A ferencvárosi tinédzser

Közkedvelt kezdeményezés a Szent István körúton lévő Interag Sport City áruházé. Pontosabban egy voksolás derí­ti kedvre a fiatal honi sportolókat, akik őszinte izgalommal várják, ki lesz az újságí­rói szavazás eredményeként a hónap ifjúsági sportolója.

Ezúttal – októberi teljesí­tménye alapján – Lisztes Krisztiánra esett a választás. A Ferencváros ügyes lábú középpályása pénteken Gallov Rezső államtitkártól, az OTSH elnökétől kapott jókí­vánságokat, majd Miatovics Márta, a sportáruház igazgatónője nyújtott át a reményteljes futballistának egy Nike tí­pusú melegí­tőcipőt, továbbá egy O’ Neil gyártmányú szabadidő-felsőrészt.

Gallov Rezső rövid köszöntőjében arra buzdí­totta Lisztest, hogy tehetségéhez mérten igyekezzen mindent megtenni a magyar labdarúgó-sikerekért. Példának okáért már jövő kedden este ilyesmit vár el, remél tőle Helsingborgban, amikor az ügyes zöld-fehér ifjú a Svédország elleni olimpiai selejtező mérkőzésen a magyar ötkarikás legénység középpályás sorában az irányí­tó szerepkört kapja Dunai Antal szövetségi mestertől.

Lisztes erre í­géretet is tett.

*

A ferencvárosi tinédzserrel az MTI munkatársa készí­tett terjedelmesebb interjút az Interag Sport City áruházban. Jószerével már 1984-ben feltűnt a szakembereknek, mekkora tehetség. 1985-től a Ferencvárosban futballozik, továbbra is óriási jövőt tippelnek a szakmabéliek.

– Nem nyomasztó lelki teher ez az Ön számára?
– Igen, mindvégig hallottam, hogy ilyen meg olyan talentum vagyok, de neveltetésemből fakadóan soha nem hittem azt, hogy én lennék az új Marco van Basten – hangzott Lisztes Krisztián válasza. Tudja, 1984-ben elhunyt az édesapám; az ő fájdalmas hiánya azóta is nagy és még jelentősebb erőkifejtésre ösztönöz. Édesanyám minden segí­tséget megad otthon ahhoz, hogy zökkenőmentes legyen pályafutásom folytatása. Ezúton is köszönöm neki.

– És vélhetően a majdani hűséges társ, leendő felesége is…
– Ó, ezt a kérdést hagyjuk. Messze még az idő, amikor bekötik a fejemet.

– A nemzeti válogatottak minden egyes lépcsőfokát végigjárta. Ki az, akinek a legtöbbet köszönheti edzői közül?
– Öt éven keresztül foglalkozott velem Kaszás Pál, azután a Lobogó utcai általános iskolában az igazgató úr, Péterfai János is hitet csepegtetett belém, mondván: csak í­gy tovább Krisztián, egyszer büszkék leszünk még rád a Lobogóban Később Ubrankovics Mihály, Ziegler János és Piski Elemér, tehát az MLSZ utánpótlás-edzői is felsorakoztak mögém, hasznos tanácsokat adván.

– Így jött el az a bizonyos németek elleni októberi mérkőzés, amikor csereként gyepre lépett Mészöly Kálmán A-válogatottjában.
– Ez életem legnagyobb élménye eddig. Hitem szerint azért nem állok meg ennél az egy válogatottságnál.

– Ifjú ember, bizonyosan van példakép, akinek minden megmozdulását igyekszik kopí­rozni.
– Ha tetszik, ha nem, Diego Maradona pályafutása ragadott meg. Persze a korábbi két doppingesetét leszámí­tva. Ha nem is majmolás, amiként igyekszem képmagnó-felvételek tanulmányozásával tanulni tőle, de azért mit nem adnék, ha olyan magaslatokra juthatnék, mint ő.

– Termetre, fizikumra már lényegesen ,,meghaladja,, Maradonát. Mit mondanak a sportorvosok: centiben és kilóban lehet még több is Lisztes Krisztián?
– Orvosokkal ilyesmiről nem nagyon beszélgetek, de vallom, jó lenne nőni, és testsúlyban is gyarapodni. A középpályán gyakorta jelentős a csontzene, azt pedig erőteljesebb fizikummal jobban állnám.

– Érzése szerint mennyi az ösztönös és szerzett képességek aránya tudásában?
– Mondják, hogy a futballra születtem, de gyakorlás nélkül a tehetség mit sem ér.

– Unos-untalan gyakorol?
– Olyan edzettségi szint elérése az állandó célom, amely rendszeresen friss állapotban küld a pályára. Ha friss vagyok, a helyzetfelismeréssel sincs baj. Az pedig alapvető egy ilyen poszton játszó labdarúgó számára, amilyen szerepkört én betöltök a Ferencvárosban és az olimpiai gárdában is.

– Fiatal még, de bizonyosan van némi optikája; tehát miként, hogyan javulhatna a magyar futball a nemzetközi porondon?
– Teljes egészében azért nem látom át a hátországot, ahhoz túlságosan fiatal vagyok még, de ha sok olyan nemzetközi megmérettetés várna ránk, mint teszem azt a Ferencvárossal az őszi KEK-erőpróbák sorozata volt, akkor sokat tanulhatnánk az európai profiktól. Még akkor is, ha ugye a Porto elleni idegenbeli eredmény nem éppen kellemes emlék.

– A Ferencvárossal mire viszik ebben a bajnokságban?
– Ha megköveznek is, azt tippelem, hogy mi leszünk a bajnokok. A hátralévő két őszi mérkőzésen megfelelően kell szerepelnünk, és akkor a szép első félidő kellő biztatást ad a tavaszra.

– Jövő kedden óriási feladat elé néznek az olimpiai válogatottal. A svéd gárda Svájc ellen idegenben 5-0-ra nyert.
– Elgondolkodtató, de nem vagyok az a tí­pus, hogy azt mondjam, egyszersmind elriasztó is. Mert hát kérdem én, miért is ne érhetnénk el egy fegyelmezett csapatjátékkal döntetlent? Ha négy ponttal fordulnánk bele 1995-be, talán nem is olyan távoli, elérhetetlen álom Atlanta, az 1996-os nyári olimpiai döntő.

– Addig hosszú az út. Mennyi esélyt ad az ötkarikás futballra?
– Hinni kell, és sokat edzeni. Nem csak én vagyok úgy, hogy olimpiára vágyom. Biztosí­thatok mindenkit, az egész Dunai-csapat megrögzött álma ez. A törököket legyűrték a társaim nélkülem is az Üllői úton 2-1-re. Most nagyon hatékonyan szeretnék én is egy jó formával előrukkolni Helsingborgban Svédország ellen. Hát, ha belegondolok, esetleg meglephetnénk a skandinávokat… Beleborsódzik a hátam. Mert két mérkőzésből hat pont, az már valami – fejezte be Lisztes Krisztián.