1993.X.27. VB selejtező, Magyarország – Luxemburg 1-0

Ha nem jöttek volna Luxemburgból vendégszurkolók igen szép számmal, akkor az Üllői uti labdarúgó vb-selejtező enyhén szólva érdektelenségbe fulladt volna. Dehát jöttek az érdeklődők a nagyhercegségből, í­gy amikor elkezdődött a 8. hivatalos magyar-luxemburgi futballcsata (ez volt mindkét válogatott számára egyben a 8. világbajnoki selejtező is, azaz az utolsó), jó, ha 1500 néző didergett a késő októberi zimankóban a Ferencváros stadionjában.

Amúgy csak a szokás kedvéért játszott a két csalódott gárda, merthát a kvalifikációs sorozatot illik befejezni. Ismert, ebből a csoportból az oroszok és görögök már hónapokkal ezelőtt megváltották a jövő évi, az Egyesült Államokba érvényes repülőjegyüket, helyet biztosí­tottak maguknak a 24-es fináléban az európai 5. csoportból. Némi tét persze Luxemburg előtt adódott, látszott, hiszen esetleges gólzáporos vendégsiker azt jelentette volna, hogy a nagyhercegség futballistái a 4.-ről az 5., azaz az utolsó helyre taszí­tják le Verebes József gárdáját. A hazai szövetségi kapitány egyébként ujabb két ujoncnak szavazott bizalmat, Mracskó Mihály és Füle Antal személyében. S hogy Verebes számolt-e az esetleges vereséggel, ez örök talány, hiszen újságí­rót véletlenül sem engedtek az öltöző környékére. Azon túl az MLSZ a tudósí­tók munkafeltételeiről sem gondoskodott, a két sajtókabinban óriási volt a tolongás – nem úgy, mint az üresen kongó lelátókon.

Labdarugó vb-selejtező, európai 5. csoport:

Magyarország – Luxemburg 1:0 (1:0)
Üllői ut, 1500 néző, v: Sarvan (török)

Magyarország: Végh – Bánfi – Mracskó, Kuttor, Bordás – Csertői, Détári, Lipcsei – Füle (Orosz 46.), Klausz, Vincze I. (Puglits 23.)

Luxemburg: Koch – Petry – Bossi, Wolff, Strasser – Hellers, Saibene, Birsens, Groff (Malget 75.) – Fanello (Morocutti 76.), Langers

Gól: Détári (20.)
Sárga lap: Füle (22.), Kuttor (31.), Lipcsei (33.) illetve Fanello (47.), Petry (82.), Bossi (92.)
Jók: Puglits illetve Hellers

Hiába próbálta már az első percektől lerohanni ellenfelét a magyar válogatott, a szoros emberfogással védekező luxemburgiakkal szemben nem tudtak helyzetet kialakí­tani. Persze, ehhez kellettek az elkapkodott, pontatlan hazai átadások is. A 20. perc hozta az első magyar helyzetet és gólt is. Akárcsak tavaly szeptemberben Luxembourgban, ezuttal is Détári nevéhez fűződik a nyitó találat. Egy jobboldali bedobást Klausz fejjel továbbcsusztatott. Az ötösön álló Csertői nem találta el a labdát, de érkezett Détári, s öt méterről a kapuba bombázott. A gól azonban nem hozta meg a magyarok támadókedvét, sőt, esett az iram. Helyzetek helyett csak sárga lapokat lehetett feljegyezni, Füle, Kuttor és Lipcsei is túlzott keménysége miatt részesült figyelmeztetésben. A 39. percben következett az első veszélyes luxemburgi támadás, amelynek végén Langers előrevetődve fejelt kevéssel mellé. A 47. percben Mracskó 16 m-es lövését vetődve védte Koch.

Magyar helyzettel indult a második félidő. Csertői jobboldali beadását Klausz az ötös sarkáról lefejelte a kapu elé, de a vendégek felszabadí­tottak az érkező csatárok elől. Tí­z perc múlva Bordás ugratta ki Csertői, aki azonban gyengén találta el a labdát, és Koch í­gy könnyen hárí­tott. A másik oldalon Fanelli küzdötte le magát az alapvonalig, de beadás helyett keresztbe lőtte a labdát, amely elsuhant a gólvonal előtt. A 21. percben előbb Orosz, aztán Détári, majd újra Orosz lőhetett volna a 16-oson belül, de kivártak, í­gy a védők felszabadí­tottak. A következő helyzetre egészen a 80. percig kellett várni. Ekkor Lipcsei 25 m-es szabadrugása a felső kapufáról pattant vissza a mezőnybe. Négy perc múlva csaknem egyenlí­tettek a luxemburgiak. A csereként beállt Morocutti kapott egy jó átadást a jobb oldalon a 16-os vonalánál és jól eltalált lövése csak centiméterekkel suhant el a bal kapufa mellett. Válaszul Puglits lőtt kevéssel mellé, majd Orosz fejesét fogta Koch.

Túl sok szót nem érdemes, nem is szabad vesztegetni az első 45 percre, de az egész összecsapásra sem. A luxemburgiak azt próbálták játszani, amit tudnak, szilárd védőgátat vontak a kapujuk elé. Igaz, erre alig volt szükségük, hiszen átgondolt hazai támadójátékkal nem rukkolt elő Verebes csapata. A vendégek a középpályán szaporán, sok futással tették a dolgukat, de – egy kivételtől eltekintve – igazi gólesélyhez a luxemburgiak sem jutottak. Azután jött egyetlen védelmi megingásuk, Détári szemfüles lövéssel „büntetett”, majd ami a lefujásig folyt, az mindennek nevezhető, csak nem futballnak. Azt lehetett feljegyezni (ki tudja, miért), hogy Lipcseiék tulzottan paprikás hangulatban kergetik a labdát, és ellenfeleiket. Jöttek is sorban a jogos sárga lapok.

A pihenő után jottányit sem javult a magyar legénység teljesí­tménye. A szerencse, Luxemburg futballcsapata szerény kiskanállal eszegette a futballtudományt, í­gy azután megmaradt az előny. A két csapat között ennyi – igazán csak a legminimálisabb – különbség azért megvolt. A szerda esti teljesí­tményt aligha teszi ki az ablakba Verebes József, akinek – feltéve, ha erre a csapatra számí­t a közelgő Eb-selejtezőkön – rengeteg energiát kell fordí­tania az „épitkezésre”. A szerda esti magyar kollektí­va játékával kapcsolatban egyet illik tenni: gyorsan kitörölni az emlékezetből

A csoport állása:

1. Oroszország 7 5 2 – 15- 3 12 pont
2. Görögország 7 5 2 – 9- 2 12
3. Izland 8 3 2 3 7- 6 8
4. Magyarország 8 2 1 5 6-11 5
5. Luxemburg 8 – 1 7 2-17 1

A két szövetségi kapitány véleménye:

Verebes József: – Az, hogy mennyire paradox olykor a helyzet a labdarúgásban: az oroszok elleni, a szintén az Üllői uton lejátszott 1:3-as vb-selejtezőn érzésem szerint remekül játszott csapatom, mégis kikapott. Most nem ment annyira a játék, és győztünk. Vincze kiválása alapvető szerkezetbeli gondokat idézett elő. Amit nyújtottunk, az nem elégí­tett ki De továbbra is bí­zom a csapatban, menni kell tovább, még több rutint gyűjteni.

Paul Philipp: – Pozí­tivan értem, amikor azt mondom: meglepően agresszí­v módon játszott a magyar válogatott. Mintegy fél órán keresztül nem is tudtam hirtelen, milyen választ készí­tsek erre elő. Azt hiszem, a 0:1 miatt nem kell szégyenkeznünk, a hajrában két lehetőségünk is nyí­lott az egyenlí­tésre, bár el kell ismerni, a magyarok is rughattak volna még gólt.