1993.IX.29. KEK, Ferencváros – FC Innsbruck 1-2
A Ferencváros nem írt aranybetűs lapot saját KEK-história könyvébe. A szerdai visszavágó gyakorlatilag csak 19 percig tartott, mert amikor az összesítésben négy gólnyira nőtt az osztrákok előnye, csak kötelességből folytatták a küzdelmet a mérkőző felek. Az Innsbruck átkozhatja magát, mert a második félidőben több góllal is megbüntethette volna az olykor átjáróházra emlékeztető ferencvárosi védelmet. Egyértelműen a jobbik csapat jutott tovább.
– Milyennek látja a szerdai esélyeket? – kérdezte Nyilasitól az MTI munkatársa.
– Jobbnak, mint például egy héttel ezelőtt, mert a bajnokságban változatlanul jól megy az együttesnek – válaszolta. – De ugyanekkor számomra továbbra is érthetetlen a csapat kettőssége, hiszen az eredményes pontgyűjtés közepette szenvedtük el az innsbrucki vereséget. Reménykedek, hogy ,,csoda,, történik. Bár sem játékos, sem edzői pályafutásom alatt még nem fordult elő, hogy háromgólos kupahátrányt sikerült behozni, most talán megtörténik a változás…
– Mi lesz a csapat taktikája?
– A 0:3 magától adja, hogy az első percektől kezdve támadnunk kell, de ugyanakkor arra is vigyázni, nehogy gólt kapjunk. Ha sikerül negyedóra alatt előnyt szereznünk, az nem csak a fiukat, hanem a nézőket is feltüzelheti, s támogatásukkal talán előbbre jutunk. De nem győzőm hangsulyozni, nagyon nehéz találkozó elé nézünk.
– Mi lesz az együttes összeállitása?
– Semmi sem indokolja, hogy különösebben változtassak a siófoki győztes gárdán. Egyetlen kérdés lehet, hogy Nagy vagy Gregor kezdjen. A többiek őrzik posztjukat. Kuznyecov sérülése miatt viszont nem jöhet számitásba.
– És Keller József?
– Mitagadás, hidegzuhany az innsbrucki fiaskó – mondta a zöld-fehérek játékosa kedden. – Az első félidőben nagyszerűen megfeleltünk a taktikai előírásoknak. Szünet után érthetően reménykedtünk, de a 48. perctől jött egy üresjárat, s gyorsan kaptunk három gólt. Az az igazság, a védelemmel voltaképpen nem volt különös gond, hiszen a gólokat olyan események előzték meg, amelyek során Fortuna is az Innsbruck mellett volt. Azok a fránya pontrúgások, azok ingattak meg bennünket, hozták fel Danekéket.
– Akikre különösen ügyelniük kell szerda este?
– Az Innsbruck jó csapat, tehát mindenkitől tartani kell, aki éppen lőtávolba jut. Azt kell megakadályozni, hogy lőhessenek.
– Volt-e már Keller József ilyen nehéz helyzetben visszavágó előtt?
– Hogyne. Nem kell sokáig „kutakodni”, a legutóbbi BEK-kiírásban ugye a Slovan Bratislavától 4:1-re kikaptunk. Annyi a különbség, hogy Innsbruckban nem gumibotozták a drukkereinket.
– S melyik a jobb csapat: a Slovan vagy az Innsbruck?
– Egyértelműen a szlovák gárda
– Ezek szerint lehetséges a pokolból fölfelé keveredni, magyarán: képesek lesznek kiharcolni a továbbjutást?
– Erre a kérdésre ezer ember közül 999 nemmel válaszol. Mitagadás, talán a köteles optimizmus is mondatja velem, de 90 perc alatt nem kizárt 3 gólt lőni S akkor talán jöhetne a hosszabbítás. Elvégre ki gondolta volna, hogy Siófokon rúgunk négy gólt? Persze, erre mondhatják, a Siófok nem Innsbruck. Dehát négy gól az négy gól. Ha Kovács Józsiék őrzik a balatoni formát, akkor kedves estét szerezhetünk szurkolóinknak. Akik egyébként megérdemlik, hogy felvillanyozzuk őket. Jöjjenek, segítsenek bennünket. Jó mérkőzés lesz, ez bizonyos. Az osztrákok aligha állnak be tartani az előnyt, mert az öngyilkos politika.
*
Szerda este a KEK első fordulójának visszavágóján a Ferencváros gyakorlatilag reménytelen helyzetben vette fel a küzdelmet az osztrák kupagyőztessel szemben. Ez meglátszott a nézőszámon is, erőteljes foghíjas volt a lelátó.
KEK, 1. forduló, visszavágó:
Ferencváros – FC Innsbruck (osztrák) 1:2 (0:1)
Üllői út, 12.000 néző, V: Huszajnov (orosz)
Ferencváros: Szeiler – Telek – Simon, Lipcsei – Páling, Albert, Détári, Keller (Szekeres 46.) – Nagy Zs., Kovács J., Wukovics (Gregor 66.)
FC Innsbruck: Oraze – Prudlo, Streiter, Lesiak, Hartmann – Kirchler (Janeschitz 80.), Baur, Tarracedo (Gussnig 60.), Wazinger – Westerthaler, Danek
Gól: Détári (48.) illetve Westerthaler (19., 90.)
Sárga lap: Hartmann (40.)
Jók: Nagy Zs., Albert, Détári illetve Oraze, Vazinger, Baur, Westerthaler
Amint az idegenben szokás, okosan, ügyesen ölte az időt a tiroli gárda, amely a csúszós talajon is magabiztosan szervezte meg védelmét. A 10. percben az osztrákok ügyesen lelopták Détári lábáról a labdát, de Albert azért tüzelhetett. A 22 m-es lövést Oraze egészen könnyedén fogta mellre. Némi kalamajkát az okozott, hogy Westerthaler és Simon kiadós ökölpárbajt kezdeményezett, de az orosz partjelző megszokhatta az ilyesmit, mert nem árulta be a két vitatkozót Huszajnov játékvezetőnek. A Ferencváros képtelen volt iramot venni, mert az első negyedórában körülbelül ötpercenként menetrendszerűen fetrengett egy-egy osztrák, hol okkal, hol ok nélkül. Miközben leszaladt az az első negyedóra, amitől Nyilasi Tibor vezetőedző gólt remélt, jött a 19. perc, amikor Westerthaler könnyedén helyzetig verekedte magát, jobbról, mintegy 10 m-ről ügyesen találta meg a rést labdájával a kapu jobb oldalába (0:1). Érthetően lelassult és körülményessé vált a ferencvárosi csapatjáték, ami addig is nélkülözte az ötletet, a támadásokban semmiféle átütő erő nem volt felfedezhető. Dehát igaz is, négy gól hátrányban a folytatás gyakorlatilag formalitásnak tűnt. A 28. percben az agilis Tarracedo ügyesen juttatta tiszta helyzetbe Daneket, akit Lipcsei elgáncsolt. Huszajnov jószívű bíró, mert nem adta meg az egyébként jogos büntetőt. A 30. percben Détári fordult le védőjéről, 15 m-es lövése a kapu bal oldala felé tartott, de Oraze magabiztosan volt a megfelelő helyen.
A 48. percben Albert futtatta Nagyot, akinek éles lövését Oraze lábbal mentette. A labda Détári elé pattant, a középpályás némi igazgatás után laposan a kapu bal alsó sarkába helyezett az ötös vonaláról (1:1). Négy perc múlva Westerthaler a jobb oldalon robogott el, ismét vezetést szerezhetett volna, de alaposan megemelt labdája az eredményjelző táblát veszélyeztette. Támadgatott a Ferencváros, és közben egyszerűen elfeledkezett a védekezésről. Westerthaler gyors mozgással sorozatban került ziccerhelyzetbe, de esélyeit el is puskázta. A 68. percben, az első valamirevaló hazai támadásszövés végén Kovács kevéssel tévesztette el a célt, 8 m-ről a bal alsó sarok mellé csúsztatott. A 76. percben Détári 30 m-es bombája a jobb kapufán csattant, kár, hogy visszafelé pattant a bőrgolyó. A 90. percben Westerthaler – talán már ő maga sem tudta, hányadszor hozza sakk-matt helyzetbe a ferencvárosiakat – majdnem a félvonaltól ugrott meg, és laposan a kapu jobb oldalába talált (1:2).
Továbbjutott: FC Innsbruck, 5-1-es gólkülönbséggel
Nyilasi Tibor: – Valóban, ha hihettünk egyáltalán valami csodában, annak igérete csak 19 percig tartott. Védelmünk számtalan hibát követett el. A visszavágó valóban csak formalitás volt, miután Westerthaler vezetést szerzett az üllői uton. A szünetben cseréltem, hátha felerősödik hátsó vonalunk. Sajnos a csereember, Szekeres is elkövetett hibákat. Nem volt folyamatos csatárjátékunk, az osztrák védelem rendre jól rombolt. Détári két kapufát lőtt – esetleg Fortuna jobban mellénk állhatott volna ezeknél. Bebizonyosodott, az európai porondon könnyűnek találtattunk. Csak egy kiragadott példa: az a Kovács József, aki a magyar NB I-es mezőnyben veszélyes fejelő játékos, szerdán szinte nem jutott ilyen esélyhez. Mi mást tehetnénk, készülünk a Vác FC-Samsung elleni fontos bajnoki rangadónkra.
Havasi Mihály, az FTC titkára: – Az innsbrucki 0:3 után tudtuk, hogy kevés az esélyünk, de nem titkoltan győzelemre készültünk stadionunkban. Úgy szebb lett volna a bucsu… Az igazsághoz tartozik azonban, hogy gyorsaságban, harcosságban felülmultak bennünket, az osztrák-kontrák pedig, mindvégig rendkivül veszélyesek voltak. A nagy hátrány miatt kezdettől támadnunk kellett, s ebben a taktikában benne volt a ,,gólkapás,, veszélye is. Sajnos ez következett be, de ha Détári kapufái bemennek, akkor legalább a hazai vereséget elkerülhettük volna. Sajnos nem sikerült. Elsősorban az innsbrucki 0:3-nak köszönhető a kevés néző, aztán a rossz idővel, a tv-közvetitéssel, s az osztrák szurkolók távolmaradásával. Mindössze 155 jegyet vettek meg a számukra fenntartott többezerből. Ez is a veszteségünkhez tartozik…
*
A Ferencváros sablonos játékának, Horst Köppel hibátlan utmutatásának, s utána a magyarok 19. perc után bekövetkezett kedvvesztésének tudja be a bécsi Kurier a tiroliak győzelmét, amire a lap egyébként számitott. Az osztrák sajtó ezt az elemzést leszámitva nem sok szót veszteget a mérkőzésre, inkább csak rövid tudósitások számolnak be a találkozó menetéről.
A Kurier és a Neue Kronen Zeitung tudósitása egyaránt arra helyezi a hangsulyt, hogy a magyar játékosok az első osztrák gól után láthatóan nem bizták már a lehetetlen győzelemben, mint ahogy a Fradi-szurkolók is elnémultak.
A Die Presse fogalmazása szerint a Ferencváros egyenesen belerohant az Innsbruck előreszegezett szuronyába. Legfeljebb 19 percig tartott az osztrák félelem a magyar támadások özönétől, ezután a Ferencváros összetört, tudván, hogy hetven perc alatt öt gólt aligha fog belőni. Ráadásul a tiroliak védelme az első perctől kezdve biztonságos volt – irja a lap.
Vélemény, hozzászólás?