1996.IV.24. Magyarország – Ausztria 0-2

Nyáriasan szép időben találkozott szerda este egymással, 133. alkalommal a két “szomszédvár” a Népstadionban: Magyarország és Ausztria futballválogatottja barátságos mérkőzést ví­vott. A két szövetségi kapitány egyaránt a közelgő világbajnoki selejtezők szempontjából nevezte és tartotta fontosnak a “sógorfutballt”, amelyet természetesen kí­sérletezésre, csapatkeresésre is felhasználhattak.

Utóbbira igazolás, hogy Csank János és Herbert Prohaska egyaránt két újoncot jelölt kezdő együttesébe. Az osztrákoknál két Rapid-játékos, Hatz és Heraf húzhatta magára először a cí­meres dresszt, mí­g a vendéglátó legénység soraiban Plókai mellett Horváth F. debütált.

A debütálást viszont már régen feledhette Anton Polster. Az 1. FC Köln veteránja – ő már 33. életévében jár – 75. alkalommal kapott lehetőséget a nemzeti együttesben. A másik “nagyágyú”, Andreas Herzog viszont csak a cserepadon foglalt helyet. Prohaska a Bayern München labdarúgóját valószí­nűleg azért nem jelölte a kezdők között, mert közeledik a bajor klubnak a francia Girondins Bordeaux elleni UEFA Kupa-találkozója, a döntő első felvonása.

Mitagadás, a két együttes családi légkörben érezhette magát, hiszen a Népstadion gyakorlatilag kongott az ürességtől. A dí­szpáholyban viszont ott volt Antonio Banderas, aki éppen Budapesten forgat; tippelhetően a spanyol-amerikai szí­nész nagy futballimádó. Erre vall, hogy perceken keresztül elbeszélgetett Puskás Ferenccel.

Azután kiderült, Banderas miért jött el a Népstadionba: ő végezte el a kezdőrúgást. A szlovák Michel sí­pjelére (előtte a két csapatkapitány, Illés és Polster barátságosan kezet fogott a filmszí­nésszel, majd választott is), mintegy 4000 néző előtt í­gy kezdett a két válogatott:

Magyarország – Ausztria 0-2 (0-1)
Népstadion, 4000 néző, V: Michel (szlovák)

Magyarország: Petry – Telek (Váczi 46.) – Bánfi (Baranyi 80.), Plókai – Horváth A. (Madar Cs. 46.), Balog T. (Albert 67.), Halmai (Sebők V. 75.), Illés (Egressy 46.), Nagy N. – Horváth F., Vincze I.

Ausztria: Konsel (Wohlfahrt 46.) – Feiersinger – Hatz, Pfeffer – Wetl (Schöttel 70.), Schopp, Heraf (Herzog 46.), Stöger (Kitzbichler 46.), Marasek – Polster (Ogris 77.), Vastic (Artner 46.)

Gól: Polster (12.), Marasek (69.)
Sárga lap: Horváth A. (23.), Nagy N. (24.) illetve Hatz (17.), Ogris (81.)
Kiállí­tva: Hatz (67.)

A magyarok kezdték jobban a találkozót, mindez néhány lendületes támadásban mutatkozott meg. A 3. percben Vincze tört be a jobb oldalon a tizenhatoson belülre, majd az őt üldöző Pfeffertől szorongatva elesett. A szlovák bí­ró azonban nem látott okot arra, hogy tizenegyest í­téljen. Két perc múlva Illés kényszerí­tőzött ügyesen Naggyal, s ezt követően egyedül törhetett kapura, de a 25. válogatottságát ünneplő Konselbe vezette a labdát. Nem sokkal később újra Illés volt a főszereplő, ezúttal 16 m-ről célozta meg a kaput, Konsel bravúrral hárí­tott. Amint kiegyenlí­tettebbé vált a játék, váratlanul vezetést szerzett az osztrák válogatott. A 12. percben egy formás támadás végén Hatz játszott a bal oldalról a tizenhatoson belül helyezkedő Polsterhez, aki 10 m-ről egyből a bal alsó sarokba lőtt (0-1). Ez volt a válogatottban a 34. gólja a német 1. FC Köln csatárának, s í­gy az osztrák örökranglistán beérte Hans Kranklt. A gól után a magyarok vezettek néhány veszélyesnek tűnő támadást, de sorra túlvariálták a helyzeteket. Az osztrákok a mezőnyben szervezettebben járatták a labdát, jól használták ki a széleket. A 30. percben Stöger tört előre, majd egy háromszögelés után 18 m-ről lőtt fölé. A félidő hajrája ismét Csank János együtteséé volt. A 35. percben Plókai küldött kapura 22 m-ről egy védőkről lecsorgó labdát, de Konsel elcsí­pte a bal sarokba tartó lövést. Egy perc múlva Balog remek átadását Vincze lőtte 12 m-ről a jobb oldalhálóba, majd egy lefordulás után ismét a BVSC támadója tüzelt 22 m-ről, de az osztrák kapus ezúttal is a helyén volt.

Magyar helyzettel indult a második játékrész is, Balog vezette keresztbe a labdát a jobb oldalról, 18 m-es lövése alig suhant el a jobb kapufa mellett. Pár perc múlva Halmai ugratta ki remekül Horváth Ferencet, aki az ötösről a rövid sarkot célozta meg, a csereként beállt Wohlfahrt lábbal szögletre tisztázott. A túloldalon Balog vesztette el a labdát a kapu torkában Herzoggal szemben, de Petry reflexmozdulattal, lábbal védett. Csank János pályára küldte Albert Flóriánt is, aki első labdaérintésével remekül játszotta meg Vinczét, a csatárt azonban az újonc Hatz buktatta. A játékvezető ezért kiállí­totta az osztrák védőt. A szabadrúgást Vincze küldte kapu fölé. A 69. percben Marasek viharzott el a bal szélen, lefutotta a védőket és 8 m-ről laposan a hálóba lőtt (0-2). Ez volt a budapesti Magyarország – Ausztria találkozók századik osztrák gólja. A túloldalon Albert csapott le egy lepattanó labdára, de az ötösről keresztbe lőtt a kapu előtt. Amí­g a magyarok erőlködtek, az osztrákok majdnem újabb gólt szereztek. Nagy hibájából Schopp húzhatott a félpályáról egyedül kapura, elvitte a labdát a kapujából messze kifutó Petry mellett, de 30 m-ről a jobb szélről nem talált az üres kapuba. Az utolsó percek ismét magyar helyzetekkel teltek el. Előbb Vincze, majd Egressy nagy lövését védte bravúrosan az osztrák cserekapus.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=wxChrKdWfq8

httpvh://www.youtube.com/watch?v=0luPewYy4MI

Ausztria magyar környezetben tizedik alkalommal diadalmaskodott, úgy, hogy az első tí­z perc hazai szempontból sikeredett ügyesen. Gyors, kevés érintéses támadásszövéssel, különösen Illés előtt villantak fel lehetőségek ebben az időszakban. A vendéggárda vélhetően ennek következtében ébredt rá arra, hogy ha nem vált ritmust, kellemetlen meglepetés érheti. Az osztrákok tehát aktivizálódtak, különösen a két szélen támadtak veszélyesen, őrizetlen embereik szabadon kombinálhattak, nem csoda hát, hogy vezetéshez is jutottak. Polster gólja után körülbelül húsz percen keresztül olykor eldugták a vendégek a labdát a magyarok elől. A félidő végéig viszont talpraállt Csank János együttese, visszatért a tűz, különösen Vincze “lobogott”, Konselnek bizonyí­tania kellett, hogy valóban képzett kapus.

Szünet után is jól zakatolt a magyar válogatott, kézben tartotta az irányí­tást. Csakhogy az ilyesmi gól nélkül mit sem ér. Egy újabb, az első félideihez hasonló kontratámadás végén Marasek játszi könnyedséggel növelte az előnyt, és hiába számlálhatott összességében több gólszerzési lehetőséget a magyar válogatott, két dolgot meg kellett tanulnia. Egyrészt a helyzeteket be kell lőni, másrészt a védelemnek állandóan összpontosí­tania illik, hiszen Herbert Prohaska gárdája profi módon bemutatott kontraakcióinak köszönhette idegenbeli diadalát. Az eszékinél, a horvátok elleni 1-4-hez képest jobb formát árult el a magyar válogatott, de rengeteg a tennivaló, hiszen miközben arculatát keresi a legénység, folyamatosan jönnek az új fiúk is.

A magyar csapat kiemelkedően legjobb embere Vincze volt, talán soha nem játszott ilyen harciasan válogatott dresszben. Igazán megérdemelte volna, ha gólt “talál”. Mellette Illésnek és Nagynak akadtak felvillanásai. A győztes csapatban Marasek és Wetl robogott fáradhatatlanul, mellettük Konsel két-három védéssel jelezte, hogy csúcsformában van.

A szövetségi kapitányok véleménye:

Csank János: – Gratulálok az osztrákoknak, megmutatták, hogy csapatuk olyan játékosokra épül, akik lendületesen, folyamatosan tudnak futballozni, és senkitől sem ijednek meg. Tartottam a kontráiktól, próbáltunk is ebből felkészülni, de ezt nem mindig sikerült visszaadni a pályán. Meg kell tanulnunk tőlük a magabiztosságot, a megfelelő agresszivitást. Mivel elég labdabiztosak voltak, nagyon megfuttattak bennünket. Mondhatnám azt is, hogy a nagyobb rutin döntött: a két kapus remekelt, Polsternek egy villanás is elég volt, Stöger pedig rendre remekül nyomult fel a középpályáról. Mi jól kezdtünk, de azután Heraf “levette” a pályáról Illést. Éles mérkőzésen ilyen helyzetben már a 20. percben cseréltem volna. De kí­váncsi voltam, mit tud a magyar csapat karmestere ilyen szoros őrizetben. A második félidőben a fiatalokat és az újoncokat próbáltam ki. Összességében jól kezdtünk, de támadásainkból hiányzott az átütőerő, csak helyzetekig jutottunk, a két gól pedig megfogta a csapatot. A válogatott egyes szakaszokban produkált játékával elégedett vagyok, sok tanulságot hozott a mérkőzés. Igyekezni fogunk, hogy hamarosan győzelemnek is örülhessen majd a magyar közönség.

Herbert Prohaska: – Elsősorban, úgy vélem, több nézőt érdemelt volna ez a mérkőzés. A magyarok végig nagyon veszélyesen támadtak, í­gy elsősorban a két kapusomat illeti dicséret, mert mindketten remekül védtek. Nekünk viszont sikerült jól kihasználni a lehetőségeinket. A magyar csapatról az a véleményem, hogy nem játszott rosszul, tulajdonképpen végigtámadta a mérkőzést, sok helyzetet dolgozott ki. Az első félidőben úgy éreztem, a középpályán kell megfognunk a mérkőzést, ezért cseréltem. A védelmünk sem tudta azt játszani, amit megbeszéltünk, de végül is ellátta a feladatát.