamás, Sallói István és Hámori Ferenc egyformán harmadszor ölthette magára a cí­meres mezt.

Barátságos mérkőzésen:

Magyarország – Izrael 0:0
Üllői ut, 3000 néző, v: Steindl (osztrák)

Magyarország: Balogh Tamás – Páling (Wukovics 73.), Telek, Lőrincz – Illés (Lipcsei 46.), Nagy T., Sallói, Balog Tibor (Horváth Cs. 69.), Cseh (Duró 46.) – Kiprich, Hámori

Izrael: Ginzburg – Cohen, ben-Shimon, Klinger, Amar – Banin, Bercovich (A. Harazi 46.), Hazan, Nimny – Tikva (R. Harazi 76.), Zohar (Ravivo 46.)

Sárga lap: Balog (33.) illetve Zohar (11.), Banin (31.), Klinger (91.)
Jók: Páling, Lőrincz illetve Ginzburg, Hazan

A csapatkapitány, Kiprich már a 2. percben gólt szerezhetett volna, ám közeli lapos lövését védte Ginzburg. Rögtön utána ismét Kiprich került kecsegtető helyzetbe, ám ezuttal sem tudott tuljárni az izraeli kapus eszén. A 11. percben Zohar kapott sárga lapot egy szabálytalan szerelésért. Az elején az izraeliek beszorultak saját térfelükre, majd a 15. percben egy ellentámadás végén Tikva közeli lövését Lőrincz becsúszva mentett szögletre. A beí­velést Zohar végezte el, a szépen csavarodó labda csaknem megtréfálta a kapujából rosszul kimozduló Baloghot. Aztán Banin eresztett meg egy távoli bombát, ez nem okozott különösebb gondot a magyar kapusnak, aki kezdőemberként most először jutott szóhoz. A 22. percben Nimny cselezgetett a baloldalon, többen is megpróbálták, de nem tudták feltartóztatni, középre lőtt labdája szerencsére nem jutott el a társakig. Valamivel később Amar maradt őrizetlenül, de 10 m-ről pontatlanul célzott, nem találta el a kaput. A vendégek átvették a játék irányí­tását, nem egyszer valósággal eldugták a labdát. Egyre többször hangzott füttykoncert a nézőtérről, néhányan „ébresztőt” követeltek. A 26. percben Páling jobboldali beivelését Ginzburg elvétette, Cseh jókor érkezett, ám lövése elszállt a kapu mellett. Aztán Lőrincz fejelt kapu fölé egy beadást, majd Banin terí­tette le Illést – nem maradt el a megérdemelt sárgalapos figyelmeztetés. Két perccel később, a 33-ikban Balogh törlesztett Klingerrel szemben, neki is kijárt a sárga lap. Egy izben igazán gyönyörű, mintaszerű támadást vezettek a vendégek, az akciót Zohar fejezte be, távoli lövését csak kiütni tudta az alaposan meglepett Balogh. A magyarok játékán erősen érződött, hogy ebben az összeállí­tásban még soha nem szerepeltek együtt, több alkalommal a megértés hiánya gátolta meg a támadás továbbszövését. A 41. percben Banin jeleskedett a baloldalon, de hiába adott „forintos” labdát, társai későn eszméltek, igy odalett az í­géretes helyzet. Közben akadt munkája a gyuróknak, orvosoknak is, egy-egy keményebb belépő után, de kirivó sportszerütlenség nem borzolta a kedélyeket.

A szünetben mindkét szakvezető kettős cserére szánta el magát. Illés és Cseh helyén Lipcsei Péter és Duró József, Bercovich és Zohar helyén Alon Harazi, illetve Haiym Ravivo folytatta.

Az 51. percben Cohen csúsztatott fejese adott munkát Baloghnak. Aztán Lőrincz ragadt benn leghátul, Hazan huzhatott kapura, de nem tudta eljuttatni a labdát az akciót kisérő Tikváig. Vérszegényen szólt a „Hajrá Magyarország” buzdí­tás, a pályán lévő játékosok csak nem akartak tüzbe jönni. Az 57. percben Sallói előtt ajtó-ablak nyitva volt, már csak Ginzburg mellett kellett volna elguritania a labdát, ez azonban nem sikerült neki. Rögtön utána Hazan másolta le ezt a produkciót, óriási helyzetben ő is a kapusba lőtte a labdát. Jobb lett az iram, ám mindkét oldalon rengeteg hiba csuszott az összjátékba. Sallói próbálkozott kapáslövéssel, ez sem járt sikerrel. A 62. percben Kiprich és Amar fejelt össze a felezővonalnál, mindketten csak hosszabb ápolás után folytathatták a játékot. Percekkel később is mindketten fogták a fejüket. Ezután Sallóinak „sikerült” kihagynia egy orditó helyzetet, a másik oldalon Nimny közeli fejese tévesztett célt. A 69. percben ujabb csere következett, igaz, Jenei Imre nem a közönség által követelt Wukovics Lászlót, hanem Horváth Csabát küldte pályára Balog Tibor helyére. Aztán a 73. percben eljött Wukovics ideje, Pálingot váltotta fel, í­gy ujabb ujonc jutott szóhoz. A magyarok támadtak, támadgattak, de nem volt karmester, aki összefogta volna a társakat. Közben egy-egy alkalommal az izraeliek is meglódultak, voltak igéretes elfutásaik, ám a jó befejezéssel rendre adósak maradtak. A csereként beállt Ravivo elől kétszer is lábbal kellett mentenie Baloghnak, akinek képességeit a vendégek nem igazán tették próbára. A hajrá egyértelmüen a hazaiaké volt. Előbb Sallói próbálta kapuba kanalazni a labdát, Ginzburg szögletre mentett, majd Lipcsei bombázott kapu fölé. Lőrincz még fejelt egy lesgólt, majd lőtt egy jó szabadrugást. Wukovics és Sallói labdáját pedig a remek napot kifogó Ginzburg tette ártalmatlanná, í­gy az eredmény nem változott.

A tartalékos magyarok sokkal többet birtokolták a labdát, mentek előre, csak épp nem tudták befejezni a támadásokat. A legszomorúbb az egészben, hogy a hajrá utolsó perceit leszámí­tva igazán gólveszélyes helyzetük is alig akadt. Az izraeliek, akik a közelmultban idegenben 1:1-re végeztek a lengyelekkel is, nem keltettek rossz benyomást, lelkesen játszotta, de látszott rajtuk, hogy nem nagymesterei a szakmának. A döntetlen mindenképpen a vendégek számára hizelgő.

Nyilatkozatok:

Jenei Imre szövetségi kapitány: – Nem vagyok elégedett a mutatott játékkal, a 0:0-ás eredményt pedig egyszerüen elfogadhatatlannak tartom. Ugy érzem, már a második percben 2:0-ra kellett volna vezetnünk, ám ezuttal is kimaradtak a jobbnál jobb helyzetek is. Erre az eredménytelenségre egyszerüen nem tudok magyarázattal szolgálni. Ennek ellenére állitom, voltak játékunkban biztató momentumok is. A magyar labdarugás egészéről pedig csak annyit, innen csak felfelé vezethet az ut.

Schlomo Scharf, az izraeli válogatott szövetségi kapitánya: – A 0:0 számunkra kedvező eredmény, bár tudunk mi jobban is játszani. A magyarok gyorsabbak, erősebbek, ezért a zárt védekezést erőltettük, s ebből próbáltunk kontratámadásokat épiteni. Akadtak helyzeteink, ezeket azonban nem sikerült kihasználni.

Berzi Sándor, a szövetség főtitkára: – Ennyi helyzetet nem lehet büntetlenül kihagyni. Ezen kivül nemcsak az első és az utolsó tizenöt percben kell futballozni

Novák Dezső, a válogatott pályaedzője: – Nehéz véleményt mondani egy olyan találkozóról, amelyen a 2. percben már két góllal vezethettünk volna. A helyzeteket be kell rugni.

Kiprich József: – Ugy érzem, részben ez az én meccsem volt, ha az elején a kettőből legalább az egyiket berugom, akkor bizonyára gólokkal győzünk.

Páling Zsolt: – Nem számitottam arra, hogy a kapitány felfigyel rám, nagyon boldog vagyok, hogy bemutatkozhattam a válogatottban. Rengeteg helyzetünk kimaradt. Ha a felét értékesitjük, meggyőződésem, gólokkal nyerünk.

Telek András: – Szomoru, hogy Izrael ellen sem tudtunk nyerni

Cseh András: – A helyzetkihasználással ismét hadilábon álltunk. Szerintem gólokkal kellett volna diadalmaskodnunk.