1994.XI.16. EB selejtező, Svédország – Magyarország 2-0

1994.XI.15. Utánpótlás EB- és Olimpiai selejtező, Svédország – Magyarország 0:1

Kedden este nem túl jó előjellel várta a magyar labdarúgó olimpiai válogatott a Svédország elleni selejtező mérkőzését, mert Hrutka belázasodott, í­gy a Svédország elleni 90 perc előtt Dunai Antal szövetségi edző a ferencvárosi fiatalember helyett Szathmárit jelölte a kezdőcsapatba.

A magyar válogatott a törökök elleni 2-1-es hazai diadala után ezen az estén játszotta második kvalifikációs csatáját a harmadik csoportban az 1996-os atlantai nyári olimpiai döntőbe való bejutásért.

A helsingborgi összecsapás 6000 néző előtt kezdődött, a játékvezető az északí­r Alan Snoddy volt.

Svédország – Magyarország 0-1 (0-1)
Helsingborg, 6000 néző, V: Snoddy (északí­r)

Svédország: Heldman – Anegrund, Lucic, O. Nilsson, Henriksson – Andersson (Gustavsson 35.), Hansson (Andrijevski 66.), Jonsson, Persson – Powell, Skoog

Magyarország: Babos – Dragoner – Molnár Z., Pető, Mátyus, Szathmári – Szanyó, Lisztes (Preisinger 88.), Egressy – Dombi, Herczeg (Zavadszky 71.)

Gól: Lisztes (31.)
Sárga lap: Skoog (29.), Persson (60.) illetve Dragoner (9.), Herczeg (50.)

A magyar csapat „nyomott hangulatban” indult ki a pályára, hiszen az utolsó pillanatban derült ki: Hrutka belázasodott, nem tudja vállalni a játékot. Ez meg is látszott az első percek látványán, mert a svédek igencsak nekilódultak, egymás után teremtettek helyzetet a magyar kapu előtt. Dunai Antal legénysége, a védelem azonban jól állt a lábán, betartotta a taktikai utasí­tást. A svédek erőfölényét, valamint gyorsaságát igyekezett technikás játékkal ellensúlyozni. Lisztesék a földön tartották a labdát, s ezzel megzavarták az ellenfelet. Huszonöt perc eltelte után a magyar együttes átvette a játék irányí­tását, egyre bátrabban támadott. A 31. percben Heldman kapus egy hazaadást saját játékosába lőtt, Lisztes megszerezte a labdát, kicselezte a kapust, és az üres kapu közepébe helyezett (0-1). A vezető gól meghozta a magyar csapat játékkedvét Herczeg háromszor is óriási helyzetben hibázott. A félidő végére akár 5-0 is lehetett volna a magyar együttes javára

Fordulás után a hazai fiatalok óriási lendülettel rohamoztak, mindent egy lapra feltéve törekedtek a kiegyenlí­tésre. A vendég-válogatott az első félidőben alkalmazott megoldással „operált”, a földön járatta a labdát. A védelem hősies ellenállásának köszönhető, hogy a skandináv gárda erőfeszí­téseit nem koronázta siker. A 91. percben Dombi remekül verekedte be magát a svéd 16-oson belülre, kifogástalanul í­velt Egressyhez, az újpesti fiatal 8 m-es fejese mellé szállt.

Pompás fegyvertényt hajtott végre Dunai Antal szövetségi edző csapata, hiszen az évet úgy zárta, hogy százszázalékosan tette le névjegyét a harmadik csoportban. Igazi csapatdiadal ez, idegenben legyőzni Svédországot nem akármilyen teljesí­tmény.

Sorrend:

1. Svédország 3 mérkőzés/6 pont (6-1)
2. Magyarország 2/6 (3-1)
3. Törökország 2/3 (4-2)
4. Svájc 2/3 (2-6)
5. Izland 3/pont nélkül (1-6)

A találkozót követő reggelen Magyar Zoltán, az olimpiai válogatott menedzsere nyilatkozott az MTI-nek. – Fantasztikus teljesí­tményt produkált a csapat. Ilyenkor nem is lehet személy szerint dicsérni senkit, hiszen a válogatott minden játékosa kivette a részét a győzelemből. A mérkőzés után a csapattagok nem is igazán fogták még fel, micsoda fegyvertényt jelent a svédek elleni diadal. Azért nem maradt el az ünneplés, sőt, Dragoner Attila születésnapi ajándékaként is értékelhette a helsingborgi 90 percet. Pedig az előjelek nem voltak különösebben jók. A mérkőzés előtt a ferencvárosi Hrutka fejfájásra, rosszullétre panaszkodva közölte, hogy nem tudja vállalni a játékot. Kiesése nyomán Szathmári Csaba került a kezdősorba, és első fellépésén ő is megállta a helyét. A válogatott remekül felismerte az adódott lehetőségeket, ami elsősorban az első játékrészben volt egyértelmű. A svédek akkor sem szólhattak volna semmit, ha a félidei eredmény 5-0 lett volna a mieink javára… A második félidőben már nagy nyomás nehezedett a csapatra, ám a védelem ekkor is remekül helytállt.

*

Még a labdarúgó Európa-bajnoki selejtező mérkőzés délelőttjén sem igazán látszott Stockholm polgárain, hogy az idei világbajnokságon bronzérmet nyert kedvenceik jelentős fontosságú mérkőzést ví­vnak szerdán a magyar válogatottal a 3. csoportban. A 19 órakor kezdődött találkozó előtt azonban mégis felpezsdült az élet a Rasunda stadion körül, hosszú, tömött sorokban kí­gyóztak a kék-sárgára festett arcú szurkolók a bejáratok előtt. Érthetően bizakodva várták a találkozót. A Tommy Svensson szövetségi kapitány vezérelte nemzeti együttes ugyanis a világbajnokság óta először lépett pályára hazai környezetben.

A stadion nézőtere a kezdésre teljesen megtelt, í­gy közel 30 ezer néző üdvrivalgása mellett a holland Mario van der Ende sí­pjelére a következő összeállí­tásban kezdtek a csapatok.

Svédország – Magyarország 2-0 (1-0)
Stockholm, Rasunda-stadion, 30 000 néző, V: van der Ende (holland)

Svédország: Ravelli – R. Nilsson, P. Andersson, Björklund, Kaamark – Brolin (Rehn 73.), Thern, Schwarz, H. Larsson – Dahlin, K. Andersson

Magyarország: Petry – Bánfi – Mészöly, Lőrincz – Kozma, Lipcsei (Halmai 59.), Détári, Urbán, Duró (Kovács K. 76.) – Kiprich, Klausz

Gól: Brolin (44.), Dahlin (70.)
Sárga lap: Mészöly (39.), Urbán (50.), Lipcsei (53.)
Jók: H. Larsson, Dahlin, Brolin, R. Nilsson illetve Petry

A svédek hozták játékba a labdát, és az első perc leteltét sem kellett megvárni az első „háromkoronás” helyzet kialakulásáig. A középpályás Schwarz került lövőhelyzetbe, de a pontos célzással adós maradt. Amint az várható volt, a négy csatárral játszó svédek rendkí­vüli nyomás alatt tartották a magyar kaput. A vendéggárda a saját térfelén kényszerűen sündisznóállásba helyezkedett. A kötetlen szerepben játszó Brolin helyet cserélt Henrik Larssonnal, majd egyre-másra szőtték a veszélyes támadásokat. Az 5. percben Brolin szabadrúgása csavarodott veszélyesen középre, de Petry a helyén volt. Két perccel később Kennet Andersson tette ugyanezt balról, amelynek végén az érkező Henrik Larsson fejelt a magyar kapus kezébe. Az első tí­z percben jószerével a félpályát sem játszotta át a Mészöly-gárda. A 10. percben vezette az első támadást a vendégegyüttes, amikor Lipcsei lövése változtatott irányt egy védő lábán. Egy perccel később Urbán 25 m-re a kaputól zavartalanul került lövőhelyzetbe, de óvatos emelését könnyen hárí­totta Ravelli. A magyar próbálkozást ismét felváltotta a svéd henger. A 16. percben Schwarz szögletből belőtt labdáját az addig is igen agilis és remekül helyezkedő Henrik Larsson küldte kapásból kapura, de célt tévesztett. Miként a 29. percben az a pattogós labda, amelyre szintén Larsson csapott le a magyar 16-oson belül. Az első félóra utolsó eseménye ismét a szinte utolsó pillanatban csapatba került Henrik Larsson nevéhez fűződött. Kiprich csapattársa ekkor már az ötösről hibázott; igencsak vésztjósló helyzetben. A 39. percben a fáradni látszó magyarok közül Mészöly érdemelt ki sárga lapot, mert kézzel ért a labdához. A svéd fölény ebben az időszakban a sűrű egymásutánban elvégzett szögletekben mutatkozott meg, amelynek révén két perccel a félidőt jelző sí­pszó előtt meg is született a vb-bronzérmes házigazda vezetést jelentő gólja. Dahlin kapott labdát a 16-oson belül, majd az őt szorongató Lőrinczcel a hátán is visszapattintott középre, és az addig semmi emlí­tésre méltót nem cselekedett Brolin 6 m-ről a bal sarokba lőtt (1-0).

A második játékrész első tí­z percében mindkét együttes igen kemény belépőkkel tarkí­tva harcolt. A sorozatos szabálytalanságokból a magyarok vették ki jobban a részüket, amit Urbán és Lipcsei gyors egymásutánban szerzett sárga lapja bizonyí­tott. Az első igazán forró pillanatot az 56. percben Dahlin ügyeskedése okozta a magyar 16-oson belül, ekkor azonban Lőrincz lába még „közbeszólt”. Két perccel később Brolin lőtt meglehetősen éles szögből kapura, ráadásul pontosan. A magyar védelem a gólvonalról tisztázott. Az igencsak komoly helyzetre „rápihent” a svéd csapat, mert ismét sikerült a magyaroknak átlopakodniuk a felezővonalon. Olyannyira, hogy az 59. percben Détári előtt kivételes gólszerzési lehetőség adódott. Az utóbbi időben tett nyilatkozatai szerint utolsó válogatott mérkőzésén pályára lépett középpályás azonban elpuskázta a helyzetet, legalábbis Ravellinek nem okozott gondot a 15 m-ről leadott lövés. A 64. percben könnyen növelhette volna előnyét a svéd gárda, de Petry bravúrral állí­totta meg a támadást. Brolin bal oldalról adott középre, és a pontosan érkező Dahlin jobb sarokba tartó fejesét hárí­totta a hálóőr. A 68. percben szabadrúgáshoz jutott egy kezezés nyomán a magyar válogatott. Détári volt az í­téletvégrehajtó. Remekül csavarodó lövését Ravelli ritkán látható bravúrral tette ártalmatlanná. Ezzel újfent ellőtte a magyar válogatott az elkövetkezendő percekre a puskaporát. Két perccel később már a svédek örülhettek újabb gólnak. Nilsson látta meg remekül a befelé induló Brolint, aki az alapvonalhoz vitte a labdát, majd a kapu előtt elgurí­totta, és a robogó Dahlin szinte a gólvonalról pofozott a jobb alsó sarokba (2-0). A svéd gólöröm azonban keserédesre sikeredett, mert az északi ország kedvence, az olasz Parma sztárja, Brolin megsérült a gól előkészí­tése közben. A rossz mozdulat következtében fájdalmas arccal feküdt a földön, majd hordágyon vitték le a pályáról. A 79. percben a holland játékvezető szigorúságának is köszönhette a magyar válogatott, hogy nem jegyezték a harmadik találatot. Dahlin indí­totta ugyanis Kennet Anderssont, aki vitathatóan veszélyes mozdulattal túljutott Petryn, és a hálóba lőtt. A gólt azonban nem adták meg. A mérkőzés utolsó perceiben már egyik kapu sem forgott igazán veszélyben, noha Henrik Larsson szabadrúgása a 89. percben vészes közelségben süví­tett el a magyar kapu felett.

A svéd válogatottnak az Európa-bajnoki döntős szereplés jogának kiví­vásáért mindenképpen győznie kellett a Mészöly-csapat ellen. A világbajnoki bronzérmes csapat annak rendje és módja szerint mindent meg is tett ennek érdekében, és a megérdemelt siker sem maradt el. A magyar válogatott minden tőle telhetőt elkövetett a neves ellenfél gólszerzésének megakadályozása érdekében, de a meglepetés ezúttal (is) elmaradt. A 90 perc során szinte mindvégig a svéd csapat kezében volt a karmesteri pálca. A Mészöly-legénység második Európa-bajnoki selejtező mérkőzésén nem tudott meglepetést okozni.

A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón adott szövetségi kapitányi nyilatkozatok:

Tommy Svensson: – Örülök, hogy a válogatott győzelemmel fejezte be az évet. Az örömbe mégis szomorúság vegyült, hiszen Brolin súlyosan megsérült. Olyannyira, hogy valószí­nűleg operálni is kell, ami legalább két-három hónapos kényszerpihenőt jelenthet. Ami a szerdai teljesí­tményt illeti, bí­ztam a bátor támadójáték sikerében, és ezt sikerült is tudatosí­tani a játékosokban. A négy csatár letámadta a magyar védelmet, és a következetes fegyelem betartása helyzeteket és – ami a legfontosabb – gólokat eredményezett. Az Európa-bajnoki selejtezőcsoportban igen fontos volt a hazai pálya előnyével megszerezni a három pontot, és ezért csak dicséret illeti a teljes csapatot.

Mészöly Kálmán: – Először is gratulálni szeretnék a svéd válogatottnak, amely megérdemelte a győzelmet. A magyar csapatnak nincs oka szégyenkezni a kétgólos vereségért, hiszen a vb-bronzérmes ellenféllel szemben reális a kétgólos vereség. A kispadról ugyan nem lehetett teljes pontossággal megállapí­tani, de nem zárom ki, hogy szabálytalanság előzte meg a gólokat. Mindkét félidőben sok helyzet adódott a svédek előtt, mégis fájó a 44. percben kapott gól. A szünetben bátrabb játékot kértem a csapattól. Örülök, hogy kétgólos hátrányban „megléphettem” a legveszélyesebbet, Kovács Kálmánt becserélve három csatárral folytattam a küzdelmet. Összességében ez az eredmény egyértelműen a realitásként értékelhető.