1996.IV.10. Horvátország – Magyarország 4-1

Kellemes időben lépett pályára barátságos találkozón szerda délután a magyar labdarúgó válogatott az eszéki Gradski Vrt-stadionban. Az A-válogatott idei első mérkőzésén Horvátország nemzeti tizenegyével találkozott. Az új szövetségi kapitány, Csank János kemény fába vágta a fejszéjét, hiszen mint emlékezetes, a hazaiak könnyedén jutottak ki az idei angliai Európa-bajnokságra. Miroslav Blazevic szövetségi kapitány taní­tványai selejtező-csoportjukban Olaszországot is megelőzték. A vendég magyarok számára az egyetlen bizakodásra okot adó jel az volt, hogy a horvátok elleni korábbi négy összecsapáson még nem kaptak ki. A mérleg egy győzelem és három döntetlen.

A helybéliek lelkesen készülődtek a mérkőzésre, a városban mindenhol a találkozót hirdető plakátokat lehetett látni. A „felhajtás” azonban nemcsak a sporteseménynek köszönhető, hanem annak is, hogy Eszék idén ünnepli fennállásának 800. évfordulóját. A jubileum alkalmából szerdán láttak neki a helyi katedrális bejáratának faragványait védő homokzsákok eltávolí­tásához. Az egykori Jugoszláviában dúlt háború ezt a várost sem kí­mélte.

A horvát-magyar találkozón 20, 50 és 70 kunás (egy kuna körülbelül 28 forint) áron lehetett belépőket vásárolni. A nemzetközi sajtó is kiemelt figyelmet szentelt az eseménynek: összesen közel száz horvát, magyar, német, angol és portugál újságí­ró, illetve szakember akkreditáltatta magát.

Miroslav Blazevic szomorúan vehette tudomásul, hogy rengeteg válogatott kerettagjára nem számí­that. Csak a legnevesebbeket emlí­tve: Boban, Prosinecki, Asanovic, Simic, Soldo, Jurcevic, Vlaovic, Boksic, Mladenovic nem jöhetett el Eszékre. Az ok: némelyek betegek, vagy klubjuk nem engedte el.

Azonban Csank János sem volt könnyű helyzetben. Ő igencsak számí­tott Vincze, Csábi, Jován, Nyilas és Hamar játékára.

– Ez van, ezt kell szeretni. Amolyan magyaros stí­lusban kell megpróbálnunk játszani – vélekedett a magyar szövetségi kapitány.

Horvátország – Magyarország 4-1 (2-1)
Eszék, 18 000 néző, V: Benedik (szlovák)

Horvátország: Mrmic – Jerkan – Bilic (Bicanic 46.), Pavlicic – Mornar, Stanic, Brajkovic, Cvitanovic (Vugrinec 71.), Balajic – Pamic (Stefulj 77.), Suker

Magyarország: Hajdu – Telek – Jagodics, Sebők – Lendvai (Madar 46.), Horváth A. (Szekeres 81.), Illés, Arany (Lisztes 46.), Nagy N. – Orosz, Egressy

Gól: Brajkovic (6.), Suker (23.), Pamic (65.), Stanic (75.) illetve Nagy N. (39.)
Jók: Suker, Pamic, Mornar, Cvitanovic illetve Hajdu, Telek

Rögtön a 2. percben szabadrúgáshoz jutottak a hazaiak, mivel Sebők Pamicot döntötte le a magyar tizenhatos előtt. A labda mögé Suker állt, aki jócskán a kapu fölé csavart. A folytatásban mégsem úgy sikerültek a dolgok, amint azt Csank János eltervezte. Már a 6. percben megszületett a hazaiak első gólja. A szélről Stanic adott laposan középre, s a jókor érkező Brajkovic 14 m-ről Hajdu mellett a kapu bal oldalába bombázott (1-0). A horvátok sokat mozogva, kemény játékra kényszerí­tették ellenfelüket. A piros-fehér-zöld szí­nek képviselői egy kissé értetlenül álltak a történtek előtt. A középpályán rendre a piros-fehér kockás mezben szereplő hazaiak nyerték a párharcokat. Az ügyetlenkedésekkel a vendégcsapat magára „húzta” ellenfelét, í­gy elvétve jutott el a horvát kapuig. A 22. percben a jobb oldalról Orosz í­velt keresztbe, és a szélvészgyors Egressy célbavette Mrmic kapuját, de a labda elsüví­tett a kapufa mellett. A magyar együttes még vissza sem érkezhetett saját térfelére, Pamic a 23. percben a jobb oldalon elfutva a kapu elé í­velt. Ott Suker 8 m-ről fejelt akadálytalanul a magyar kapuba (2-0). Két perccel később Suker a leshatárról indulva lőtt kapura, de rosszul célzott. A 32. percben 30 m-re a magyar kaputól jutott szabadrúgáshoz a horvát válogatott. Pamic kemény, leszorí­tott lövése csaknem utat talált a kapuba, de Hajdu hárí­tott. Némi meglepetésre a 39. percben módosí­totta az eredményt a magyar együttes. A horvátok kapuelőterében Egressy sarkalt Nagy Norberthez, aki senkitől nem zavartatva 10 m-ről lőtt a kapuba (2-1).

A szünetben kettős cserét hajtott végre Csank János. Lendvai helyére Madar, Aranyéra pedig Lisztes állt be. Ettől valamicskét felfrissült a magyar csapat, ám a javulás csak átmeneti volt. Az 53. percben parázs jelenetek játszódtak le a magyar háló előtt. A büntetőterületen belül többen is „tüzeltek”, s csak Hajdu bravúros védései akadályozták meg az újabb hazai gól megszerzését. A horvátok aztán beleerősí­tettek, mind többet veszélyeztettek. A 60. percben 20 m-ről végezhettek el szabadrúgást, ám Suker lövését Hajdu biztos kézzel fogta. A 65. percben azonban beérett az újabb hazai találat: egy hosszú indí­tást követően Suker a bal oldalon elrobogott, majd mesterien í­velt középre, Jagodics mellől kibújva Pamic 7 m-ről fejjel helyezett a kapuba (3-1). Tí­z perc telt el mindössze, s újabb találatnak örvendezhetett a lelkes és népes eszéki szurkolótábor. Suker az alapvonalon becselezte magát a tizenhatoson belülre, majd laza mozdulattal átí­velt a védők feje felett. A labdát pontosan Stanic fejére varázsolta, aki nyugodtan bólintott a kapuba (4-1). A kicsinyke magyar szurkolótábor ezzel maradék hangját is elvesztette. A találkozó lefújásáig továbbra is a horvátok uralták a mezőnyt, ám újabb gól már nem született.

A horvát válogatott egy percig sem engedte át az irányí­tást a vendégeknek. Suker és Pamic remek irányí­tásával biztosan diadalmaskodtak. A szövetségi kapitányként most bemutatkozott Csank János együttese alapos „verést” kapott. A játék képe alapján azonban örülhetett, hogy a különbség nem volt nagyobb arányú.

Nyilatkozatok a mérkőzés után:

Csank János szövetségi kapitány: – Láttuk, egy csapatnak hogyan kell kinéznie, ha Európa élvonalába akar jutni. Helyenként jól játszottunk, de a horvátok mind taktikailag, mind erőnlétileg jobbak voltak nálunk.

Miroslav Blazevic horvát szövetségi kapitány: – Örülök, hogy jól játszottunk, mi talán jobban akartuk a győzelmet. Elemeiben jó magyar válogatottat győztünk le.

Davor Suker, a horvát válogatott kapitánya: – Remek hangulatot sikerült teremtenünk az eszéki stadionban. Úgy érzem, a szakmai és szurkolói elvárásoknak is eleget tettünk.

Igor Pamic: – A horvát válogatott bebizonyí­totta, hogy minden játékos helyettesí­thető. Így tartalékosan felállva is magabiztosan nyertünk.

Ivan Lukacevic, az NK Osijek egykori többszörös jugoszláv válogatottja: – Nagyon jó érzés volt látni játszani azokat, akik gyerekként itt Eszéken sajátí­tották el a futball fortélyait. Különösen nagy öröm számomra, hogy Pamic, Suker és Cvitanovic remekül teljesí­tett.